Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-656
458 656. országos ölés 1916 teszszük azt a közismert tényt, amelyet majdnem a nyilvánosság is tudott, hogy Oroszország municziót szállitott a románoknak, hogy olyan nemzettel állunk szemben, amelytől nem várhatun k semmi j ót, mert hiszen tudjuk, hogy milyen módon támadta meg a bolgárokat és mily csúnya módon zsarolta ki Szilisztriát : akkor nem értem, hogy lehet azt mondani, hogy tévedésbe ejtett mindenkit Eománia eljárása. (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Legsúlyosabb azonban az a felelősség, amely a ministerelnök urat személyesen terheli és amelyre igen tisztelt barátaim, gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula is rámutattak. Én nem vagyok stratéga, nem akarom azt állitnai, hogy Erdély határát lehetett volna, vagy nem lehetett volna megvédeni; én nem tudom azt, hogy a szorosok olyanok-e, hogy azokat az átkaroló mozdulatoktól meg lehetett volna-e védeni, de igenis azt állítom, hogyha ez a terv fennállott, hogy mi vissazvonjuk csapatainkat a Marosig vagy a Küküllőig, vagy egy más vonalat veszünk fel, akkor nem lett volna szabad megtörténnie annak a botrányos dolognak, hogy Erdély ezen részének evakuálására semmi intézkedés nem történt, ezért a ministerelnök ur a felelős ! (Vgy van! Vgy van! Taps balfelől. Zaj és közbekiáltások.) Gr. Batthyány Tivadar: Ne a főispánokat, hanem a népet hallgassák meg ! Polónyi Géza : A főispánok is nyilatkoztak! (Zaj.) _ Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Gr. Károlyi Mihály : A világháború harmadik évét éljük és mindenki tudja azt, hogy mennyit szenved a lakosság a háború alatt, különösen ott a határszéleken, ahol az ellenséges hadsereg keresztülvonul. Tudjuk, hogy a háború nem fejlődött ugy, amint régen hittük, hogy a hadakozó felek csak egymással találkoznak. Tudjuk, hogy nem lettek respektálva a szabadnak deklarált városok. Tudjuk, hogy egyáltalában semmiféleképen nincs megvédve a polgár, ha ellenséges támadások előtt áll. És mégis azt látjuk, hogy az egész erdélyi lakosság védtelen volt, menekült és ott kellett hagynia legértékesebb értékeit. (Ugy van ! Vgy van ! a szélsöbaloldalon.) De tudjuk azt, hogy gazdasági háborút is folytatunk, hogy a háború attól is függ, hogy gazdaságilag hogyan birjuk el. Hogy akkor ott hagyjuk az ország legértékesebb részeit, védtelenül hagyjuk szénbányáinkat, (Vgy van! Vgy van!a szélsőbaloldalon.) meg nem mentjük azt a rengeteg sok állatot, azt a gabonát. . . Barabás Béla : Ilyen jó termés Erdélyben sohasem volt, mint az idén ! Gr. Károlyi Mihály : Ezek olyan súlyos hibák, amelyek politikailag is, erkölcsileg is lehetetlenné teszik azt, hogy ugyanazok az emberek vezessék az ország ügyeit, akik eddig vezették. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) T. kéjDviselőház! Három éve annak, hogy magyar véreink küzdenek idegen földön, idegen vezetés alatt határainkon túl. Három éve annak, szeptember 5-én, kedden. hogy nemcsak a közös 'hadsereg, hanem a honvédség és a népfölkelők is résztvesznek azokban a küzdelmekben, amelyek nem a mi hátárainkon folynak. A magyarok hősiességét nem vonja kétségbe senki és azt is tudjuk, hogy épen azért, mert ilyen hősök, előszeretettel épen a legveszélyeztetettebb pontokon a magyarokat alkalmazzák. (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk azt, hogy százezreink véreztek elaDoberdón. ' a volhyniai ás bukovinai fronton. Ám jóllehet Magyarország és a magyar parlament két kézzel adta meg mindazt, amire a hadvezetőségnek szüksége van, azt látjuk, hogy legdrágább kincsünk, Erdély, védtelen ! (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt látjuk, hogy minket egyáltalában »non valeur«-nek tekintenek, hogy minket egyáltalában nem tartanak érdemesnek arra, hogy a saját területünket megvédjük. T. képviselőház ! 400 éves türelmünknek vége van. (Ugy van! Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mai napon csordul ki az a pohár, amelyik tele van. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ma nem kérünk, de követelünk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Elénk felkiáltások : Magyar katonákat! Magyar honvédeket hazahozni! Magyar ezredeket!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak ! Sümegi Vilmos : Az összes magyar katonákat ! Elnök r Kérem Sümegi képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Gr. Károlyi Mihály: Ma nem kérni, de követelni jöttünk ide : követeljük, hogy az erdélyi határokat igenis magyar katonák védjék meg. Követeljük, hogy az idegen határokon küzdjenek bár osztrák ezredek, osztrák hadsereg, osztrák polgárok ; de Magyarországot, a magyar területet magyar katonák védjék. (Zajos helyeslés balfelől.) Mi követeljük, t. ház, azt, hogy respektálják jogainkat. Követeljük, hogy azok az emberek, akik teljesen képtelennek bizonyultak arra, hogy akár a katonai, akár a külpolitikai, akár a közigazgatási vezetését az országnak kezükben tartsák, távozzanak helyükről. (Zajos helyeslés .és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) T. ház ! Mi és minden magyar ember mindent meg fogunk adni azért, hogy Erdélyt megmentsük. Mindent megteszünk azért, hogy Erdélyből kiverjük az ellenséget. Mi odaadjuk életünket, odaadjuk vérünket, odaadjuk, hogyha kell, gyermekeinket is. Oda fognak menni az asszonyok is és mint egri hősnők, ugy fogják védeni Erdélyt. Hanem ezt egy feltételhez kötjük, egy olyan feltételhez, amely nélkül ottani harczaink sikerét nem látjuk biztositva, s ez a feltétel az, hogy azok az emberek, akik eddig vezették az országot, azok mondjanak le. (Hosszantartó, megújuló éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Rakovszky István képviselő urat illeti a szó. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Károlyi !)
