Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-656

szeptember -5-én, kedden. 462 656. országos ülés 1916 tatni mihamarabb és a legsürgősebben ezeken az állapotokon! Beck Lajos: És lemondani! (Derültség jobbfelöl.) Rakovszky István: Én, t. ház, itt nem akarok semmiféle személyi élt adni ennek a kérdésnek. Ha a t. ministerelnök ur tud ezen az állapoton segíteni, ha az ország hadügye, a külügyek vezetésében, amire a jövendő és Isten adja, közeli béke megkötése szempontjából nagy súlyt fektetek, garancziákat képes adni, akkor én miattam a ministerelnök ur maradhat a helyén akármeddig, (Helyeslés bdlfélől.) de én abból a szempontból beszélek, mert érzem, hogy lehetetlenség más utat találni, mint az összes erőket, minden létező nemzeti értéket, a legutolsó, a leggyengébb egyéneket is összefoglalni, egyesíteni és arra törekedni, hogy necsak az ellenség pusztuljon, amiről meg vagyok győződve, hogy szégyenszemre fog kitakarodni az országból, hanem hogy ez az ország is egy eljövendő üdvös békében boldogulhasson. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik. Felkiáltások, a bal- és a szélsőbaloldalon : Éljen Apponyi!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Élénk felkiáltások a szélsobaloldálon: Mondjon le! Akit becsaptak, az csak lemondhat! Zaj.) A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn felszólalok, hogy az előttem elhangzott beszédek egyes megjegyzéseire reflektáljak, egy pillanatra sem akarom elfelejteni azokat a kötelességeket, amelyekkel különösen erről a felelős helyről a nemzetnek tartozom . . . (Halljuk! Halljuk!) Justh Gyula: Most jelenti be a lemondást? A lemondását várjuk! (Felkiáltások jobbfelöl: De szellemes! Hossz vicczek!) Ez nem viccz. ez komoly érv! (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Justh Gyula képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni; most a mmisterelnök urat illeti a szó! Gr. Tisza István ministerelnök: ... és bármennyire érezze is az ember a kísértést, hogy feleljen bizonyos kérdésekre és ne hagyjon megczáfolatlanul bizonyos állításokat: a mai pillanatban tartózkodni kívánok mindentől, ami bármi tekintetben élesíthetné a pártküzdelmet. Ezért, t. ház, Rakovszky István t. képviselő ur beszédének legnagyobb részével ezúttal nem fogok foglalkozni. (Felkiáltások a szélsobaloldálon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Félek tőle, hogy lesz még alkalmam azokkal a témákkal foglalkozni, amelyeket most mellőzök, de ebben a pillanatban a képviselő ur által előadottakkal szemben főleg arra szorítkozom, hogy a leghatározottabban tiltakozzam az ellen a beállítás ellen, mint hogyha a nemzet sorsa az örvény szélén volna, mint hogyha az utolsó órában volnánk, mint hogyha végveszély fenyegetne bennünket. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és a szélsobaloldálon.) Lovászy Márton: Félév alatt odaviszik az országot! Elnök: Csendet kérek! Kérem a, t. képviselő urakat, ne zavarják közbeszólásaikkal a szónokot! (Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: A t. képviselő ur másik szavában, a másik pillanatban maga is azt mondja, hogy bizik a győzelemben. Hát ha bizik a képviselő ur a győzelemben, akkor nagyon kérem, hogy a pillanat heve ne ragadja el olyan kifejezésekre, amelyek ezzel a bizalommal merőben ellentétben vannak. (Helyeslés jobbfelöl.) Eitner Zsigmond: Tanítson a munkapártban, ne itt bennünket! (Élénk felkiáltások; a szélsobaloldálon : Tanitsa ki Buriánt! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István ministerelnök: És nagyon kérem mindazokat a t. képviselő urakat a túloldalon, akiket, meg vagyok róla győződve, ugyanaz a hazafiság vezet, amely bennünket.., (Zajos felkiáltások balfelöl: Nagyobb! Minket nem lehetett volna becsapni ! Halljuk! Halljuk! Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: . . . gondolják meg, hogy az ilyen kifejezések, amelyek a vita hevében hangzanak el, talán anélkül, hogy az illető képviselő ur szavainak egész horderejét abban a perczben mérlegelte volna, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Ne tanitson!) gondolják meg, hogy minő kárt tehetnek a nemzetnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsobaloldálon. FeUciáltások balfelöl: A főrendiházi beszéd! Zaj.) Justh János." Több kárt senki sem tett az országnak, mint ön! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Holló Lajos: Erdélyben már megvan a kár! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.} Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház, én kötelességet teljesítek akkor . . . Justh Gyula: Ha lemond ! (Derültség jobbfelöl.) Gr. Tisza István mtnisterelnök ... amikor felhívom a t. képviselő urak figyelmét arra a rettenetes kárra, amelyet okoznak. (Élénk felkiáltások balfelöl: Erdélyt elpusztítják, felégetik! Nagy zaj.) Ábrahám Dezső (közbeszól. Nagy zaj.) Szmrecsányi György (közbeszól. Nagy zaj.) Elnök: Ábrahám Dezső és Szmrecsányi György képviselő urakat figyelmeztetem, hogy ne zavarják közbeszólásaikkal a szónokot. Zlinszky István: Tessék lépéseket tenni, hogy a magyar ministerelnököt ne dezavuálják!