Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 261 iránt ezt az elemi kötelességet nem teljesiti, a magyar nevet sem érdemli meg I (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Annál inkább kell erről gondoskodnunk, hogy ezt a paritást helyreállítsuk, mert tudomásom szerint a hadiözvegyek, hadi rokkantak és hadiárvák ellátására folyósított összegek elszámoltatnak, ugy hogy mi fogjuk fizetni azon pénznek a ránk eső hányadát, amelyet az osztrák állampolgárok megkaptak, ellenben a mi özvegyeink, rokkantjaink és árváink nem fogják ezt megkapni. Ez teljesen lehetetlen állapot, ezen sürgősen javítani kell. Annak idején voltam bátor az egész ellenzék nevében indítványt tenni, a többségi párt akkor leszavazta. Másodszor is idehozom a dolgot abban a Íriszemben, hogy a háború hosszú elnyulása, amikor senki sem látja a biztos véget, megérlelte a lelkeket és az elméket, hogy ezen a dolgon feltétlenül segítsünk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobáloldalon.) Mert nemcsak ez a diszparitás van, de tudjuk, hogy Hindenburg vezetése alatt állanak magyarok és németek és ha a közlegény magyar színekkel vonult a harcztérre és magyar szívvel ment az élet-halál küzdelembe akkor, ha elesett, az özvegye 96 K-át kap egy évre, a német özvegy kap 480 K-t. Az altiszt özvegye — őrmesteren alul kap 180—320 K-t, a németnek özvegye kap 600—700 K-t. Félárva 14 évig 60 K-t, a németeknél 18 évig 200 K-t kap, a teljes árva nálunk 72 K-t, odaát 284 K-t. Ha pl. egy három gyermekkel biró közlegény elesik az özvegye három árva gyermekkel 280 K-t kap nálunk, Németországban pedig 1080 K-t. Altiszt özvegye nálunk 540 K-t, odaát pedig 1326 K-t. Ezek oly számok, amelyek, különösen ha még hozzávesszük, hogy Németországban a köznép a megélhetés primitív életszükségletei tekintetében jobban van ellátva, mert ott az élelmiszer-uzsorát jobban korlátozzák, mint nálunk, — hisz nálunk épen az elsőrendű élelmiézikkekkel igen nagy uzsorát űznek, — mondom, ezek oly számok, amelyek mutatják, hogy így semmi körülmények közt nem maradhat a dolog, ezen sürgősen kell segíteni. Eelhasználom az alkalmat arra is, hogy itt a képviselőházban újból felhívjam a kormány figyelmét, hogy a hadisegélyek kiutalása, kifizetése tekintetében az országban még nagy anomáliák vannak. A többször elmondott panaszok daczára még most is konstatálnom kell, hogy nagyon sokan kapnak hadisegélyt olyanok, akik nem érdemlik, de még többen vannak az országban, akik teljes joggal megérdemlik és tisztán a jegyzők önkénye folytán, mert felebbezésnek helye nincs, nem kapják meg a segélyt. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Létai Ernő: Szimpátia alapján intézik el! Huszár Károly (Sárvári): Nemcsak odáig megy a dolog, hogy politikai szimpátiák kérdésévé teszik a folyósítást, de családi harag is közbejátszik, vagy hogy az illető szolgált valamikor ott és elbocsátották, ezek mind belejátszanak, hogy kap-e hadisegélyt vagy nem. A hadisegély terén valami felebbezési fórumnak kellene lennie, ahol a kis vidéki basák önkénye ellen lehessen orvoslást találnia annak, akinek panasza van. A míg vannak, akik nem kapják meg a hadisegélyt, amelyre joguk van, ezzel szemben protekczióból 40—50—60 holdas gazdák, akik egyáltalán nincsenek rászorulva, de gutgesinntemberek politikai értelemben, egész vidékeken megkapják a segélyt. (Felkiáltások a jobboldalon : Mesebeszéd! Mesék! Nagy zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Huszár Károly (sárvári): Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy jól tudom, hogy hálátlan szerep Magyarországon azt óhajtani, hogy bizonyos emberek a kormánytól többet kapjanak, mint ahogy kapnak, de jártam a falvakban, ahol egymásmellett állottak az emberek és mondogatták: Tessék nézni, ennek ennyije van és kap, nekem semmim nincs és nem kapok. Létai Ernő: Tudunk eseteket, szolgálhatunk velük! Egy hang (a baloldalon): Csak a vak nem látja! Huszár Károly (sárvári): Ahogy reklamál juk és követeljük azoknak a családoknak a hadisegélyt, akik rászorultak és akiknek joguk van arra, ép ugy egész nyíltan és őszintén kimondom, hogy anomália, hogy politikai szolgálatok miatt olyanok, akik rászorulva nincsenek, az ország kincstárát megterhelik azzal, hogy hadisegélyt kapnak. Méltóztassék megengedni, hogy előtérj eszszem a következő interpeüacziót (Halljuk! Halljuk ! — Olvassa) : »Interpelláczió a kormányhoz. Hajlandó-e a kormány a rokkant katonák kétségbeejtő helyzetén sürgősen javítani és a rokkantellátásról szóló törvényt a mai szocziális körülményeknek megfelelően revízió alá venni? Hajlandó-e a kormány a rokkantak családtagjainak és a hadiözvegyeknek és hadiárváknak a családfentartó halála után is folyósítani a háború egész tartamára az addig élvezett hadisegélyt? Hajlandó-e a kormány a háznak részletes jelentést beterjeszteni a rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák érdekében tett összes intézkedéseiről? . Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyei az eddiginél gyorsabb tempóban intéztessenek el a hatóságok által? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kormánynak. Ki következik? Kostyál Miklós jegyző : Gróf Esterházy Mihály ! Elnök: Gróf Esterházy Mihály!