Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. 113 kozó fejtegetéseimmel, áttérek a vagyonadóról szóló törvényjavaslatra. A vagyonadó a mi adórendszerünkben egészen uj adó. A gondolat maga nem uj, sőt a mi közéletünkben, a mi szakirodalmunkban régóta tárgyaltatott. Ha jól emlékszem, a hadiadóról szóló javasla t alkalmával is szóba került a vagyonadó, t. i. abból a szempontból, hogy nem-e volna helyesebb a hadiadó helyett egy vagyonadót behozni. Akkor ezzel a tervvel és ezzel a gondolattal szemben ugy a szaksajtó, mint a minister ur részéről is az az aggály merült fel, hogy a kérdés ebben az értelemben nem valósitható meg és pedig azért nem, mert a vagyonadó behozatalának egyik előfeltétele az, hogy megfelelő vagyonkataszter legyen, ilyen vagyonkataszterünk pedig nincs, annak előállitása hosszú időt igényelne, ennek következtében tehát a vagyonadó behozataláról szó sem lehet. Ez volt két évvel ezelőtt az álláspont és a hangulat. És ime, két év után, anélkül hogy ezalatt a két év alatt vagyonkatasztert létesitet tünk volna, ott vagyunk, hogy egy vagyonadójavaslat fekszik a ház előtt. Ez a vagyonadó igaz, hogy nem önálló adónak kontempláltatik, hanem kiegészitőadónak és ugy látszik, támaszkodni szándékozik ennek a két évnek már összegyűjtött adataira ; ezekből kiindulva kivánja fokozatonként továbbfejleszteni azt az eddig hiányos katasztert és azt tökéletesre kiegésziteni. Én nagyon félek, hogy enélkül a kataszter nélkül ez az adó nem fog tudni érvényesülni. Nagyon féltem ennek a javaslatnak a sorsát, különösen féltem attól, hogy a vagyon megbecslése körül nem fognak történni olyan rendelkezések, amelyeke fenforgó nehézségek elhárítására alkalmasak. Nekem az az érzésem, hogy azokkal az erőkkel, amelyek ma, a háborús időben a pénzügyi adminisztrácziónak rendelkezésére állanak, az nem lesz képes azokkal a nehézségekkel megbirkózni, amelyek a vagyonadóval járnak és az adminisztráczió képtelenségén hajótörést fog szenvedni maga az adó. Ha pedig az adminisztráczió megbirkózik ezzel a feladattal és nem hajtja azt végre azzal a lelkiismeretességgel, amelylyel végrehajtani kell, és ha vagyonok nem akképen vétetnek fel és nem ugy értékeltetnek, mint ahogy az a valóságnak és az igazságnak megfelel, akkor ezen az oldalon fog káros visszahatás keletkezni és fogja ezt az adót lehetetlenné tenni. Lehet, hogy tévedek feltevéseimben, de amennyire ismerem a helyzetet, ugy érzem, hogy aggodalmaim nem egészen alaptalanok. Az érdekeltségek részéről ezzel a javaslattal szemben igen erős kifogások merültek fel, részben az ipari és kereskedelmi érdekeltségek részéről, de legerősebben a mezőgazdaság részéről, amely e javaslat által magát létalapjaiban érzi érintve. Ezekre az aggodalmakra leszek bátor később a részleteknél visszatérni, különösen ott, ahol a javaslatnak az értékelésre vonatkozó rendelkezéseivel fogok foglalkozni és azért KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. átmegyek most magának a javaslatnak a tételes rendelkezéseire. A javaslat alapgondolata az, hogy mint kiegészítő adó a jövedelemadóhoz kivan simulni és ebből folyik, hogy a kettő közt oly szoros a harmónia és a kapcsolat, hogy rendelkezéseikben egymást ki kell egésziteniök, egymást fedniük kell. A javaslat egész struktúrája ezen alapszik és ennek következtében lehetőleg követni iparkodik azt a rendszert, amelyre a jövedelemadó van lefektetve és így ugyanazon fejezetekre oszlik fel, mint a jövedelemadó-törvény, kiindul az adókötelezettségből, azután rendelkezik a vagyon megállapításáról és értékeléséről, a tételekről, a kivetésről és a jogorvoslatokról, itt aztán eltér a jövedelemadó-törvény rendelkezéseitől abban a tekintetben, hogy mig ott az évközi változások külön fejezetben tárgyaltatnak, ez a javaslat az évközi változásokat beiktatja az adókivetés és a jogorvoslatok körébe. A mi az adókötelezettséget illeti, megállapíthatjuk azt, hogy az adókötelezettségre vonatkozó rendelkezések teljesen megfelelnek az 1909 :X. t.-cz. 1. §-ának, kivételével természetesen azoknak a módosításoknak, amelyek a jövedelemadóra vonatkozó javaslatban foglaltatnak. Ennek megfelelőleg tehát a vagyonadóból is épugy kimaradnak a részvénytársaságok, vagyis az 1. §. 5., 6. és 9. pontjaiban említett jogi személyek, mint ahogy kimaradnak a jövedelemadóról szóló javaslatban. Már most amint kifejtettem, hogy a részvénytársaságoknak a jövedelemadó alól való mentesítése teljesen helytelen, természetesen mindazok az érvek és okoskodások, amelyeket ebben a kérdésben előbb a jövedelemadónál előadtam, helytállók ennél a javaslatnál is és ennek következtében konklúzióm csak az lehet, hogy ha én ugy találom, hogy a jövedelemadó alól a jogi személyek közül a részvénytársaságok és az 5. pontban megnevezett összes jogi személyek és azonkívül a helyiérdekű és közúti vasutak, takarékpénztárak, pénzintézetek bevonandók, akkor épugy ebbe a törvénybe is bevonandók és ennek következtében a törvénynek az adókötelezettség megállapítására vonatkozó rendelkezései itt is ilyen irányban módositandők. A személyi adónak az a természete, hogy az adózó személyéhez köttessék, hiszen épen ebben különbözik a hozadéki adótól, amely csak a tárgyat keresi. Ebből folyólag szüksége merül fel annak, hogy intézkedés vétessék fel a haszonélvezetre, miután az 1. §. csak a tulajdonosról beszél és igy a 2. §-ban a haszonélvezetre történik intézkedés, hogy t. i. a vagyonadóval a haszonélvező van terhelve. Már most ezzel a kérdéssel kapcsolatban merül fel épen mezőgazdasági körökben az az óhaj, hogy egyúttal a haszonbéri szerződésekre nézve is történjék intézkedés. Azt mondják t. i., hogy a jövőre nézve a törvény rendelkezése nem jelent semmit, mert hiszen a jövőben uj szerződések kötésénél meglő