Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1916 Hogy az államvasutak helyzetének javítása iránt a kellő érzék nálam megvan s erre nézve a lehetőség szerint kellően gondoskodom, ennek tanúságát képezi azon nem csekélymérvü segély, amelyről említést tettem. De ma nyilatkozni aziránt, hogy az államvasuti alkalmazottak illet­ményeinek végleges rendezését hogyan képzelem, megvallom, nem tartom időszerűnek. Ép igy szabad legyen elutasítanom ma­gamtól azt is, hogy nyilatkozzam arra nézve, mikép fogok állást foglalni a vasutasszövetség memorandumában foglalt egyes pontokkal szem­ben. T. képviselőtársam maga megjegyezte, hogy pl. a nyugdijasoknál a 27 év utáni nyugdíjazást korainak látja s az államvasuti terhes szolgálat tekintetében — ha jól értettem — a 30 évet találja megfelelőnek. Itt szabad legyen mindenekelőtt megjegyez­nem, hogy az államvasuti alkalmazottak azon részére nézve, amely kétségtelenül a legterhesebb szolgálatot végzi, t. i. a mozdonyvezetőkre és a kisérő személyzetre nézve az ily minőségben eltöltött idő másfélszeresen számit. Ennél tovább menni ma, őszintén megvallom, nem tartanám indokoltnak. És szabad legyen rámutatnom, hogy bizonyos ellentét is van azon két irányzat kö­zött, hogy egyrészről lehetőleg javitani akarjuk az alkalmazottak fizetését és másrészt szolgálati idejüket redukálni kívánjuk. A kettő nehezen egyeztethető. Részemről sokkal nagyobb súlyt helyezek az államvasuti személyzetnek kellő díja­zására, mint a szolgálati idő leszállítására. Nem is akarok kitérni arra, hogy az állam­vasuti alkalmazottak szolgálati idejének a leszál­lítása szükségkép maga után vonná az állami alkalmazottak hasonló mozgalmát is és igy, mi­előtt rászánjuk magunkat, e lépés egész jelen­tőségével számot kell vetni. Hozzáteszem még mellékesen, hogy a nyug­díjintézet helyzete már ma is igen súlyos. Az államvasutak nyugdíjintézete máris 16 millió deficzittel dolgozik. Mondanom sem kell, hogy ha a szolgálati idő leszállítását határoznék el, ez további nagy terheket róna a nyugdíjinté­zetre. Igen t. képviselőtársam felvetette még a refakcziák kérdését, összeköttetésbe hozva ezt a különös érdemeket szerzett államvasuti alkalma­zottak külön díjazásával. Ami a refakcziákat illeti, ezt tanulmányo­zom, s méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ott, ahol különös közgazdasági érdek a refak­cziát nem indokolja, épen tekintettel azon súlyos fiancziális helyzetre, amelyben az állam van, mindent el fogok követni, hogy az ilyen indo­kolatlan refakcziákat megszüntessem. (Helyeslés.) De azt hiszem, hogy ezt kapcsolatba hozni a vasutasok díjazásával szükségtelen, mert az ál­lamvasutak érdemes tisztviselőinek enélkül is meg kell és meg fogjuk adni azt ami megélhe­tésükre szükséges. augusztus 9-én, szerdán. 43 Kérem az igen t. házat, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván az interpelláló képviselő ur szólni ? Mezőssy Béla: T. ház! Én a magam részé­ről a t. minister ur válaszát tudomásul veszem. Azonban egy kérést csatolok hozzá s ez inter­pellácziómnak épen azon részére vonatkozik, melyre a t. minister ur válasza a legszükszavubb volt, értvén azon vasutakat, melyek Erdély biz­tonsága és közgazdasági fejlődése szempontjából nélkülözhetetlenül szükségesek. Én, ismétlem, indokolást nem fűzök hozzá; vesse latba a magyar kormány az ő teljes te­kintélyét és erejét c vasutak kiépítése érdeké­ben. Mert ha most nem tudja ezt meg valósí­tani a magyar kormány, akkor békés időben az onnét támasztott nehézségeknek olyan szövevé­nyes pókhálózatával fog szembenállani akár a jelenlegi, akár bármely jövendő kormány, hogy amint nem tudta azt szétszakítani eddig egyet­len magyar kormány ereje sem, ugy nem fogja tudni szétszakítani egyetlen jövő kormányzat sem, ha nem használja ki a magyar kormány ezt a mostani kedvező pillanatot. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Utóvégre nagyfontosságú stratégiai, nagy­fontosságú közgazdasági és Magyarország köz­biztonságát védő érdekekről van szó: egyszerűen bevégzett tényeket kell teremteni, nem pedig tárgyalni. Amint Erancziaországban Verdunnél és másutt megcsinálták a vasutat, ugy meg kell azt csinálni itt is és később kell majd a tari­fális kérdésekről tárgyalni. (Helyeslés a bal­oldalon.) Én újból ajánlom ezt a kérdést a t. kor­mány figyelmébe, mert ha a kormány ezt a mostani alkalmat elmulasztja, akkor a jövőben semmiféle reménységünk nem lehet ennek a kérdésnek kedvező megoldására. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. ház a keres­kedelemügyi minister urnak Mezőssy Béla kép­viselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló ? Mihályi Péter jegyző: Rakovszky István! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Rakovszky képviselő ur nincs itt, ennélfogva interpellácziója töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Mihályi Péter jegyző : Preszly Elemér! (Fel­kiáltások : Nincs itt!) Elnök: Preszly Elemér képviselő ur nincs itt, interpellácziója tehát töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Mihályi Péter jegyző: Báró Manndorff Géza! B. Manndorff Géza: T. képviselőház! Egy nagy világháború alatt a kormánynak egyik legnagyobb és legnehezebb feladata oly intézke­6*

Next

/
Thumbnails
Contents