Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

jgúszius lÖ-cn, csütörtökön. 52 648. országos Illés 1916 av Polónyi Géza : Nem kell Wehrbeitrag, se más, hanem magyar törvény kell ! Gr. Esterházy Móricz: További hiánya és súlyos hiánya e javaslatnak, hogy a vagyoni adó egyáltalán nem számol az eltartandó családtagokkal. Á Földes Béla tisztelt képviselőtársam által benyújtott javaslat nagyon természetesen kiterjeszkedik erre és nagy sajnálattal hallottam a tisztelt előadó ur tegnapi előadásában, hogy a jövedelmi adónál nem szándékoznak figyelembe venni és honorálni az ellenzék ez irányú előterjesztését, (Halljuk ! a hál- és a szélsőbahldalon.) Engedelmet kérek, ha már a jövedelmi adónál nem vehetjük tekintetbe, őszintén mondom, nem értem, hogy e szocziális és népesedési szempontból teljesen indokolt rendelkezést miért ne lehessen felvenni. Azt hiszem ugyanis, hogy a 10, illetve 15%-os pótlék bőven behozza azt a pénzügyi minuszt, amely e rendelkezés, a fokozatok mérséklése következtében beáll, bőven behozná már csak azért is, mert a mérséklés csak bizonyos jövedelemig terjeszkednék, mig viszont a pótlék valamennyi skálában kontempláltatik, akár alacsony, akár magasabb és a 15 %-a magasabb jövedelmi adónál igen sok soktagu családnak adómérsékléseért bőven fedezetet nyújt. Ebből a szempontból nem látom be, hogy a jövedelmi adónál miért nem méltóztatik ezt tekintetbe venni, annál kevésbbé — és remélem, ott aztán tekintetbe is fogják venni — a vagyoni adónál, hol körülbelül az 50.000 korona vagyon úgyis megfelel azon jövedelmi határnak, amelyet az előadó ur tegnap jelezni szives volt, gondolom, 2000 koronát méltóztatott mondani. További hiánya a javaslatnak e tekintetben, igaz, hogy részletkérdés, bogy amint nem számol a háboius viszonynyal, szerintem, akkor, amikor a részvénytársulatok vagyonát nem adóztatja meg és csak teóriát követ, ugy talán azért, hogy a sachsen-weimari javaslathoz még hasonlóbb maradjon, nem számol azzal a jogi helyzettel sem, amely a háborúból következik. Mert bocsánatot kérek, én legalább nem találtam egyetlenegy rendelkezést sem, sem a 8., sem a 34. §-ban, hogy disztingválna külföld és külföld közt, csak egyszerűen »külföld«-ről szól. Megengedem, hogy békében Sachs en-Weimarban nem tettek különbséget külföld és külföld között, mert kis ország előtt nagyon sok külföld van, de ma, mikor háború van, mikor háborús külföldünk van, mikor ellenséges külföldön levő magyar részvényekről is lehet szó, vagy Magyarországon levő, de ellenséges országokhoz tartozó részvényekről, azt hiszem, valahogyan szabályozni kellene azt, hogy ezekkel tulaj donkép mi történjék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbahldalon.) Mert hogy ezeket be kell vallani, az lehet egészen természetes teoretikus szempontból. De hogy ma pontosan tudjam, hogy az illető papirjaim hogyan jegyeztetnek, nem tudom melyik ellenséges börzén és hogy mi a forgalmi értékük, hogy én, vagy a pénzügyi hatóság ezt egyszerűen megtudja, azt kötve hiszem, de ha meg is lehet tudni, méltánytalannak tartom, hogy esetleg az ellenséges államban levő magyar papirok után, amelyek után a háború alatt egy hatos jövedelmet nem látok, nem is láthattam, nem is tudom megkapni, ezek után esetleg vagyoni adóval legyek megróva, ép ugy, mint esetleg az ellenséges papir után, amely szintén nem jövedelmez és amely esetleg belföldön fekszik. A javaslat, mondom, ezzel sem számol. Nem volt időm és alkalmam az erre vonatkozó szász törvény háború esetére vonatkozó rendelkezéseit tanulmányozni, de azt hiszem, ott sincs, konstatálni kívánom, ott sincs erre az esetre gondoskodás. Áttérek, t. ház, a leglényegesebb részére a javaslatnak és ez a 10. §., illetve nemcsak a 10. §., elsősorban talán annak indokolása. Ez pedig azért fontos, mert ez a rendelkezés megállapítja az adóalapot és azért fontos, mert ugy a szakasz, mint az indokolás rövid, érthető és világos. Nem hivatkozik semmiféle igazságosságra és ezért nem is kerül ellenmondásba a javaslat indokolása a javaslat szövegével. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Egyszerűen definiálja a forgalmi értéket és azt mondja : »az átlagos forgalmi érték, vagyis az az érték irányadó, amelylyel az illető vagyontárgy önmagában véve minden birtokosára nézve személyi különbség nélkül egyaránt bir«. Igen súlyos szavak ezek, különösen a mai viszonyok közt és különösen azok után, amik tegnap elhangzottak a házban, amelyekkel Károlyi t. képviselőtársam beszédét befejezte és amelyeket az igen t. ministerelnök ur igen helyesen idézett. Ezek után nem is foglalkozom bővebben azzal a kérdéssel, hogy tényleg közömbös-e Magyarországon az, hogy az adót ki fizeti. Bátor vagyok a t. ház figyelmét különösen felhívni azokra az igazságokra, melyeket nem valami agrárius mumia-amatőr, de az igen t. előadó ur mond igen becses tanulmányában. Sajnálom, hogy politikai tanulmánynak nevezi, mert nézetem szerint túlmegy a politikán. A t. előadó ur ezen tanulmányának 79. és 80, oldalán megállapítja azt, amit nem tűrhetünk többé a magyar állami birtokpolitika terén, s azt mondja, hogy ezzel az állam saját iétfentartásának és nem a nemzetiségi kérdésnek tartozik. Ezt a passzust figyelmébe ajánlom mindenkinek, ki valaha birtokpolitikával foglalkozott és foglalkozni fog, (Helyeslés a baloldalon.) különösen pedig azon kép\iselőtársaimnak, akik abba a helyzetbe kerülnek, — én soha abba a helyzetbe kerülni nem fogok •— hogy ezt a korlátlan forgalmi értéket megszavazzák. Mert midőn a t. előadó ur az mondja, hogy mivel tartozik az állam saját Iétfentartásának, akkor kifejezésre juttatja azt az elvet, hogy nem közömbös az, hogy ki fizeti Magyarországon az adót, akár a vagyonadót, akár más adót. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogyha a kétéves háború után nap-nap után látható eredmények csak arra tanitanak meg bennünket, hogy mikor konkrét kérdésekről van szó, akkor