Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

122 660. országos ülés 1916 szeptember 13-án, szerdán. azért, mert ez a legszegényebb néposztályt érdekli és nekem mint képviselőnek kötelességem, ha tudomásomra jutott, azt ide a ház elé hozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Csodálatos jelenséggel találkoztunk, mi falusiak, hogy midőn a román háború kiütött, az utána következő naptól fogva a falusi, sőt a városi boltokban is vagy teljesen megszűnt a petróleum elárusitása vagy legalább is annyira redukálódott, hogy a szükségletet egyáltalán nem fedezi. (ügy van! ügy van ! a baloldalon.) Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan történhetik meg, hogy mikor az egyik napon bárki vehetett még a falusi boltban, amennyit akart, a másik nap már nem adtak petróleumot. Aki falun lakik, tudja, hogy falun nem ugy, mint a városban, ahol a petróleum nem érdekli a lakosságot, mert van villany ós gáz, a petróleum elsőrendű szükségleti czikk. Mivel világítsanak, ha nincs petróleum? Lehet követelni attól a falusi néptől, hogy amint lenyugszik a nap, abban a pillanatban lefeküdjék és akkor keljen fel, amikor másnap megint világos van? Hiszen ez gazdaságilag is óriási károsodást jelent, mert minden gazdának tudnia kell azt, hogy amikor a sötétség beáll, akkor a falusi népnek még dolga van, az uradalmi cselédségnek is dolga van: az állatok gondozása és viszont még sötétség van, amikor a falusi népnek régen újra talpon kell lennie, hogy a világosság beálltával rögtön hozzáfoghasson a munkálkodáshoz. Nincsen mivel pótolni a petróleum hiányát. Hiszen a mostani zsírtalan gyertyák úgyszólván nem is égnek, nem is kaphatók s ami kapható, az drága és hasznavehetetlen. S hogy ez nemcsak egy vidéken van igy, azt több képviselőtársamtól tudom; az ország más részein is ilyen állapot uralkodik; (ügy van! ügy van! a baloldalon) a postahivatalok, amelyeknek este későn ós reggel korán is kell dolgozniok, több helyen felterjesztést intéztek a postaigazgatósághoz, hogy adjanak világító anyagot, mert nem tudnak kötelességüknek eleget tenni. Én ugy tudom, lehet hogy tévedek, hogy a galicziai források teljes üzemben vannak, tehát e részről hiány nem lehet. Most, a napokban egy városban egy előkelő kereskedővel beszélgettem erről az ügyről és az nekem a következő felvilágosítást adta. Azt mondja, talán ezelőtt három-négy héttel készlete fogytán lévén, az Apollónak irt, hogy neki 58 hordó petróleumra lenne szüksége. Megkapja a választ, hogy küldje el az üres hordókat s azonnal fogják szállítani. Midőn a román háború kitört, leküldte a hordókat, meg is kapta az értesítést, hogy a rendelést teljesíteni fogják. De a háború kitörése után pár nappal tudatta vele az Apolló, hogy a petróleumot nem fogja szállítani. Tanakodtam, mi lehet az oka, hogy a falusi népet ily irtóztató nélkülözésnek akarják kitenni s akkor a Pesti Hírlap hétfői lapjának közgazdasági rovatában — nem tudom, jól volt-e e lap értesülve — a következő hírt találtam (olvassa) •. »Ákadályok a petróleum áremelésénél. A kőolaj-vállalatok tárgyalást kezdtek a monarchia mindkét kormányával a petróleumáraknak újból, természetesen a vállalatok javára való szabályozása iránt. (Felkiáltások balfelöl: A nép bőrére !) Mindkét kormánynál nagy ellenszenvre találtak ez ujabb drágitási tervek és szakköreink nézete szerint ez árdrágításokat aligha koronázza majd siker. A kormányok különben arra is ügyelhetnének, hogy a közönség kiszolgálása akadálytalanul megtörténjék.« Mi, akik falun lakunk és figyeljük a becsületes, romlatlan falusi nép lelkületét, régen bizonyos nyugtalanságot és elégületlenséget észlelünk, mely abból származik, hogy azt látják, hogy a legszükségesebb czikkek beszerzésében folyton a legnagyobb akadályokkal és árdrágításokkal találkoznak, (ügy van! balfelöl.) Annak, amit a gazda termel, meg van határozva az ára és ha az a szegény falusi birtokos 50 kilóval vagy egy mázsával többet tart meg, mint amennyit szabad, akkor bezárják, elitélik. De mikor neki legmindennapibb szükségletéről van szó, akkor a kormány nemhogy megvédené az árdrágítóktól, hanem teljesen tehetetlen ezekkel szemben. (Ugy van! balfel öl.) Ezzel röviden elmondottam érvelésemet és ezek után a következő interpellácziót terjesztem be (olvassa) : 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a petroleum-elárusitás a vidéken, a falvakban teljesen be van szüntetve s ahol árusítanak elvétve, oly keveset adnak, hogy az a szükségletet egyáltalán nem fedezi? 2. A petróleum árusításának ily hirtelen való beszüntetése nincs-e összefüggésben árdrágitási akarattal ? 3. Ha van tudomása a minister urnak az árusítás megszűnéséről és az árdrágitási törekvésekről, ugy mi ennek az oka? 4. Tud-e és akar-e a minister ur ezeken segíteni, meg fogja-e akadályozni az árdrágitási törekvéseket, hogy újra a legszegényebb osztály ne^ legyen kiszolgáltatva a nyerészkedésnek? (Élénk helyeslés balról.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : T. ház! Igen röviden fogok a t. képviselő ur interpellácziójára válaszolni. Mindenek előtt megjegyzem, hogy eddig nagyban és egészben alig érkeztek panaszok a hiányos ellátás dolgában. Az utóbbi időben három panasz érkezett a ministeriumhoz, ezeken is rövid idő alatt segíteni fogok. Némi megnyugtatásul szolgálhat az igen tisztelt háznak és a t. képviselő urnak az is, hogy a tavalyi évadban is nagyban és egészben ki tudtuk elégíteni az ország vüágitó-