Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-661
661. országos ülés 1916 szeptember 14-én, csütörtökön. 133 zék tűrte ezt a lehetetlen állapotot. Én e két év alatt is sokszor felszólaltam, igaz, az ellenzék körein belül, hogy ezeket az állapotokat nem szabad tűrni, sokszor sürgettem az ellenzéket és kértem, hogy erősebb akczióba lépjünk, azonban nem akarván az ellenzék egységét megbontani, mindig letettem e szándékról. Most nem akarok rátérni arra, hogy azután mi adta meg a lökést, hisz ennek daczára is együtt küzdünk az ellenzékkel, annak daczára, hogy kiléptem én a függetlenségi pártból, de épen az a körülmény, hogy azok az urak, akik eddig hallgattak és a hallgatást szükségesnek tartották, az a körülmény, hogy ők most ily határozottan és ily határozott formában követelik a felelősségrevonást, ez bizonyltja legjobban, mennyire szükséges ez és hogy igenis tudtuk magunkba visszafojtani azokat az indulatokat, amelyek az egész háború alatt bennünk megvoltak. (Vgy van! a bal- és a szélsöbahldaíon.) Nagyon, de nagyon kérem a t. képviselőházat és különösen a t. túloldalt, hogy ne csináljon pártkérdést ebből a kérdésből, álljon egyszer a helyzet magaslatán és ne kövesse azokat a kicsinyes pártérdekeket, tekintsen el azoktól és nézzen egy dolgot, nézze csak azt, ami szükséges, nézze azt, hogy ezeket az anomáliákat orvosolni lehessen. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minket igen sok elválaszt egymástól, hanem egy, azt hiszem, még sem választhat el minket és ez a magyar haza iránti aggodalom. (Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minket sok minden elválaszt, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de ha önöket ebben a kérdésben is kizárólag a pártfegyelem fogja irányítani, akkor legyenek arra elkészülve, hogy nem mi, hanem az az elveszett Erdély, az fog önök ellen felzúdulni, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az lesz az első, aki fel fogja venni az első követ és önökre fogja dobni, mert joggal mondhatja akkor, hogy igenis Magyarországon a munkapártnak az első dolga a párt, a pártfegyelem és mindig a pártfegyelem és Magyarország és az egész világ elpusztulhat, elpusztulhat Erdély, de Tisza Istvánnak és a munkapártnak maradnia kell. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Almásy László jegyző: Gróf Serényi Béla ! Gr. Serényi Béla: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Mikor beszédem fonalát felveszem, méltóztassék megengedni, hogy több személyes vonatkozást is tehessek. Azt hiszem, annál a lépésnél fogva, amelyet pártommal szemben megtettem, a t. ház természetesnek fogja találni, hogy némileg saját személyemmel és állásfoglalásommal is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a t. ministerelnök ur azon felfogását és kijelentését, hogy felelőtlen kritikát gyakorolni sokkal könynyebb, mint felelősséges állásban a védelem, elfogadom és egész beszédem fonalát, amennyiben oly körülményekre kerülne a sor, hogy ezt respektálni kell, teljes mértékben respektálni fogom. Kilépésem oka, t. ház, annak az indítványnak elfogadása volt, amelyet gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam beadott. Több héttel ezelőtt vele folytatott fesztelen beszélgetésben kijelentettem, hogy a delegáczió összehívását szükségesnek tartom, magam részéről ilyen indítványt támogatnék és ha valamely konzekvencziával járna is, azt magam részéről levonnám. A ministerelnök ur a rövid beszélgetésben, amelyet vele folytatni szerencsém volt, pártkérdéssé tette a dolgot. (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Jól tette !) Rakovszky István : Minden pártkérdés ! Egry Béla : Károlyinak igaza volt! Sümegi Vilmos : Nem lehet felelősségre vonni senkit ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Serényi Béla: Nem akarom szavaimmal a szenvedélyeket felizgatni, ellenkezőleg, kilépésem egész tendencziája arra irányul, hogy kiegyenlítsem az ellentéteket. A ministerelnök ur a rövid beszélgetésben pártkérdéssé tette a dolgot, levontam a konzekvencziát és kiléptem. Most két személyes szempontot leszek bátor elmondani. A ministerelnök urnak bizonyára referáltak, hogy csekély személyem feltűnési vágyban szenved és másrészt hatalmi viszketegben. Ami az elsőt illeti, azt felelem, hogy: »Wer den Dichter will verstehen, muss in's Land des Dichters gehen.« Megvan a magam szempontja az egész kérdésről és a magam szempontjának, a magam nézetének fogok kifejezést adni és azt tettem, amikor pár hét előtt gróf Andrássyval beszélgettem. Az én nézetem az, hogy ezt az indítványt nem lehet visszautasitani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gróf Károlyi Mihály, aki a legszélsőbb álláspontot képviseli és az egész függetlenségi párt, egyhangúlag elfogadja az indítványt, mert ha élő törvény alapján létezik egy intézmény, ha meg is akarjuk változtatni, addig, amig fennáll, élő törvény alapján kell azt fogadni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most jön a czélszerüségi kérdés. Ebből a szempontból a parlamenti tárgyalásokban épen világosan bemutatódott, mennyire szükséges a delegáczió összehívása, mennyire helyes az elv, amelyet az augsburgi aranyteremben láttam felírva : »Nec unus nec omnes«. Mert igazán vannak kérdések, amelyeket a plénumban, 410 képviselő jelenlétében, tárgyalni nem lehet. Erre vannak a delegácziók, ezért van különösen a külügyi kérdéseknek ottani tárgyalása. Ezért vágyódik minden fiatal képviselő, amikor megválasztották, oda, mert hiszen a választottak választottjai vannak ott hivatva a tárgyalásra. A másik dolog, és ebben is igazat adok teljesen gróf Andrássy Gyulának, amikor azt mondja, hogy az osztrákok egész haragja, egész neheztelésük Magyarország ellen fog irányulni, mert látják itt az alkotmányos szerveket működni és semmi lépés nem történik abban az irányban, hogy a tör-