Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

344 653. országos ülés 1916 au< is mindenütt kifejezésre jutott az a tétel, hogy a munkával keresők háztartási jövedelme bizonyos határig — az összeg nem fontos — nem számíttatik az összjövedelemhez. Az 1914 januáriján hozott osztrák jövedelmi adótörvény pl. 157. §-ában a következőket mondja (olvassa): »Behufs der Veranlagung der Einkommensteuer ist dem Einkommen des Vorstandes der Haushaltung das Einkommen der Angehörigen dieser Haushaltung zuzurechnen. Eine Ausnahme hiervon íindet insoveit statt, als ervviesen wird, dass solches Einkommen der gemeinschaftlichen Haushaltung nicht zufliesst. Nicht zuzurechnen ist ferner das von der Ehegattin oder anderen Haushaltungsangehörigen nicht in der Wirtschaft des Steuerpflichtigen erworbene Arbeitseinkommen.« (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Az osztrák jövedelmi adótörvény tehát a háztartási jövedelem megállapításánál a keresőknek a jövedelmét bizonyos határig beleszámítani nem engedi. Nem mondom, hogy mindenütt egyforma a rendelkezés. A porosz jövedelmi adónál pl. a feleség jövedelme odaszámittatik, az oldalrokonok, a lemenők ellenben kimaradnak. Mindenesetre az előbbi példából is látjuk, hogy a szocziális gondolkozás ebben az irányban is behatolt a törvénytárba, mert már nem követtetik az az elv, hogy a jövedelem kiszámításánál a háztartáshoz tartozó összes jövedelmek egybeszámít fcassanak. Ha a háború után elkövetkezendő korszakra gondolok ós elképzelem, hogy mind nagyobb lesz a kereső nők száma a háztartás keretén belül is és hogy ma már nagyon sok helyen egy középosztályu családban nemcsak a nő, de még a gyermekek is keresnek, akkor méltánytalannak tartom, hogy az ilyen- összetevődő kis kereseteket, ha azok végre is megütik a tízezer koronát, megadóztassuk csak azért, hogy így a háztatás feje és az egész család szenvedjen. Ha ez megtörténik, a törvénynek ez az intézkedése közvetett módon oda fog hatni, hogy család széjjel hulljon, I mert akkor mindegyik adója külön számit és igy nem éri el a 10.000 koronás határt. Ha azonban családias együttérzésben töltik életüket, akkor szerény viszonyok közt is, ha 3—4 5 — 6 kereső családtagról van szó, hamarosan megütik a tízezer koronás határt. A t. pónzügyminister ur bizonyára azt az ellenvetést fogja tenni, hogy másutt is megvan ez az elv, csak az értékhatár alacsonyabb. Erre azt felelem, hogy a háborúban és a háború után el kell tekintenünk minden értékhatártól, amelyet a békében felállítottunk, mert a háború óta uj pénzszámitási korszak indul meg. Én tehát azt kérem módosításom első részében, hogy az 1909. évi X. t.-cz. 3. §-a töröltessék el, mert ennek folytán eléretik az az elv, hogy mindenki a maga jövedelméért adózik. (Helyeslés balfelöl.) •gusztus 24-én, csütörtökön. Második módosításom vonatkozik az úgynevezett gyermekkedvezményre, (Helyeslés bálfélol.) vagyis arra, hogy az adózó, akinek gyermekei vannak, mérsékeltebb adót fizessen, még pedig egy-egy fokozattal mérsékeltebbet, aszerint, ahány gyermeke van. Nem sokat kell érvelnem e módosításom mellett. Most, t. képviselőház, mindent el kell követnünk arra, hogy a sokgyermekü családot ne terheljük meg túlságosan, sőt ellenkezőleg kedvezményt nyújtsunk neki, (Helyeslés balfelöl.) mert a háborúban a lakosság mind egyre fogy és nekünk mindent el kell követnünk, hogy minél több magyar legyen! (Helyeslés balfelöl.) En nem hiszem azt, amint Vázsonyi t. képviselőtársam is kifejtette, hogy az adótörvényben foglalt kedvezmény folytán a gyermekek csőstül fognak hullani, de etikailag kell megmutatnunk, hogy minden családot, amelynek több gyermeke van, az állam igenis, kedvező és kivételes bánásmódban részesít. En, t. ház, ismerem a pénzügyminister urnak és az előadó urnak ellenvetéseit. A pénzügyminister ur azt mondja: ő helyesli azt az elvet, nem zárkózik el annak a gyakorlatba átvitele elől, de mivel úgyis jön még egy alsóbb skála, ott akarja ezt az elvet valósítani. Az előadó ur kifogása pedig az volt, hogy a jövedelmi adók struktúrája és technikája oly finom és szövevényes, hogy ez a dolog a technikai keresztülvitel szempontjából nehéz. Ami az igen t. pénzügyminister urnak érvét illeti, ámbár ő többször is kijelentette, hogy ezt később akarja behozni, én mégis arra kérem őt, ha már más álláspontot foglalt is el e kérdésben, ne zárkózzék el a mi érveink hatása elől. Hiszen akkor, mikor ő ezt a javaslatát kidolgozta, még nem volt oly aktuális ez a kérdés s a helyzet egészen más volt, mint ma. Akkor nem is lehetett azzal a helyzettel számolni, amelyben ma vagyunk. Azt hiszem, nincs különbség köztünk abban a véleményben, hogy a pénz értéke azóta rendkívüli módon változott. Ma fele azon összegnek számit, amely régebben volt számításba veendő. Az a 20.000 korona ma csak 10.000-et tesz; sőt mikor az általános vita során én ezt előadtam, közbeszóltak, hogy nincs igazam, még 10.000-et sem ér. (Ugy van! balfelöl.) Ily helyzettel szemben, azt hiszem, most már méltányos ennek a gyermekkedvezménynek a meghonosítása. Mert hiszen ez a 10.000 korona olyan középosztálybeli embernél, akinek gyermekeket is kell felnevelnie, eltartania, iskoláztatnia, hogy ott ne lehetne már most felállítani ezen gyermekkedvezményt, eltekintve a dolognak etikai részétől, mely igenis kell, hogy vezessen bennünket a családalapításnak és nevelésnek az állam részéről bizonyos privilégiummal való jutalmazására. Nekem talán nem kell bizonyítanom, hogy én nem vagyok a privilégiumok híve. De ezen a ponton igenis óhajtom a családot a privilegi-