Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

80 ú3ú, országos ülés 1916 június l5-én, csütörtökön. jelentem e parlamentben, bizony siralmas képet láttam itt. Én fiatal lelkesedésemmel kijelentettem, hogy egy szlovák középiskoláért kezemet is levágatnám. Megtettem volna, és megtenném ma is. Akkor a hangulat az volt, hogy ezért ellenem barbár sértések hangzottak el. Azt kiáltották: »hát még egyetem nem kellene ? Akasztófa!« Ily barbár lelkület jellemezte az akkori házat. De hát az evangélium eseményei nem hiába történtek. Itt is a háború viharai között látjuk megjelenni a tüzes nyelveket, e hon élő nyelveit. Mind világosabb lesz, s mintha már jönne, a nappal elősugara Jankovich minister ur legújabb javaslatával. Roppant fontos ez a javaslat; ez lesz az újkor talpköve. A szentlélek törvényének kora kezdődik Magyarországon, ha e javaslat törvénynyé lesz. Emlékeztetem az urakat a bábeli torony történetére. A biblia azt mondja, hogy az emberiség valamikor egynyelvű és egyajku volt. Akkor azt mondták az emberek : csináljunk egyetlenegy nyelvű egységet, egy torony fenhatósága alatt, mely az égig érjen. És azt mondja a biblia, az Ur lejött megnézni, hogyan épitik az emberek az ő uj czivitásukat. És látta, hogy oly csökönyösen vannak beleásva e munkába, hogy annak talán vége sem lesz. S ekkor azt mondta az Ur : Oszszuk meg ez emberek nyelvét. A különböző bibliamagyarázók ugy tüntetik fel, hogy az Úristen ezzel büntetni akarta az embereket. Pedig az Isten jó atya ; ő tökéletességet, életet akart ezzel is. Az Úristen azt akarta, hogy az emberiség az ő szolgálatában sokoldalúan tökéletesedve, juttasson kifejlődésre sok nyelvet. Az Úristen ki akarta gyógyitani az embereket abból a hitből, hogy a boldogság csak az egynyelvüségben rejlik. Azért osztotta többfelé az embereket, hogy az istenség sokoldalú tökéletességét sokféle nyelv hirdesse. Mint ahogy a művészetek tulaj donképen a zsenialitásban, a teremtő erőben, az uj formák megalkotásában állnak és ebben áll az istenség legnagyobb ereje és az ember zsenialitásának leginétyebb forrása, hogy mint művész teremt az anyagból uj formákat. Az a művészi teremtő erő, hogy ugy mondjam, az az istenség, ez a nagy művész teremtett az emberek lelkületéből különböző gyönyörű hangformákat, különböző természeti és életapjserczepcziókat és elhelyezte azokat a légnemű világban, a betűben, a papiron, a beszédben, az énekben, mondákban és mesékben. Az emberi természetnek is végtelen tökéletessége az a szikra, amely testet öltött az anyaföldben. És. t. ház, mikor az Úristen a bibliai történet szerint szétosztotta az emberiséget, látván azt, hogy csökönyösen el vannak telve, »verbissen«, mint a német mondja, attól a szándékuktól, amelynek veszedelmességét az Úristen átlátta, az emberiség nem mondott le erről a szándékáról és azok, akik egy nyelvben voltak összekapcsolva, ugyanazzal a belső eltökéltséggel, ugyanazt az egy czi vitást, ugyanazt az egy tornyot akarták épiteni maguknak, az a benső törekvés bennük volt továbbra is, de mig a bibliában az mondatik, hogy a bábeli torony építésénél téglákat használtak kő helyett és szurkot használtak czement helyett, az ókor történetének tanúsága szerint kő helyett emberi csontokat, szurok helyett pedig embervért használtak az ő czivitásuknak, az ő átvitt értelemben vett bábeli tornyuknak a megépítésére, midőn sokszor hangoztatták a nemzetek az ókorban azt, hogy az emberiség számára az egyedüli üdvösség a czi vitás egyetlenegynyelvüségében áll. De midőn ezt az emberiség minden egyes népe nem valósíthatta meg együttesen, mindegyik a maga körében akarta ezt a maga módján keresztülvinni és azért vetette magát a többire, hogy azokat kihasználja, hogy csontjaikat építőkőnek, vérüket czementnek használja fel és hogy a maga tornyát a többi nemzet rovására felépítse. Látjuk, hogy az ókorban nemzet nemzet ellen harczra kel, annak tagjait fogságra veti, isteneit diadalmenetben elviszi; ismerjük Titus római diadalmenetét, aki Izrael népét fogságba vetette és kegyszereit, szentelt tárgyait mint diadalmi jelvényeket vitette maga előtt annak bizonyságára, hogy az egész nemzetet letiporta és felhasználta csontjait téglául, vérét czementül az ő egyetlen nagy római világbirodalmának megnagyobbitására. Hosszú korokon át szmte rögeszméje volt az emberiségnek, hogy az egyedül üdvözítő boldogságot, az ánami czivitás haladásának eszközét az egynyelvüségben látta. Ezzel szemben ma azt mondja az Úristen, hogy a különböző kultúrák, az emberiség szellemének különböző kisugárzásai, az istenség tökéletességéhez való felemelkedés az, amiben a boldogságot keresni kell; az egység az emberiségben a természet alaptörvényei tekintetében s a különbözőség az ő tehetségeiben, tulajdonságaiban : ez a boldogság alapja és ezt mutatta meg a Szentlélek a keresztény evangélium szerint jsünkösd napján. Hogy milyen fontos mozzanat volt ez, azt mutatja az, hogy már az ő megjelenése nagyon hasonlított az Atyaúristen megjelenéséhez a Sinai hegyen. Újra szétragyogott a tűz itt és ott, hogy kigyógyította az emberiséget a tévedésből, amelybe beleesett még Izrael népe is, mert ez a nép is annyira túlozta az u. n. egységes nyelvet és egységes nemzeti felfogást, hogy az a szabálya is, hogy »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«, ugy volt ér elmezendő, hogy a felebarát a saját testvére, a saját véréből való ember, mig a többire nézve maga azt mondja, hogy kipusztítandó »usque ad mingentem ad parietem«. Kijjusztitandó mindenki, még az is, aki a fal mellé húzódik és félreáll. Sőt maguk az apostolok is annyira át voltak hatva ettől a sovinisztikus szellemtől, hogy azt hitték, hogy az egész világ el fog zsidósodni, midőn Krisztus felépiti a maga országát, és ők lesznek az uralkodó nemzet az egész vüágon ; hogy egyikük Krisztus balján, másik jobbján fog ülni és ők fognak a világnak parancsolni. Az egyszerű halászok és mesteremberek az evangélium szerint igy fogták fel Krisztus király-