Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

76 636. országos ülés 1916 j jövőjét, mert minden nemzetnek, amely az ő biológiai értékeiben meg nem roppan, meg nem inog, jövője feltétlenül biztosítva van, bármit kell is elszenvednie a történelemben. Épen azért engedjék meg, hogy az indemnitás tárgyalása alkalmával a legnagyobb sulylyal ebbe az irányba tereljem a t. kormány és a t. ház figyelmét. Mert» hiszen a háború sorsa, ugyebár, ugy sem a mi kezünkben van, nincs a mi kezünkben az a hatalom, az az erő, amelylyel mi, mint parlament, tudjunk a háború irányítására megfelelő befolyást gyakorolni. Igenis, tudnak azok, akiknek kezében van az az erő, az egyes ütközetek irányítására befolyást gyakorolni, ami azután végeredményben a háború sorsának az eldöntésére vezet; de tudunk mi is közvetve befolyást gyakorolni erre abban az értelemben, hogy az a nemzet fog győzni ebben a háborúban, amelyik meg nem roppan az ő élettani értékeinek az intenzi vitásában. Ép ezért kérem az önök jóakaratú komolyságát, amikor ezt a kérdést tárgyaljuk. Elsősorban bátorkodom felemlíteni a biblia szavát, amely szerint az Isten az emberiségnek még a tízparancsolat előtt, még a bűnbeesés előtt azt parancsolta : Szaporodjatok és sokasodjatok ! Ez volt. az Úristennek első parancsa az emberiséghez. Ez volt és ez az alapja a nemzetek és az emberiség hatalmának, ez a biológiai érték. De az emberiség, sajnos, ezt a parancsot oly anarchisztikus — nem akarom azt mondani, hogy túlságosan egyéni liberális — felfogással hajtja végre, hogy erről a szocziális értékprodukczióról tulajdonképen még a legelőkelőbb és a legműveltebb uri körökben is csak trágár vicczek esnek és eshetnek minden megbotránkozás nélkül. Itt a baj gyökere. Hiszen már a gyermekhalandóság figyelmeztet arra, hogy mennyit vészit az a nemzet, amelynek nem születnek gyermekei. Ez a veszteség bizonyára felül fogja múlni a csatatéri halottaknak a számát. A csatatéri halottak a jelen áldozatai; azok a pusztuló gyermekek pedig a jövőnek volnának az alapjai és a jövő alapjai korhadnak el azzal, ha ezek elpusztulnak. E téren a legkomolyabb lépéseket kellene tenni a nemzet jövőjének a megmentése érdekében. Ezeknek a biológiai értékeknek az alapjai meg kell hogy erősödjenek, mert hiszen a háború befejezése után csak az kell majd, hogy legyen életerő, amely terem újra meg újra, ha esetleg a forma másképen alakul is, az a biológiai kristallizáczió a nemzet, a nép társadalmi formái közepette vihar után, jobb időben, a békenap sugarainak a hatása alatt. Epén azért elsősorban a legkomolyabb kötelességünk az egészségért küzdeni, küzdeni a halál ellen. Mert pl. egy baczillus mindenesetre van olyan veszedelmes, mint egy shrapnel. Egy infekcziózus betegség, egy vész van oly veszedelmes, mint egy kardosapás. Több ember pusztul el igy a baktériumok okozta betegségek folytán, mint shrapnel, ágyúgolyó és puskagolyó következtében; a puskagolyőból kigyógyul az ember sokszor, ha keresztülrepül a tüdején, unins 15-én, csütörtökön. újra talpraáll, de ha a sorvadás baczillusa támadja meg a tüdejét, nehezen fog kigyógyulni. Epén azért elsősorban a tüdőbetegségekkel, másodsorban a nemi betegségekkel, harmadsorban pedig sok minden baj okozójával, az alkohollal, az iszákosság őrületével kell felvennünk a harczot, mert nézetem szerint mindaddig nem fogjuk fel komolyan a háborút, amig ezeket a betegségeket nem tekintjük nagyobb ellenségnek az olasznál, az orosznál, vagy a francziánál. Épen azért kérném elsősorban, hogy a belügyminister ur azokat a rendelkezéseit, amelyeket a nemi betegségekre nézve tett, folytassa és komolyan, szigorúan hajtsa végre. Hiszen itt nemcsak az egyén betegségéről van szó, hanem szó van arról is, ami az ő életével és termelő anyagával összefügg. Az egyén felelős egész rokonságának, az egész társadalomnak, az egész emberiségnek az ő termelő anyagával; hogy meri az egyén magának vindikálni azt a jogot, hogy anarchisztikusán rendelkezzék az emberiség termő anyagával ? Az embernek a felelősség tudatában be kell szerveződnie az emberiség jövőjébe a maga produkcziójával és nagyon helyesen mondja egy író, hogy e produkczióba való beszervezés nemcsak jog, hanem kötelesség, társadalmi és állami kötelesség. Már pedig ha ez kötelesség, akkor felelősséggel is jár. Ennek folytán fejlődtek a társadalomban a különböző házassági formák, különböző alapokon és különböző rendszerben, mert az emberiség szervezni akarta az emberanyag produkezióját és épen azért az anarchia ezen a téren ugyanolyan bűnös dolog, mint a politikai anarchia, mert az emberi produkezió szervezése mindig van olyan fontos, mint az emberiség politikai szervezése. T. ház ! Ebben a részben szigorú intézkedéseket kérek a betegség terjesztői, és pedig nemcsak a fizikai terjesztők, hanem az erkölcsi terjesztők ellen is, hiszen könyvekkel és újságokkal mételyezik meg a lelket és a test csak a züllött lélek eszköze. Gondoskodjunk azután arról, hogy csökkenjenek a házaságkötés formalitásai.Hiszen ha ma valaki házasságot #kar kötni, kétségbe kell esnie a polgári házasság formalitásai fölött; tortúrákon ós bürokratikus lehetetlenségeken keresztül kell a polgárnak beleszervezkednie az emberi érték produkcziójába; milyen szép volt ez a katholikus egyházban a Tridentinum előtt : ha a házasulandók két tanú előtt kijelentették, hogy házasságra lépnek, akkor házastársakká lettek. A modern bürokráczia annyira ránehezedik az emberek lelkére, hogy a sok irkafirkától visszarettennek. Ha mi komolyan szem előtt tartjuk a nemzet jövőjét, akkor az ilyen akadályokat el kell távolitani az útból. A túlságos bürokratizmust a házasságkötésnél meg kell szüntetni. Minden tényezőnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a nemzet produkeziója szervezhető legyen. Az állam egyik hatalmas szerve a hadsereg és tudjuk, hogy a hadsereg és az állam különböző más szervei törvényes rendelkezések alapján mennyi akadályt gördítenek az elé, hogy a polgár az emberi érték produkeziójában részt vehessen.