Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1916 közt, nem lehetne ezen eszközhöz nyúlni, de ál­talánosságban jóformán minden emberrel szem­ben azt kutatni, hogy vaosoTált-e egyszer-másszor a Kitz-szállóban, vagy ült-e páholyban, nézetem szerint egészen helytelen. Igenis azokhoz az ismérvekhez kell ragasz­kodnunk, amelyek általánosan ismertek és csak abban az esetben czélszerü a standard megitélését is tekintetbe venni, amikor nagy ellenmondás mu­tatkozik. Mert lehet valakinek passziója, hogy egy dologra költekezik, szinházra, utazásra, vagy ruházatra, de viszont más szükségleti tárgyaknál takarékoskodik. Azt tehát nem kell alapul venni, hogy feltűnik, hogy sokat jár szinházba, hogy igy meg amúgy él. Ez alapul nem szolgálhat a jöve­delem nagyságának megítélésénél. Ép ugy nem tartom helyesnek azt, ha oly adatok beszolgál­tatását kívánják, a melyek ex offo is ismeretesek, vagy ismertek lehetnek az illető hatóság előtt. Ide tartozik az egyenesadó is, amely levonásba hozható. A jövedelmi adótörvény ugyanis meg­állapítja, hogy a tényleg fizetett egyenesadókat levonhatják, de hozzáteszi, hogy csak abban az esetben, ha az illető részletes kimutatást nyújt a nyers bevételekről stb. Ez csak zaklatás, mert hiszen könnyen lehet konstatálni, hogy az illető mennyi adót fizet. Lehet egyik másik tételnél diffe­renczia, de egészben véve abszolúte nem szükséges, hogy ez ahhoz a feltételhez köttessék, hogy vallo­mását mily részletességgel dolgozza ki az illető. E beneficziumot adja a törvény minden jövedelmi adót fizető egyénnek és a hatóságnak nem az a feladata, hogy megnehezítse az egyénnek, de az, hogy megkönnyítse a dolgot, mert mi, ezen az oldalon, súlyt fektetünk arra. hogy a vallomások megtételét meg kell kedveltetni az emberekkel, nem szabad őket elriasztani és nem szabad arra nevelni őket, hogy mivel annyi kellemetlenségnek vannak kitéve, inkább megfizetik a bírságot de nem adnak vallomást. Sok finomérzékü ember ettől nagyon vissza fog riadni. Ez a rendszernek egyik súlyos következménye. A jövedelmi adóra vonatkozólag hasonlóképen, mint a III. osztályú kereseti adónál, helyesnek tar­tom a kontingens megállapítását, ugy hogyha itt is felesleg mutatkoznék, az az önkormányzati pénzügyek istápolására volna fordítandó. A jövedelmi adó azzal a sajátsággal bir, azt a funkcziót is kell teljesítenie, hogy az egyénnek lehetőleg, — persze a végtelenségig nem lehet elmenni — de a lehetőségig azon körül­ményeit vegye tekintetbe, amelyek az ő teher­viselési képességét csökkentik. Hisz ez ennek az adónak volna különösen funkcziója és tekintettel a háborúra, a nagy drágaságra, a súlyos megélhe­tési viszonyokra, mi a jövedelmi adótörvénynek, az 1900-iki törvénynek erre vonatkozó pontjait kissé kibővítjük, amennyiben népességpolitikai és családpolitikai szempontból a beneficiumokat kissé nagyobbítjuk, hogy t. i. aszerint, amint 2, 3—4, 5—6 vagy több gyermeke van az illetőnek, mér­sékeltessék az adó egy-két, három, négy fokkal. augusztus 9-én, szerdán. 23 Ellenben azok, akik nagyon kevés terhet visel­nek, járuljanak hozzá nagyobb mértékben a köz­nek terheihez, igy azok, akik senkinek fentar­tási költségeihez nem járulnak, vagy csak egy személyről van szó, pl. gyermektelen házastársak esetén, azoknak az adója 10%-kal emeltessék fel, vagy valamivel nagyobb arányban, 15%-kai azoké, akik egyáltalán nem tartanak fenn család­tagot. Ugyancsak a jövedelmi adónál szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy mindazok az óhajok, amelyek az ellenzék részéről hangoztattak és amelyeket a pénzügyi kormány jelentékeny rész­ben honorált is, itt is ke resztül viendők, t. i. hogy a pénzügyminister hatáskörének az a része, amely túltengéshez vezetne, ép ugy, mint a hadinyere­ségadónál történt, a felszólamlási bizottságra ru­háztassék és legmagasabb fokon a közigazgatási bíróságra. Ugyancsak idetartozik annak az intézkedés­nek vizsgálata, amely a köztisztviselőkre vonat­kozik, az ellenzék ezt elfogadja és helyesnek tartja. Hiszen tudjuk, hogy a pénzügyminister ur eredetileg az első javaslatban, már 1914-ben erre az álláspontra helyezkedett és tudjuk, hogy az eredeti alaptörvény a IV. osztályú kereseti adót egyáltalán eltörli és helyébe lép a jövedelmi adó és a szolgálati illetményekre vetett szeré­nyebb adó. De nem tartjuk igazságosnak, hogy ily nagy különbség tétetik a köz- és a magántisztviselő között. Abból indultunk ki ugyanis, hogy az állami tisztviselőknél a legmagasabb fizetések körülbelül 20.000 koronáig terjedvén, ez a benificmni a magán­tisztviselőknek is adassék meg. Tudom, hogy lehet ellenvetést tenni, hisz van mindenesetre több tekin­tetben különbség a köz- és magántisztviselők kö­zött, életmódjuk vagy társadalmi állásuk igényei tekintetében, de hát a mai körülmények közt azt hiszem, hogy a törvényhozás annyira bőkezű és humánus lehet, hogy a határt felemeli a 20.000 koronáig magántisztviselőkre vonatkozólag, ter­mészetesen kimaradnak azok, akik nagy mammut­jövedelmet, fizetést élveznek pénzintézeteknél és más társulatoknál, de ezek messze állnak azoktól, akik 20.000 korona fizetést élveznek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédem hátralevő részét négy órakor mond­jam cl. Elnök : Az ülést délután négy óráig felfüg­gesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Földes Béla képviselő urat illeti a szó. Földes Béla: Áttérek a beterjesztett törvény­javaslatnak azon részére, amely, nézetem szerint,

Next

/
Thumbnails
Contents