Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

96 649. országos ülés 1916 augusztus ll-én, pénteken. sorban levőknek és a középosztálynak védelmét az ellen, hogy magánmonopolisták részéről ki­aknáztassék. (Általános élénk helyeslés.) A monopol nem szoczializmus, mert akkor már rég dohány­szoczialisták vagyunk. (Derültség.) A sóról nem akarok beszélni, mert már eleget beszéltünk róla. Még más szocziális irányban is ki kell építeni adórendszerünket az illegitim adóztatásnak ezen összetörése mellett, amiről már most csak röviden akarok szólani. Az egyik, amelyre Földes t. bará­tom már rámutatott, az örökösödési adónak nagyobb mértékű kihasználása, a másik pedig a hadmentességi dij reformja. Hogy az örökösödési adó nagyobb mértékű kihasználása mennyire indo­kolt, azt egy egyszerű számmal indokolom, amelyet igazán bánatosan olvastam egy kimutatásban az örökösödési adó eredményeire vonatkozólag. Egy német szakkönyvben olvasom a következő ki­mutatást az örökösödési adó eredményéről : Nagy­brittania és Irland 380 millió márka, Franczia­ország 160 millió márka, Magyarország 10 millió márka. Ha ezeket összemérem, akkor azt látom, hogy az örökösödési adó nem igen nagy mértékben van Magyarországon kihasználva, hogy ez egyes részeiben ellenszenves, mint pl. a ííemetbiroda­lomban is, ahol a házastársaknak és az édes gyer­mekeknek örökösödésére vonatkozólag nem tud­ták az örökösödési adót megcsinálni. Ott a családi érzés e téren nagy erővel mutatkozik, ellenben a távolabbiak örökösödésére vonatkozólag Német­ország is ujabban az erre vonatkozó adót fel­emelte. Mindenesetre azonban az örökösödési adó a vagyonadónak behozatala mellett annak tulaj­donképen egy kiegészítője ; amint az élet vége a halál, ugy az adók rendszerében az örökösödési adó a vagyonadó végső lánczszemének tekinthető. Nem mondom, hogy olyan szigorral járjunk el e téren, amely a hagyatéknál fogja meg a vagyoni adóeltitkolást és hetediziglen áll bosszút a mara­dékokon, ha valaki a vagyonát eltitkolta, mert a hagyaték eltitkolása terén máris elég szép prakszis fejlődött ki (Derültség.) s az ilyen drákói szigor ennek csak emelésére szolgálna. A mäsík a hadmentességi dij kérdése. Ezzel én nem abból a szempontból foglalkozom, mint Farkas Pál t. barátom, aki a felmentettek had­mentességi diját kívánja a háború tartamára meg­állapittatni. Tudomásom szerint a mi hadmentes­ségi dijunk, amely 240 K-ás makszinmmrnal vég­ződik, teljesen megérett az eltörlésre és mihelyt a 10.000 K-án felüli jövedelmekre vonatkozólag behozzuk a jövedelmi adót, követnünk kell azt az utat, amelyet Ausztria is követett, hogy a had­mentességi dijat olyképen állapítsuk meg, hogy az a jövedelmi adóhoz simuljon. Ausztriában pl. 100.000 K jövedelemnél már 2865 K fizettetik hadmentességi díjul. Méltóztassék ezt a mi 240 K-ás makszimumunkkal összemérni. Különben azért is szükséges lesz a hadmentességi dij re­formja, mert nem tűrhető el, hogy azok, akik mint népfölkelők jelenleg a harcztéren vannak s akik a mi törvényünk értelmében csak arra a időre élvezik a hadmentességi dij alól való fel mentést, míg a harcztéren vannak, ha hazajönnek, a hadmentességi dijat tovább is fizetniök kell; ezt tehát fizethetik tovább a háború után. Szerintem a hadmentességi dij megérett arra a reformra, hogy a jövedelmi adóhoz simuljon, annak mint perczentuácziója legyen megállapítva. Megérett arra is, hogy az adófizetés korhatára megváltoztattassék és pedig azért, mert a 32 vagy 33 éves kor épen az a kor, mikor még kevés embernek van biztos ekszisztencziája, tehát ha­csak nem azt csináljuk, amit az osztrák törvény csinált, hogy a felmenők által viselendő külön taksát, az Éltern-Taxe-t, állapítunk meg, akkor tulaj donképen sohasem kaphatunk nagy hozamot ebből az adóból, mert a fizetés kötelezettsége a 32—33. életévben szűnik meg, tehát akkor, amikor az az ekszisztenczia tulaj donképen még nem helyezkedett biztos bázisra a társadalomban. Egyébként itt is sajátszerű eredményeket mutat a statisztika, amely kiszámítja, hogy az egész időtartam alatt hadmentességi dij czimén fizet valaki nálunk 2448 márkát, ugyanakkor Svájcz­ban 38.880 márkát, sőt még Romániában is 16.248 márkát. Tehát a magyar hadmentességi dij az, amely legkevésbbé van kihasználva. Tehát ezt a hadmentességi dijat kell minden szocziális igazság­nak megfelelően reformálni és ezt kell a jövedelmi adóhoz teljesen odasimitani. T. ház ! Végére értem fejtegetéseimnek. (Hall­juk ! Halljuk!) Még csak azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy miért kívánja az ellenzék hatá­rozati javaslata, hogy ezek a törvények csak idő­legesen szavaztassanak meg. Ennek minden ran­cune nélkül, anélkül hogy ez bármiféle kelepcze­állitás akarna lenni, tisztán és kizárólag alkotmány­jogi szempont az oka. Tisztán és kizárólag az az oka, hogy ez a parlament, amely meghosszabbí­tott mandátum alatt működik, ne kösse meg a jövendő parlament kezét. Ha ez a törvény, ép ugy, mint a 20.000 K-án felüli jövedelemre vonatkozó hadiadótörvény, csak időleges hatálylyal szavaz­tatik meg, ha közbe nem fognak uj törvények keletkezni, mindig módjában áll a parlamentnek annak érvényét egyetlen szakaszszal meghosz­szabbitani. A különbség alkotmányjogi szempont­ból, hogyha ezek lejárati klauzulával szavaztat­nak meg az, akkor a jövő parlamentje, még ha akarja, akkor sem szabadulhat meg ezektől a törvényektől a főrendiház hozzájárulása és ki­rályi szentesítés nlékül. Már pedig ennek a jövendő parlamentnek kezét ebben az irányban nem sza­bad megkötnünk, mert annak szuverenitását és szabadságát minden irányban érvényesítenie kell. Tisztán ez az a szempont, amely miatt ezek­nek a javaslatoknak időleges érvényét kívánjuk. Nem mintha azt hinnők, hogy jövőben ezekben a javaslatokban foglalt terheinél kevesebb lesz megállapítva; sőt tisztában vagyunk azzal, hogy valószínűleg több lesz megállapítva. Sőt a mi javaslatunk többet is kivan, midőn a kulcsnak

Next

/
Thumbnails
Contents