Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

84 6é7. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. nek azon álláspontja, hogy ne kössük le a jövő nemzedéket, különösen a legközelebbi országgyűlést, ne foglaljunk el oly terrénumot, amelyet teljes joggal el nem foglalhatunk, mert nincs meg az a szankczió, nincs meg az az erő, melyet a nép által választott parlamentnek bírnia kell, hanem engedjünk szabad teret a jövő számára. Azért e javaslatokat csak ugy fogadjuk el, hogyha azok két évre szavaztatnak meg. (Helyeslés balfelöl) A másik szempont, amelyet röviden érintettem, összefügg azzal, hogy e javaslatokkal szemben mi az önkormányzati pénzügy ápolását ajánljuk a kormány figyelmébe. Olyképen kontempláljuk ezt, hogy a jövedelmi adó ép ugy kontingentáltassék, mint a harmadik osztályú kereseti adó. Ami a jövedelmi adó kontingentálását illeti, ez tulajdonképen nem is nóvum, mert hiszen az 1909-iki törvény benyújtója, az akkori pénzügyminister és ministerelnök is bizonyos összeget emiitett. Igaz, ennek inkább a közönség megnyugtatása volt a czélja, hogy t. i. az állam csupán annyit akar a jövedelmi adóval behozni, amennyit más adók eltörlésével vészit, ez tehát nem jelenti egy nagyobb adósulynak a közönségre való kivetését; de mégis ezen eszmekörben a kontingentálás gondolata máris benne volt. A III. osztályú kereseti adóra vonatkozólag, azt hiszem, ez teljesen jogosult is. Vannak rá preczedensek, igy Ausztriában, ahol az uj adórendszernek 1896-ban való életbeléptetése alkalmával ezt az adót szintén kontingentálták. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) A többletből részint egyes tartományok helyzetén segítettek, részint a korszellemnek már meg nem felelő adók leszállítására használták azt fel. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy uj adók létesítésénél e törekvések, amint az előadó ur emiitette, már másutt is érvényesültek. Ugy nevezték ezt, hogy átengedik az önkormányzatnak a saját szükségletei kielégítésére ezen összegeket. így történt Poroszországban. Ez nálunk is feltótlenül szükséges. Nem mondok ujat, ha állítom, hogy a magyar városokban rejlik a magyar nemzetnek intellektuális, kulturális tekintetben egyik elsőrendű erőforrása, ós ha itt a szükségletek kielégítése, illetőleg a közfeladatok teljesítése megakad, ez igen nagy hátrányt jelent az állam egész életére. (Ugy van! Ugy van! balfélöl.) Tudjuk pedig, hogy a községek a háború által igen súlyos helyzetbe jutottak, már azért is, mert a kulturális szükségleteik kielégítésére szükséges hitelmüveletek részint a háború miatt, részint ha jól tudom annak következtében megakadtak, hogy azt a garancziát, melyet az illető, részben külföldi intézetek kívántak, a kormány nem volt hajlandó vállalni. T. ház! Hosszabb ideig vettem igénybe a Láz türelmét, mint szándékom volt. (Halljuk! Halljuk!) De a kérdésnek nagy fontossága, nagy terjedelme, végül újdonsága is kötelességemmé tették, hogy legalább a fontosabb szempontokat kiemeljem. (Helyeslés balfelöl.) Minthogy már egyszer használtam azt a kifejezést, hogy az adóztatás természete némileg a szivattyúzásnak felel meg, most visszatérve erre a képre, utalok arra, hogy itt az államkincstár ellátása két körülménytől függ: elsősorban csakugyan az apparátusnak erejétől, de azután attól is, hogy azon javak mennyisége szaporittassék, melyeket — hogy igy fejezzem ki — az állam közjavakká akar átalakitani. Egyoldalú eljárás tehát az, mely csak arra törekszik, hogy a gépezet erejét fokozza, s az ilyen nem fog eredményre vezetni; hanem mintegy pari passu, párhuzamosan szükséges megtenni mindazon intézkedéseket, melyek a nemzet gazdasági és kulturális erejét emelik, fokozzák. Igen jól tudom, hogy a háborúban ez nem könnyű feladat. Sokkal nehezebb, mint rendes körülmények között. De azért ennek a munkának mégsem szabad szünetelnie, különösen nem akkor, mikor a nemzet iránt nagyobb igényekkel lépünk fel. Már pedig e tekintetben nem mondhatom, hogy a kormány működése kielégítő volna. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Sok mulasztás történt és sok baj keletkezett e mulasztások következtében. Nem szeretem az erős kifejezéseket, de azzal a helyzettel szemben, melyben a városi fogyasztó ma találja magát, határozottan nem tudok ennek más kifejezést adni: majdnem egy kalózrendszer fejlődött itt ki, mely a fogyasztónak szinte tönkrejutását idézi elő. (Ugy van! balfelöl.) Ez oly helyzet, amelyet akármily eszközökkel, akármily módon — mert vannak ily eszközök és módok — orvosolni kell. És a kormány, mely ezen javaslatokkal a nemzet elé áll, kell hogy érezze abbeli kötelességét, hogy e feladat megoldását előmozdítsa. (Helyeslés bálfelől.) A törvényjavaslatok hiányai, legalább részben, orvoslást találnának azon javaslatok elfogadása által, melyeket az ellenzék adóügyi bizottsága előterjesztett. Bátorkodom ezekre vonatkozó határozati javaslatomat felolvasni. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa:) »Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy a beterjesztett javaslatokat azzal utasítja vissza a pénzügyi bizottsághoz, hogy azokat a következő szempontok figyelembevételével dolgozza át. Minthogy a végleges adóreform megalkotása csak a békeparlamentjének lehet feladata, amelynek szabad rendelkezési jogát a meghoszszabbitott mandátumu parlament a szükségen túl meg nem kötheti, ugy a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről, valamint a vagyonadóról, végül a III. osztályú kereseti adó érvé-