Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

30 647, országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. Teleszky János pénziigyminister: A felét űzetik! Földes Béla: Igen, a felét. De esetleg nem kedvezményez tétnek oly mértékben, mintázok a vagyonok, amelyek a megfelelő jövedelmet nyújtják. Továbbmenve pedig azt a különbséget találjuk, hogy azok, akik a vagyont jobban tudják értékesíteni, többet tudnak levonni, akik pedig kevésbbé tudják értékesíteni, azok kevesebbet képesek levonni. Abban mindenesetre volna bizonyos jogosultság, ha azokat mintegy jutalmazni akarnám, akik jobban tudják értékesíteni a vagyont, ha ez mindig csak az illetőtől függne, de hát ez nem függ az illetőtől és nézetem szerint nem szabad ebből kiindulni, mert — nem szemrehányásként akarom mondani, de — annak, hogy az egyesek hogy boldogulnak gazdasági téren, igen fontos tényezője maga az állam és a kormány. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Olyan országban, olyan viszonyok közt, ahol — nem akarom pártpolitikai szempontból megvilágítani a kérdést, — ahol minden megtörténik a köz érdekében és a gazdasági erők fejlődése tekintetében, ott minden ember jobban boldogul a jövedelem és a vagyon tekintetében. Ott azonban, ahol nincs meg a kellő felfogás, a kellő érzék a gazdasági érdekek előmozdítása iránt, — amit megint csak általánosságban akarok megjegyezni — ott nem tudnak ugy boldogulni az emberek. Hiszen ezt nagyon jól megvilágítja az a felfogás, amely annak idején a szabad, vagy a korlátolt kereskedelem tekintetében mutatkozott, midőn eleinte az egyes kereskedőket tették felelőssé, ha ők külföldre nemes érczeket vittek ki. A későbbi, fejlettebb második stádiumban belátták, hogy az nem függ az egyestől, hogy kivisznek-e vagy nem visznek ki nemes erezet, hanem az attól függ, hogy a belföldön az ipar és a mezőgazdaság hogy viszonylik egymáshoz és mi történik «a kormány részéről ezen termelési ágak érdekében. Ennek az egész együttműködésnek eredménye az, hogy az egyik tényleg árukat behoz, a másik pedig árukat kivisz. Az tehát, hogy ki hogyan boldogul, nem egészen az ő érdeme, vagy bűne, hanem az a viszonyoknak, a kornak, a társadalmi helyzetnek, az egyéniségnek, a haladási tempónak ós ritmusnak, de mindenesetre a köznek is eredménye. A köz és a köz érdekében tevékenykedő közegek és intézmények érdeme, illetőleg bűne az. Ha tehát van is abban valami kis igazság, hogy bizonyos előnyt nyújtok azoknak, akik többet tudnak előteremteni, de azért ezt az elvet oly értelemben keresztülvinni, hogy ezt az adó beszámításánál tekintetbe vegyük, nem tartanám helyesnek. Tekintetbe kell venni még azt is, hogy itt még az az abszurd eredmény is kiderülhet, hogy az illető számára tulajdonkénen még az állam tartoznék bizonyos összeget visszatéríteni, (Derültség.) hogyha t. i. az ő vagyoni adója nem tesz ki annyit, amennyit ő jövedelmi adó fejében fizetett. Például számítást tettem egy 400.000 K-ás vagyonra vonatkozólag 10°/o és 5% alapján számítva a jövedelmet. A vagyonadó természetesen egyforma: 400.000 K után 1300 K. De mennyi a jövedelmi adója ? Az egyik esetben 40.000 K jövedelemmel rendelkezik, a másik esetben, ha csak 5%-ot produkál, 10.000 K jövedelmet kap. Az egyik esetben tehát a jövedelmi adót — 1520 K-t — levonhatja, azonban a vagyonadó csak 1300 K, tehát neki tulajdonképen még az állammal szemben volna követelése, hasonlóan ahhoz a komikus esethez, ha valaki egy évig vizsgálati fogságban volt és félévre Ítéltetik el, amikor tehát tulajdonképen az állam tartozik őt kártalanítani. A másik esetben ugv alakul a helyzet, hogy jövedelmi adója 650 K, ezt az 1300-ból levonva, marad 650 K. Erre nézve mindenesetre kérném a t. pénzügyminister ur felvilágosítását, hogy hogy kell ezt érteni, mert nem hiszem, hogy ilyen abszurd vagy érthetetlen intézkedés becsúszhatott volna a javaslatba. Ügy tudom, hogy a pénzügyminister ur oly értelemben nyilatkozott — különben ezt hallottuk, ha jól emlékszem, a jövedelmi adó tárgyalásakor is — hogy neki ezzel az adóval csak statisztikai czéljai vannak, hogy a jövedelem csak olyan mellékes dolog volna; a főczél: a statisztikai adatok, hogy a vagyon megoszlása tekintetében tájékozódjunk. Attól félek, hogy ebben a tekintetben a felvételek sem a t. pénzügyminister urat, sem senkit közülünk kielégíteni nem fognak, mert hiszen arra nem lehet számítani, hogy ebből helyes képet nyerjünk és ez a kép különben is csak csonka lehet, mert hiszen csak azokra a vagyonokra vonatkozik, amelyek az 50.000 koronát túlhaladják. És egyáltalán tudjuk azt és azok az adatok is, amelyeket délelőtt volt szerencsém felemlíteni arra vonatkozólag, hogy mely osztályokat terhel a jövedelemadó, azt mutatják, hogy. bár bizonyos czéloknál és bizonyos feladatok megoldásánál nem nélkülözhetjük, sőt szívesen felhasználjuk ezeket a statisztikai adatokat, amelyeket ott találunk, ahol a jövedelmi adót behozták, de azt is tudjuk, hogy ezek az adatok nagyon kevéssé tükröztetik vissza a valódi helyzetet, oly adatokból pedig, amelyek nem a valódi helyzetnek felelnek meg, csak nem valódi következtetéseket, helytelen következtetéseket lehet levonni, nem tartanám érdemesnek, pláne amikor látom a vagyoni adó sorsának alakulását, a statisztikai szempontot különösen hangsúlyozni és előtérbe állítani. Attól tartok, hogy ugy, ahogy kontemplálva van, a vagyoni adó igazságtalanságokhoz is fog vezetni, hogy t. i. épen a beszámítások és levonások nem fogják előmozdítani az igazságos tehermegoszlást és a vagyonnak igazságos mértékben való megadóztatását. Igaz, hogy abban