Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-635
635. országos ülés l9lfí június 14-én, sz'erdán. c,;! magánúton szereztem, előttem fekszik az osztrák kormány képviselőjének a Industrieller Club Bécsben e tárgyban tartott ankettjén tett nyilatkozata, a mely igy szól: (Olvassa.) »Es Hegen béreits Bericlite von neutralen Handelsplätzen vor, welclie von Bingbildungen in England und Amerika sprecben zu dem Zwecke, nacb Eintritt des Eriedens den Mittelmächten die Bohstoff-Versorgung zu erschweren, oder unmöglicb zu macben; damit müssen wir reehnen.« (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) És hogy az angol közvélemény visszhangját is ismertessem a t. ház előtt, legyen szabad felolvasnom egy angol vezető szaklapnak, amely az egész világ legelső gazdasági szaklajrja, e tárgyban irt czikkét, amely igy szól (olvassa) : »Ezt az egész kereskedelmet egyszer s mindenkorra el kell ragadni Németországtól és pedig a már megbeszélt módon. Először a gyarmatok védővámja által a behozatal ellen és másodszor az ellenségnek a háború utáni kiéheztetése által a nyersanyagot illetőleg. Angliának és gyarmatainak már most kell magukat óriási nyersanyag mennyiségekkel ellátniok. Minden rendelkezésre álló mennyiséget még a békekötés előtt össze kell vásárolniok, mielőtt erre a központi hatalmaknak alkalmuk nyílnék. Igy össze kell vásárolnia Nagy-Britanniának vasat, rezet, ólmot és egyéb érezeket Oroszországban, Svédországban, Norvégiában, Spanyolországban, sőt Braziliában is ballatlan mennyiségekben. Hasonlóképen a textil-ipar szempontjából tekintetbe jöhető minden rostos anyagot, valamint a növényi zsiradék-anyagokat is. De Németország és AusztriaMagyarország vegyészeti iparára is halálos csapást kell mérni azáltal, hogy Nagy-Britannia még a háború vége előtt összevásárolja az összes rendelkezésre álló és még később is megszerezhető kaucsukot, gutaperchát és más rokon anyagokat«. Méltóztatnak látni azt az irányzatot, amelyet gazdasági vonatkozásaiban a békekötés után velünk szemben alkalmazni kivannak, amelyre különben egy igazán modern kultúrállam birói prakszisában talán ballatlan eset is reá világit, amely a múlt év végén Angliában történt, amelyben egy a háború esetére előrelátott szállítási megszakításról van szó, egy nagy német vállalatnak egv angol vállalattal kötött szerződéséről, amelyben a kereskedelmi gondossággal való előrelátás nem a konkrét háborúról, hanem általánosságban ugy intézkedik, hogy amennyiben háború törne ki, amely a szállítást akadályozza, az angol czég kötelezi magát a háború után az elmaradt mennyiségeket pótlólag szállítani. Ez, ugyebár, a kereskedelmi életben szokásos szerződés és a londoni bíróság ezt a szerződést mégis megsemmisítette, felhozván indokaiban: »mert a háború czélja elvégre is az, hogy Németország a háború után is károsittassék gazdaságilag, (Mozgás.) ós félő, hogyha a háború után nagyobb mennyiségű ilyen áru kerülne Németországba, ebből Németország nagy gazdasági hasznot fog huzni«. íme, t. ház, midőn egy kultúrállam független bíróságát a gyűlöletnek ilyen neme hatja át, milyen helyzettel kell számolnunk, minő helyzetre kell gondolnunk, amely a háború után beállhat, ha kellő intézkedéseket idejekorán nem teszünk? Az igazságszolgáltatásnak oly elvadulása ez, ugyebár, amelyre talán felesleges tovább is szót vesztegetni. Mindezeket azért hozom fel, hogy ismételten a t. kormány figyelmébe ajánljam a már deczemberben felvetett kérdést és hogy néhány számadattal is illusztráljam a t. ház előtt ennek a lehetőségét is, hogy t. i. Angliának még csak nem is kerül oly nagy anyagi áldozatába, ha ezt gyakorlatilag meg akarja valósítani, csak egyetlen példát ajánlok a t. ház figyelmébe és ez a pamutra vonatkozik. Az egész amerikai pamuttermelés — tudvalevőleg Amerikában van ebben a legnagyobb termelés — 1913-ban 14 millió bál volt. Ebből Amerika maga 40'35%-ot, Anglia és India 254 5%-ot, a ma ellenséges államok Anglián kivül 15'44°/o-ot, a semleges államok 6'18°/o-ot fogyasztanak, ugy hogy Németországra és Ausztriára mindössze 13'88°/o-a esik ennek a termelésnek, ami pénzben kifejezve egy milliárd koronát sem tesz. Mi ez azokkal a megszámlálatlan milliárdokkal szemben, amelyeket Anglia a háborúra költ ? Eelesleges ez adatokat kiegészítenem a keletindiai termeléssel, mert hiszen afelett Anglia meglehetősen uralkodik, még feleslegesebb az egyiptomi termelésre hivatkoznom és legkevésbbé szükséges ezt az oroszországi termeléssel kiegészíteni, amelyet teljes mértékben Oroszország foglal le. Ha pedig ugyanezt a viszonylatot a pamutorsókra állítom fel, akkor szemben a 153,453.000 orsóval, amely az egész világon 1913-ban üzemben volt, szemben Angliának 55 millió, Amerikának 31 millió orsójával, áll Németországnak kerek számban 11 millió, Ausztriának 5 millió s Magyarországnak, sajnos, csak 400.000 orsója. Vagyis az egész menynyiség nem egészen ll°/o-a van minálunk, a többi 89% az ellenséges és semleges államokban van. Méltóztatik tehát látni, hogy nem is szükséges oly rendkívüli erőfeszítés ahhoz, hogy ama fenyegetést, amelyet állandóan hallunk ós olvasunk, gyakorlatilag meg is valósítsák. Az idő rövidsége miatt nem fárasztom a t. házat a további adatokkal, nem annak az irányzatnak ismertetésével, amely Amerikában tapasztalható, amely részben Anglia ellen is irányul, amennyiben a világkereskedelmi poziczióját Anglia meg akarja támadni. Mint legutóbb olvastam, New-Yorkban 10 millió font sterling tőkével társaság is alakult azzal a tendeucziával, hogy Anglia tengerentúli kereskedését Amerika foglalja le. Ennél az alakulásnál
