Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-653
352 653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. nevében is a lehető legmelegebben ajánlok a t. háznak elfogadásra. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam igen szomorú számadatokra hivatkozott. Nem néztem utána a statisztikai adatoknak, de ugy emlékezem rá, hogy nagyon szomorú számadatot tudok felhozni Bródy Ernő javaslatának támogatására. Méltóztassék megnézni az 1915. évi statisztikai számadatokat, ahol a Magyarországon természetes halállal, tehát nem a háború következtében elhaltak száma 48.000-rel haladja túl a születések számát. Ahol ilyen katasztrofális jelenséggel állunk szemben, — mert ezt nemzeti szempontból katasztrofális tünetnek tartom — ott úgynevezett fiskális, kicsinyes álláspontra helyezkedni nem szabad. Akkor, amikor — amint Bródy Ernő t. barátom emiitette — már a külföld nagy államai, Németország, régebben Erancziaország is prémiumot tűzött ki a gyermekszaporaságra és ezeket a prémiumokat most a háború által okozott veszteségek folytán fel akarják emelni, nekünk kicsinyes, szűkkeblű álláspontra helyezkednünk nem szabad. Hiszen az igen t. pénzügyminister urnak annyi ut, annyi alkalom és mód áll rendelkezésére, hogy ezt a csekély fiskális veszteséget pótolja, igy épen ezen most előterjesztett határozati javaslatból kifolyólag is, ahol a nőtleneket és a kevesebb tagú családokat akarjuk magasabb skála alá vetni, hogy azt hiszem, nagyon méltányos és jogos az a reménységünk, hogy ehhez a módosításhoz a t. pénzügyminister ur hozzájárul. Abban a nem várt esetben, ha a t. pénzügyminister ur nem fogadná el Bródy Ernő módosítását, kérem önöket, a t. túloldal képviselőit, hogy ne a konzervativizmus álláspontja alapján, amelyet Huszár Károly t. képviselőtársam emiitett, hanem azon liberalizmus alapján, amelyet önök annyira hangoztatnak, méltóztassanak elfogadni a módosítást. Ez nem bizalmi kérdés, nem politikai kérdés, nem pártkérdés, ez a nemzet ekszisztencziájának kérdése. Nem árt ennek a kormánynak sem, ha egyszer valami népszerű politikát csinál és nem fog önöknek sem ártani. Ezért méltóztassanak egy ilyen száraz törvény szakaszaiban kimutatni azt, hogy igenis, önök is akarják a magasabb erkölcsöt, az állam iránti magasabb bizalmat beleplántálni a polgárokba. Kérem, méltóztassék ezt a szakaszt Bródy Ernő t. képviselőtársam módosításával elfogadni. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. házat: kiván-e még valaki a 10. §-hoz hozzászólni? Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Hegedüs Lóránt előadó: T. képviselőház! Bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Utasittatik a kormány, hogy a jövedelemadóról szóló törvénynek a béke helyreálltával való végleges kialakítása alkalmával oly intézkedéseket vegyen fel, melyek a családtagok nagyobb számánál az adók csökkentését, az egyedül állóknál pedig az adótételnek emelését keresztülviszik. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Huszár Károly (sárvári) : Most csináljuk meg! (Zaj.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani! Teleszky János pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a t. túloldal részéről elhangzott beszédek és nevezetesen gróf Apponyi Albert t. képviselő ur felszólalása folytán, igen nehéz helyzetben vagyok, mikor annak daczára, hogy teljes mértékben osztom mindazokat a szemjjontokat, amelyeket a t. túloldal szónokai a magyar nép szaporodásának érdekében és azon nagy nemzeti érdek tekintetében felhoztak, amely ahhoz fűződik, hogy a magyar nép szaporodása minél nagyobb legyen, hogy a család szentsége minél inkább és minél nagyobb körökben elismertessék, arra kell kérnem a t. házat, hogy Bródy Ernő t. képviselő ur módosításának mellőzésével, azonban a t. előadó ur határozati javaslatának előadásával méltóztassék a szakaszt elfogadni. Teljes mértékben átérzem azt, hogy összes intézkedéseinket a szocziális érzéknek sokkal nagyobb mértékben fog kelleni áthatnia a jövőben, mint ahogy az a háború előtt történt és azt hiszem, hogy az, aki nem érzi ezt, nem vonná le helyesen ennek a nagy világháborúnak konzenkvencziáit. Oly természetes dolog ez, hogy feleslegesnek tartom e tekintetben bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni és ezért őszintén bevallom, rendkívül hatott rám épen gróf Apponyi Albert t. kéjsviselő ur felszólalásának äZ äZ érvelése, amely szerint ő beismeri, hogy ennek az intézkedésnek aligha lenne tulajdonkép ama nagy czélok tekintetében, amelyek itt mindannyiunk előtt lebegnek, közvetlen hatása, de mégis azért vegyük fel ezeket az intézkedéseket ebbe a törvénybe, hogy tulajdonképen egyetlen egy törvényalkotásnál se mulaszszuk el azt, hogy ezeknek a figyelembeveendő nagy szocziális szempontoknak érvényesítését •— annyira, amennyire lehetséges — mégis megkíséreljük. Elismerem, hogy ebből a szempontból értékes volna Bródy Ernő t. képviselő ur javaslatának elfogadása, de másrészt azt tartom, hogy ebből a szempontból ugyanolyan értékű a t. előadó ur határozati javaslatának elfogadása, mert ezáltal is kifejezésre jut a törvényhozásnak az a szándóka, amely mindannyiunk előtt lebeg, hogy a szocziális szempontoknak a jövőben lehetőleg minden téren eleget tegyünk. Azt gróf Apponyi Albert t. képviselő ur is beismerte, hogy ennek az intézkedésnek tulajdonképen inkább etikai, semmint gyakorlati j lentősége van. Ez tényleg igy is áll, mert ne
