Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

112 (íSÓ. országos ülés 1Ö1Ő szeptember 13-án, szerdán. tam e hibákat, nem most, abban a szerepben, melybe a t. ellenzék bizalmánál fogva jutottam, hanem már régóta. Es meggyőződésem, hogy itt van a helyzet kulcsa, itt kell azt megragadni, itt lehet változást előidézni. És előttem, t. túloldal, igazán érthetetlen, hogy önök odaszegezik a maguk sorsát ily külügyi politikai vezérlethez, mely az ország egy részét ekkora szerencsétlenségbe döntötte. Miért történik ez ? Már kezdem hinni, hogy igaza van a ministerelnök urnak, hogy báró Buriánt semmi felelősség nem terheli. Hát kit terhel? Világosságot akarunk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) A ministerelnöknek nincs bátorsága kimondani, hogy senkit sem terhel. Hát valakit csak terhel ily nagy szerencsétlenségért! Ezt akarom tudni és akkor én leszek az első, aki bocsánatot kérek a külügyminister úrtól. Csak látni akarom a bűnöst, nem hogy bosszút álljak rajta, nem hogy büntessem, hanem ártalmatlanná tegyem, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon) hogy végre biztonságban éljen a szerencsétlen nép, hogy tudjam, hogy nem fog tovább is vérezni hasztalanul, csak azért, mert szabad volt hibákat büntetlenül elkövetni. Lehetetlen, hogy ez elől elzárkózzék a ministerelnök ur és lehetetlenség lesz, hogy a t. többség elzárkózzék ez elől a dilemma elől. (ügy van! balfelől.) Vagy bűnös az a külügyminister, és akkor ám távozzék, mert elég kárt tett, vagy nem bűnös, és akkor feleljen az, aki bűnös és akkor hagyják működni azt a fórumot, amely erre illetékes; hívják azt össze, vagy ha ezt nem teszik, adjanak más lehetőséget a felelősségrevonásra, mert az méltatlan helyzet egy külügyministerre nézve, hogy ő itt különféle újságok nyílttéri rovatában nyilatkozzék és feleljen egy újságírónak, aki nagyon tiszteletreméltó ur lehet különben, de nem hivatott arra, hogy őt felelősségre vonja; nem hivatott arra, hogy az ő felelősségét és az ő védekezését tőle kivegye. (ügy van! balfelől.) Elfogadom gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam indítványát, mert én tisztán kívánok látni és nekem nemcsak jogom, de kötelességem is ezt követelni és kötelessége mindenkinek hozzájárulni ahhoz, hogy az a homályos helyzet, amely már oly sok bajt okozott, tisztázódjék. Hozzájárulok gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam indítványához. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Elnök: A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok ezúttal a napirenden levő kérdés érdemével foglalkozni; fentartom magamnak, hogy visszatérjek különösen azokra, amiket a mai délután folyamán gróf Apponyi Albert képviselő ur részéről hallottunk. (Felkiáltások balfelől: Éljen Apponyi ! Éljenzés és taps balfelől.) Most csak egy pár igen rövid s olyan természetű megjegyzésre szorítkozom, melyet, azt hiszem, kötelességem megtenni mindjárt a most felszólalt képviselő ur után. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur szembeállítja azt, amit az erdélyi betörésre vonatkozólag én mondottam, a külügyminister ur nyilatkozatával. T. ház! A külügyminister ur a maga nyilatkozatában azt mondja .(olvassa): »A ministerelnök ur a képviselőházban már megvilágította ezt a kérdést, és ón csak megerősíthetem mindazt, amit a ministerelnök mondott.« És ezután, ha más szavakkal is, konstatálja ugyanazt, amit én mondottam ismételten, hogy t. i. a Uománia részéről fenyegető veszélyről tudomással bírtunk, de meglepetés ért a támadás időpontjára, pillanatára vonatkozólag. (Mozgás a baloldalon. Halljuk ! jobbról.) Ezt mondottam én, ezt mondotta a külügyminister ur, és bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak lehetetlen volt a mi állításainkba bármily ellenmondást belekonstruálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azokra vonatkozólag, amiket a t. képviselő ur a külügyminister úrral folytatott beszélgetéseire nézve mondott, természetesen ón nem nyilatkozhatom; nem kétlem, hogy meg fogja kapni erre a választ a külügyminister úrtól. (Felkiáltások balfelől: Hol?) De engedje meg nekem a t. képviselő ur, nem hallgathatom el megütközésemet afelett, ahogy a képviselő ur (Mozgás és felkiáltások balfelől •' Megint leezkéztet! A tanítómester! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) azt a bizalmi szerepet, melyet a külügyminister ur nagymérvű előzékenységének (Ellenmondások és derültség balfelől. Halljuk!Halljuk! a jobboldalon.) és bizalmának köszönhetett^ azt a bizalmi szerepet így akarta kihasználni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Ezt, t. ház, kötelességem megmondani, mert elég könnyelmű voltam, hogy én kérjem a külügyminister urat arra, hogy ebben a bizalmi szerepben a képviselő úrral érintkezésbe lépjen. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és derültség balfelől.) Huszár Károly (sárvári): Erdélyi könnyelműség! (Zaj balfelől. Megújuló hosszas helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István ministerelnök: És most még csak egy szót, t. ház. Rólam mindenki, aki ismer, tudja, hogy soha semmi vonatkozásban nem vagyok barátja a palástolásoknak. Hivatkozhatom arra is, hogy a harcztéri helyzetre vonatkozólag mindig teljes őszinteséggel nyilatkoztam, (ügy van! jobb felől.) Sohasem tartottam helyesnek azt, hogy a kedvezőtlen eseményeket el akarjuk palástolni; mindig azt tartottam, hogy a magyar nemzet jelleme elég férfias arra, hogy a kedvezőtlen faireket is elviselje. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Igaz! Példáid az erdélyi epizódot!) T. ház! De azért, ez után a kétéves