Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

58 635. országos ülés 1916 június lé-én, szerdán. Ezek előrebocsátásával kijelentem, hogy a tör vény javaslatot elfogadom. (Élénh helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Kostyál Miklós jegyző: Szterényi József. Szterényi József: T. képviselőház! Amint előttem szóló t. barátom túlnyomólag gyakorlati közgazdasági kérdésekkel, hogy ugy mondjam, részletkérdésekkel foglalkozott, azonképen magam is kizárólag gazdasági részletkérdésekkel kivánnék foglalkozni, eltérőleg tőle abban, hogy amig ő közvetlenül aktuális, tehát a háború folyama alatti kérdéseket taglalt az élelmezési kérdés kapcsán, addig én három olyan kérdés taglalásával kivánnék foglalkozni, amelyek a háború után következnek be gyakorlatilag, de melyek előkészítését magának a háborúnak tartama alatt vélném szükségesnek. Foglalkozni kívánok ezekkel a kérdésekkel menten minden pártszemponttól, mert teljesen osztom a t. előadó urnak a vitát bevezető beszédében hangoztatott azt az álláspontját, hogy nemcsak a harcztéren tanúsított közös egyetértéssel küzd a nemzet az ellenség legyőzéséért, hanem pénzügyi és — kiegészítem az ő szavait — gazdasági téren is a nemzet összes erőinek összefogására lesz szükség, hogy a háború után bekövetkezendő súlyos gazdasági helyzetet nagyobb megrázkódtatás nélkül kibírjuk. A kérdések, amelyekkel foglalkozni kívánok: egyrészt a háborús közgazdaságról való áttérés a békés közgazdaságra, másrészt az ipari nyersanyagbeszerzés nagyfontosságú kérdése, evvel kapcsolatban egész közgazdaságunk fejlődésének átalakulása és végül egy gazdaságilag is, de különösen szocziális szempontból fontos kérdés, a középosztály kérdése a háború után. Ha a háborús közgazdaságról a békés közgazdaságra való áttérés kérdését tekintjük, ugy elsősorban a háboruokozta szükségképeni gazdasági alakulatra kell gondolnunk, amely az u. n. központok kérdésében alakul ki, amelyek úgyszólván egész gazdasági életünkből kiküszöbölték a magántevékenységet. Hangsulyozom, hogy ezeknek szükségképen ki kellett alakulniuk, mert hiszen ez egyrészt egy hadviselési kérdés volt, másrészt egy termelés- és fogyasztás-biztosítási kérdés. Távol áll tehát tőlem, hogy akkor, mikor ezzel a kérdéssel foglalkozom, kritikámban, amelyet részben gyakorolni fogok, helytelenítés foglaltatnék ; sőt elismerem, hogy ez a szükségből folyt helyzet volt, amely elől kitérni nem lehetett, amelynél azonban az a hiba követtetett el, hogy többé-kevésbbé későn alkalmaztuk ezt a rendszabályt, amelynek idejekorán való alkalmazása sok igen nagy kellemetlenségtől óvta volna meg az ország gazdaságát. Igaz, hogy mindenre van központ, csak egyre nincs, amelyre leginkább kellene és megvallom, hogy most, mikor a közélelmezésnek gabonavonatkozásában való ujabb szabályozását vártuk, azt reméltem, hogy a mi kormányunk is elhatározza magát arra a lépésre, amelynek példáját Németországban láttuk, t. i., hogy az élelmezési kérdésre is teremt egy olyan központot, amelyik kiragadva ezt a kérdést a ministeriumok labirintusaiból, az adminisztráczió komplikáltságából, egyetlen fórumra bízza azt olyképen, amint azt, ismétlem, Németországban láttuk, ahol pedig már azelőtt is, a mienkhez viszonyítva, mintaszerű volt a berendezkedés. Mindazonáltal nem kívánok foglalkozni magával evvel a kérdéssel, hanem rátérek arra a kérdésre, hogy mi történjék már most, ha a háborút szerencsésen befejeztük és a várva-várt béke korszaka elkövetkezik. Hogyan alakuljon ki akkor a gazdasági élet ebben a vonatkozásában? Ahadi helyzet érdekében természetszerűleg meg fog szűnni ennek a berendezkedésnek szüksége magával a háborúval. Marad tehát az a másik kérdés, vájjon a fogyasztás és a termelés biztosítása érdekében is szükséges-e ez? A hadi helyzet szempontjából le kell vonnunk a tanulságokat, hogy a hibákat, amelyeket elkövettünk a múltban, amelyek elkövetése sok tekintetben a dolgok újdonsága, ismeretlen viszonyoknak egy adott helyzetbe való beillesztése folytán állottak elő, adandó alkalommal ne ismétlődjenek. Más szempontból csak egy szükséget ismerek : egy átmenetet. Az anyagok beszerzésének és felhasználásának az átmenet idejére való biztosításával megszűnik minden szüksége annak a normális viszonyok között természetellenes szervezetnek, amelyet ezek a központok képeznek. Az átmenet szüksége a fogyasztás érdekében is fennáll, de fennáll különösen azoknak a hatóságoknak érdekében, — a vármegyéket, városokat, községeket értem — amelyek a lakosság érdekében nagy áldozatokra vállalkoztak s amelyek a hirtelen átmenet révén sok száz milliónyi károsodásba juthatnának, ami természetesen nem lehet a törvényhozás ós a kormánynak érdeke. Az átmenet azonban, meggyőződésem szerint, arra a legrövidebb időre szorítandó, amely épen csak feltétlenül szükséges ahhoz, hogy azokat a veszedelmeket, amelyek a szabad forgalomra való hirtelen átmenet következtében előállanak, elkerüljük, mert bár van egy irányzat, sőt egy agitáczió e központok fentartása mellett, én azok fentartását közgazdasági veszedelemnek tartom, mivel teljesen megbénítanák a magántevékenységet, amely pedig alapját képezi minden gazdasági fejlődésnek; kikapcsolnák az egyéni invencziót és egyéni egoizmust, amely a gazdasági élet lüktető ereje és helyébe állítanának egy sem nem állami, sem nem közületi szervet, a magánnyerészkedósnek egy oly szervét, amelyet semmiféle gazdasági szervezetbe normális viszonyok között beilleszteni nem lehet. Hogy ez a felfogás uralkodik Németországban is, legyen szabad egy nagyon illetékes szakembernek szavait röviden idéznem, a német