Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

150 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. nagyobb nem kötött birtok között, amely szintén ép annyira megakaszthatja az egészséges földmegoszlást, mint egy kötött birtok, sőt vannak bizonyos esetek, midőn egy kötött birtok igenis nagyon hasznos, nemzeti és szocziális feladatot teljesít. Erről, azt hiszem, nincs véleménykülönbség, azt a bizonyos Beksics-féle teóriát minden oldalról elismerik. Azonban itt rá szeretnék mutatni az igen t. előadó urnak igen érdekes könyvében megjelent másik hibás felfogására is, szintén összefüggésben a kötött birtokkal. 0 azt mondja a 108. oldalon, hogy ahol a hitbizomány nem éri el az illető gazdasági körzet átlagos hozamát, ott a hitbizományi területet az állam megváltja likvidált állami kötvények ellenében és telepítési czélra használja fel. Miért áll ez csak a hitbizományra, miért nem a többi birtokokra is ? Ez egészen egyformán kell hogy álljon, mert ha egy nagyobb birtok nem teljesiti kötelességét és nem hoz eleget, mi különbséget jelent az nekem, államnak, vájjon az kötött birtok vagy nem kötött birtok-e ? En azt hiszem, itt semmi különbséget nem lehet találni. De kérdem azután a t. előadó urat, mit csinál ezzel a birtokkal, amelyet az állam átvesz ? Azt, hogy egyszerre parczellázhatna ilyen birtokokat, kizártnak tartom, mert hisz igen sok birtok van Magyarországon, amely — sajnos — nem hoz kellő jövedelmet. Állami kezelésbe adja? Hiszen először a kincstári birtokoknak kellene jó példával előljárni a többtermelós terén, pedig — sajnos — a íöldmivelési ministerium alá tartozó különböző birtokok tudomásom szerint azt a példát eddig nem mutatták a magyar földbirtokos közönségnek, hogy milyen módon kell intenzive és többtermeléssel gazdálkodni. Ha pedig minden válogatás és kautéla nélkül oldanék fel egyszerre a különböző kötött birtokokat, akkor, azt hiszem, ezek olyan kezekbe kerülnének, amelyek legkevésbbé sem kívánatosak. Itt utalok egy igazán nem agrárius újságnak múltkor megjelent czikkére. Az »Az Üjság«-ot czítälom, amelyről eddig nem hallottam, hogy agrár érdekeltséget képviselne. Igen érdekes ez a czikk, amelyben az újság arról ir, hogy nagyobb birtokváltozások történtek és ezeket mondja (olvassa): »Ma négy jelentékenyebb birtokváltozásról számolunk be, amelyeknél az a feltűnő, hogy három vevő a sertéshizlalásból szerzett jelentékenyebb vagyont. Ez a tünet is élénken mutatja, hogy a hadsereg, vagyis az állami kincstár és a fogyasztók rovására alakult ki a mai helyzet, amely tehát ezek szerint feltétlenül a kormány fokozott figyelmére érdemes. Még ha azzal a váddal illetnek is bármely oldalról, hogy elcsépelt megállapítást hangoztatunk stb, — és itt nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari termelést is értjük — a legkíméletlenebb formában használják ki a háborús helyzetet s amidőn milliók véreznek el s az ittkonmaradottak milliói pedig teljes erőmegfeszitéssel végzik a rájuk rótt napi munkát, akkor egyesek akkora gazdagsághoz jutnak, amely sem előző tőkeerejükkel, sem képzettségükkel arányban nem áll.« Gr. Zichy Aladár: Hogy ezt nem czenzurázták ! Örgr. Pallavicini György: »Az Ujság« ezt talán három nappal ezelőtt irta és megemlít a czikkben egy pár sertéshizlaló czéget. Nem tudom, hogy belföldi czég-e vagy külföldi, a névről nem lehet megismerni. (Derültség balfélől.) En azt tartom, hogy egyáltalában nem mindegy, hogy kinek kezébe kerül a magyar föld és épen ezért nem tudok egy véleményen lenni t. barátomnak, báró Radvánszky Antal beszédének azzal a részével, amely olyan feltűnően lelkesedik a kormány eddigi birtokpolitikai sikereiért. Báró Radvánszky Antal érdekes beszédének vége felé ugyanis a következőket mondja : (Olvassa.) »Azon természetes forgalomra való tekintettel, mely a háború után bizonyára csakhamar elő fog állani, e birtokok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe, melyek esetleg a magyar nemzeti állam kárára válnának.« — Ez helyes. — »E tekintetben az utolsó évtizedben sok szép tervet hallottunk. Alig volt kormány, amelynek ne lett volna birtokpolitikai programmja. De konstatálom, hogy mégis a mostani kormány, illetve a pénzügyminister ur még államtitkár korában az első, aki ezirányban a kezdőlépést megtette, midőn az altruista bank megalakításával és ennek a birtokpolitikai kérdésekbe való belekapcsolásával korrektivumról máris gondoskodott és az első kormány ez, mely Beksics tervére az első lépést megtette concreto, midőn egy alföldi hitbizomány feloldásával egyidejűleg kikötötte Erdélyben erdőbirtokvásárlásának kötelezettségét.* T. ház ! Természetszerűleg elismerem a beszéd első tételét, amely illetéktelen kezekről szól. Elismerem, minthogy nem akarok abba a hibába esni, amelyet a t. előadó ur munkájában megró, hogy minden hazai intézményt lekicsinyelünk, hogy szép eredményeket ért el az altruista bank és remélhetőleg még szebb eredményeket fog elérni. (Helyeslés.) Azonban ami ezen konkrét esetet illeti, nem lehetek egy véleményen t. képviselőtársammal, mert hiszen itt tisztán birtokoscseréről van szó és hogy ez mennyire függ össze akár a nemzeti politikával, akár a magyar föld politikájával, ezt, azt hiszem, t. képviselőtársam ítéletére bátran rábízhatom. Nekem szimpátikusabb, ha a magyar föld az ezeréves magyar paraszt kezén van, mint a modern mágnás kezén, (ügy van! balfélől. Zaj.) E tekintetben t, képviselőtársamnak azzal az igazán gyönyörűen kifejtett gondolattal felelek, amelylyel Návay Lajos t. képviselőtársam beszédét befejezte, mikor azt mondta, hogy ez a föld a mienk és hogy ezt a földet meg akarjuk tartani. És mivel magam is vallom gróf Károlyi Sándor I azon jelszavát, hogy »Magyarország legyen a