Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
648. országos ülés 1916 míg hiszem, tag kaput nyitott a t. túloldal azon argumentácziójának, amely a részvények adóját magánál a részvénytársaságnál óhajtaná kivetni. Előre jelzem, hogy a magam részéről nem csatlakozom a t. túloldal ezen érveléséhez, mert magam is azon elvi állásponton állok, amelyet a t. jsénzügyminister ur többször volt szives kifejteni, hogy t. i. a részvénytársaságokból származó jövedelem ezer meg ezer kéznél: a részvények birtokosainál lesz megfogva. Gr. Esterházy Móricz: Külföldön! B. Radvánszky Antal: Ezt csak azért voltam bátor felhozni, mert mindig azt halljuk, hogy az u. n. fundált vagyonokat erösebb adóztatás alá lehet venni. Csak addig a határig szabad azonban elmennünk, ameddig ezen adóalapokat nem veszélyeztetjük. Amennyiben pedig van egy momentum, ahol a fundált vagyonok — értve az ingatlanokat — előnyben vannak más vagyontárgyakkal szemben, t. i. az értékemelkedés tekintetében, ezt a problémát akként oldhatjuk meg, amint már voltam bátor az illetékvita alkalmával szintén indítványozni, hogy behozzuk az értékemelkedési, a betterment, adót, amely akkor éri utói az illető, ingatlant, amikor adásvétel tárgyát képezi, amikor tehát az értékemelkedés megnyilvánul. Ezeket voltam bátor előadni azok tekintetében, amiket helytelenül magyaráznak bele a törvényjavaslat czéljaiba. Ezek inkább a törvényjavaslat velejáró tünetei és mint ilyenek, igenis helyesek, mert mindenkép óhajtandó, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével megszűnjön az az anomália, hogy oly ingatlanok, amelyek jövedelmet hozhatnának, rossz gazdálkodók kezében maradva, parlagon heverjenek. Ez velejáró tünete a törvénynek, de a törvény maga ezt nem érheti el. Erre más eszközöket kell alkalmazni, amelyekről esetleg más alkalommal leszek bátor beszélni. Hátra van még, t. ház, hogy a törvény következményeire hívjam fel a t. ház figyelmét. (.Halljuk! Halljuk!) Bármennyire helyesen, bármennyire logikus módon fogják is ezen törvényt az életbe átültetni, igen természetes, hogy ez ujabb megterheléssel jár, különösen az olyan tulajdonosokra nézve, akiknek birtoka másod-, harmadhelyi kölcsönökkel van megterhelve, akiknél tehát a földbirtok hozadéka abszolúte diszparitásban áll a tehertétel kamatával, ezek tehát rövidesen gazdát fognak cserélni, a magam részéről ezt bár sajnálom, de megakadályozhatnak nem tartom. Ez régi bűn következménye, hogy irreális értékekre irreálisan magas kölcsönöket adtak, arra számítva, hogy majd csak megveszi valaki. E birtokokat egyszerű segélyakczióval megmenteni a jelenlegi kezek számára nem lehet. Ennek daczára azonban helyes volna, ha már most gondoskodás történnék oly irányban, hogy azon természetes forgalomra való tekintettel, uszius 10-én, csütörtökön. 79 mely a háború után bizonyára csakhamar elő fog állani, e birtokok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe, melyek esetleg a magyar nemzeti állam kárára válnának. E tekintetben az utolsó évtizedben sok szép tervet hallottunk. Alig volt kormány, amelynek ne lett volna birtokpolitikai programmja. De konstatálom, hogy mégis a mostani kormány, illetve a pénzügyminister ur még államtitkár korában az első, mely ez irányban a kezdő lépést megtette, midőn az altruista bank megalapításával és ennek a birtokpolitikai kérdésekbe való belekapcsolásával korrektivumról máris gondoskodott. S az első kormány ez, mely Beksics tervére az első lépést megtette in concreto, midőn egy alföldi hitbizomány feloldásával egyidejűleg kikötötte Erdélyben erdőbirtok vásárlásának kötelezettségét. Máról holnapra ily kérdéseket megoldani nem lehet. De midőn korszakalkotó újítás terére lépünk, midőn egy adórendszerünket gyökeresen átalakító uj rendszert léptetünk életbe, figyelemmel kell lenni azon következményekre, melyek ennek következtében automaticze elő fognak állani. Ezért voltam bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy most volna ideje, ha a Beksics-féle tervnek megvalósítására a kezdő lejtéseket szukezesszive, minden alkalomadtán felhasználva megtennők. A t. előadó ur a múlt hónapokban megjelent igen érdekes könyvében, mely már második kiadásban is alig kapható, igen színesen és érdekesen fejtegeti annak szükségességét, hogy a háború után gazdasági életünk terén birtokpolitikai kérdésekkel foglalkozzunk és kielégítsük azon jogos igényeket, melyek a magyar, népnek földre való vágyódásában nyilvánulnak meg. E tekintetben megint a Beksics-féle tervekhez nyúlhatunk. Egyetlen helyes módja, ha ezt alkalomadtán érvényesíthetjük és oly vidéken, ahol aránylag sok a kötött birtok, megadjuk a módját, hogy e kötött birtokok részben való feloldásával azokat konvertálják, felvidéki vagy erdélyi erdőbirtokká. (Helyeslés.) De hogy e czélt elérhessük, vigyáznunk kell, hogy az illetők számításaik realitásában ne csalódjanak. Az egész Beksics-féle tervnek az életbe való átültetése majdnem lehetetlenné válik, ha az erdőbirtokok ujabb magas adóteherrel sújtatnak. Viszonyaink közepette máskép e folyamatot el sem bírom képzelni, mint a kötött alföldi birtoknak önként való felcserélését felvidéki vagy erdélyi birtokra. De ez önként való áttérés csak akkor fog megtörténni, ha az illetők, ismétlem, számításaikban nem csalódnak. Ezért ajánlom a t. minister ur figyelmébe, hogy magában a törvényben történjék gondoskodás az iránt, hogy oly fiatalos erdőterületek, melyek nem képezhetik még jövedelem alapját, bizonyos ideig, míg megfelelő jövedelem adására nem képesek, a mainál magasabb adóval meg ne rovassanak.
