Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 299 a vámtarifa. Ha pedig vámtarifát nem lehet csinálni, kiegyezést sem lehet. Nem- találtam még közgazdasági kérdésekkel komolyan foglalkozó embert ki mikor e tételeket neki előadtam, ne mondta volna rá : igaz. De a kérdés ez oldalával nem akarok foglalkozni. Annál inkább akarok újból hangsúlyozni két nagy közjogi fontosságú momentumot. Az első, amely minket érdekel, ez : Valóságos merényletnek tartanám és a magyar nemzet e hősiesen vivott fentartási küzdelme valóságos kigunyolásának, ha az általa előidézett rendkívüli körülmények felhasználásával Magyarország közgazdasági jövőjéről egy olyan irányban, melyet a nemzeti közvélemény egy része helyesel, de egy másik, nagy része elvileg perhorreszkál, s mikor nem tudjuk megállapitani, nem ez utóbbi része a közvéleménynek nyert-e már többséget a nemzet lelkületében, sőt sok jel arra mutat, hogy igenis nyert, de mindenesetre a legteljesebb kétely forog fenn erre nézve : mondom, a legnagyobb merényletnek tartanám a magyar nemzet ellen, hogy e körülmény, mikor igy a nemzet nem nyilatkozhatik meg, annak a tisztán íormalisztikus megbízásnak alapján, melyet az országgyűlés még nyert, annak felhasználásával, helyesebben az azzal való visszaéléssel, akkor, amikor a közvéleménynek egyéb megnyilvánulása, a gyülekezés, a sajtó, mind meg van bénitva, hog) r mikor összekötött kezekkel, lábakkal volna a nemzet az ekszperimentáczióknak kiszolgáltatva, felhasználnák e körülményeket arra, hogy a nemzet közgazdasági sorsát huzamosabb időre valamely irányban lekötnék. Ez oly felháborító gondolat, (Élénk helyeslés a szélsőbáloldahn.) hogy nem tudok megbarátkozni azzal a hittel sem, hogy a kormány és a mai t. többség a saját maga által önmagára, ugy mint énrám, ruházott mandátummal visszaélve a nemzet ellen, a nemzet szabad elhatározási joga ellen és — az önök szempontjára helyezkedve — az 1867 : XII. t.-ez.-ben foglalt önállósági garancziák egyikének keresztültörésével ilyet elkövetne ! De van a dolognak másik oldala, s ez Ausztriára vonatkozik. Hallottuk a ministerelnök úrtól ma, hogy a Reichsrath összehívásának olyan akadályai vannak, melyeket, mint nyilatkozatából kivettem, nem tart, legalább egyhamar, elhárithatóknak. Nagyon helytelenítem e kijelentést és nem osztom ez álláspontot, (Helyeslés balfeiől.) de a ministerelnök urnak ez az álláspontja. Hát akkor kérdem, kinek számára csinálják a kiegyezést? Itt Magyarországon egy mondvacsinált népképviselet van, mely erkölcsi uzurpáczió nélkül nem követheti el a nemzettel szemben azt az injuriát, hogy a nemzet nélkül a nemzet felett határozzon. Ausztriában működésre nem képesnek nyilvánítja a ministerelnök ur a parlamentet, nem tudom mennyi időre, talán a háború tartamára. Hát ha még meg is csináljuk, — amit formailag lehetséges megcsinálni — erkölcsileg túlkapás volna, hogy ez országgyűlésen megszavaztatunk egy vámszövetséget, mert hisz a kormány és pártja ismert álláspontjából kiindulva várnszövétség megkötése a tárgyalások czélja. De Ausztriában hogy fog ez létrejönni? A 14. §. alapján. Méltóztassék visszagondolni azokra a vitákra, melyek az 1899 : XXX. t.-cz. megalkotását megelőzték, midőn minden tényező elismerte, hogy vám- és kereskedelmi szövetséget Ausztriával egyedül és kizárólag az 1867: XII. t.-ezikkben expressis verbis megállapított módon ! (Ugy van ! balfelöl.), tudniillik az osztrák törvényhozás közreműködésével lehet megkötni, de a .14. §. segítségével nem. A különbség akkor a magyar parlament pártjai között az volt, hogy míg a Széll Kálmán és az ortodoksz Deák-párti képviselők vezetése alatt álló szabadelvű párt támogatva olyan közjogi kapaczitások által, mint boldogult Szilágyi Dezső, ezt a tételt, hogy vámszövetséget nem lehet kötni Ausztriával ugy, hogy az Ausztriában a 14. §. alapján vitessék keresztül, vitatta, elismerte, törvénybe is iktatta, de akként értelmezte, hogy ez nem vonja szükségképen maga után a vámsorompó tényleges felállítását, hanem a külön vámterület jogi állapotát, amely mellettt Magyarország ha jónak látja, egyoldalú intézkedéssel a szabad forgalmat is fentartja a recziproczitás feltételezésével : addig a függetlenségi párt részéről vitatták, hogy ez az értelmezés szofisztikus természetű és hogy akkor, midőn a kiegyezést nem lehet megkötni, akkor tényleges vámszövetség sem lehetséges. De abban a tekintetben, hogy vámszövetséget nem lehet kötni más, mint az 1867 : XII. t.-czikkben körülirt módon, nem volt véleményeltérés (Ugy van! balfeiől) és elfogadták inkább egy tisztán recziproczitási viszonynak a prokárius módját, a prekárius alakját, amely viszonyt az osztrák Reichsrath elhatározása minden piUanatban felforgathat semhogy keresztültörjenek az 1867 : XII. t.-czikkezen fontos garancziális pontján. Azt kérdem most az igen tisztelt kormánytól, hogy hát akkor hogyan akarja ezt a kiegyezést megcsinálni ? Ha vár a háború és a békekötés utáni időkig, mig az osztrák parlament megint akczióképes lesz a ministerelnök ur szerint is, akkor nincs rá ok, hogy be no várja ugyanazt az időpontot Magyarországon is, mig Magyarország szabad, alkotmányos választások utján nyilváníthatja a maga szabad nemzeti akaratát. Ha pedig nem tud várni, akkor ebben benne lappang az a gondolat, hogy Ausztriában a 14. §. alapján akarják életbeléptetni ugy a kiegyezést, mint a vámszövetséget. Az pedig az egész ország által egyetértelmüleg vallott közjogi álláspontnak Magyarország jogállományának hátrányára való megdöntése volna. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A recziproczitási viszonynak? Ugyan kérem, micsoda képtelen — bocsánatot kérek a kifejezésért — gondolat volna ez? A bizonytalanságoknak milyen egymásra halmozását csempésznék be a stabilitás ürügye alatt? Egy bizonytalan alapon megállapított árubecslés, egy bizonytalan pénzértéknek azzal való kombinácziója alapján meg38*
