Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 junius lí-én, szerdán. 53 előítélet nélkül egyedül az erkölcsi alapokhoz szilárdan ragaszkodó (Ügy van! balfelöl), egyebekben azonban széles látókörű és bátran a jövőbe néző szemmel és tetterővel kell keresztülvitetni a nagy nemzeti szempontok honorálásával, oly módon, amely megfelel annak a nagy nemzeti erőfeszítésnek; mert hogy ez az erőfeszítés és az ebben az erőfeszítésben megedzett nemzet ezentúl is apró paragrafusok, udvari akadályocskák és ilyen hitvány akadályok nyűgébe beleszorítható legyen, az teljes képtelenség, aki ezt akarja ilyen, vagy olyan alakban, az katasztrófa elé viszi a nemzetet. (Zajos helyeslés és taps balfelöl.) A háború utáni állapot előkészítéséhez legközvetlenebbül tartozik természetesen maguknak a békefeltóteleknek a megállapítása és tartoznak ezzel kapcsolatosan olyan kérdések is, amelyek nemzeti létünket mélyen érintik. Ezekről igen röviden nyilatkozhatom, mert a ház ezen oldalán eddig mondottakkal, beleértve gróf Andrássy Gyula tisztelt barátom beszédét, a lehető legteljesebben egyetértek. Egyetértek abban, hogy Magyarország területi nagyobbodásra nem aspirál, ami nem azt jelenti, hogy a tapasztalt veszélyekkel szemben esetleg nagyobb stratégiai garancziákat ne akarjon magának határain érvényesíteni, mint aminőkkel eddig birt. Ezt nem értem a területi nagyobbodás kizárása alatt és kapcsolatos ezzel egy kérdés, amelyet nem sorozhatok a hódítási törekvések, a területfoglalási kérdések közé, hanem amely egy nagy fclszabaditási kérdés: a lengyel kérdés. (Helyeslés balfelöl.) Nincs e tekintetben hozzáadni valóm azokhoz, amiket Andrássy Gyula tisztelt barátom mondott. Ismétlem: a mi szövetségünknek etikai megalapozása mindazoknak, amiket hirdettünk ugy mi, mint szövetségeseink, becsülete kívánja, hogy, amennyiben, mint remélem, véglegesen sikerül az orosz hatalmat Lengyelországból kiszorítani, ez a kiszorítás ne a hóditásnak, hanem a felszabadításnak jellegével bírjon. (Ugy van! balfelöl.) A mi jól felfogott érdekünk is ez, mert a meghódított: ellenség, a felszabadított: szövetséges és egy nemzetnek szövetséges ereje, amely azután a rettenetes sors után, amelynek alá volt vetve, most már másfél század óta, meg tudta tartani, meg tudta óvni nemzeti individualitását, nem csekélyre becsülendő tényező hatalmi szempontból sem. Egyáltalán, t. ház, hatalmi szempont nem jelent szükségkép és kizárólag materiális hatalmat. Óvakodnunk kell egy túlmaterialisztikus külpolitikától, egy túlmaterialisztikus irányzattól, más nemzetekhez való viszonyunknak megállapításában. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En ezt ugy értem, hogy nagyon fontos dolgok a jó stratégiai határok, nagyon fontos dolog bizonyos várak birtoka, nagyon fontos dolog mindaz, ami katonailag az állam biztonságát megóvja, de nem kevésbbé fontos dolgok azok a biztosítékok, amelyek a nemzetek és népek lelkében laknak, azoknak a pszichológiai tényezőknek meghódítása, amelyek pluszszá vagy minuszszá teszik egy nemzet erejét. Óhajtom, hogy a mi külpolitikánk e kérdésekben ezektől a nem kizárólagosan materialisztikus, hanem a néplélek erőinek méltánylását is magában foglaló szempontoktól legyen dominálva. Ezt is óhajtom és ha ezt, legalább kellően, kidomborítva nem látom a kormány politikájának eddigi megnyilvánulásában, ha e tekintetben is habozást és ingadozást látok, ez is egyik oka annak, hogy teljes megnyugvással és bizalommal a dolgok e részének vezetését nem látom kezében, ugy hogy mindezek után, nem abban az értelemben, mintha különösen a jelenlegi súlyos helyzetben az országtól meg akarnók tagadni a további létezés és a további harczolásnak feltételeit, hanem tisztán abból kiindulva, mert parlamenti szokásunk szerint ez bizalmi kérdést, jelent, nem fogadhatom el az indemnitást. (Elénk helyeslés, éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok ? Kostyál Miklós jegyző: Giesswein Sándor! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Giesswein képviselő ur, ugy látom, nincs jelen. Ki a következű szónok ? Szinyei-Merse Félix jegyző: Navay Lajos! Návay Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor az imént elhangzott oly fényes és nagyhatású beszéd után én is bátorkodom a t. ház figyelmét rövid időre igénybe venni, teszem ezt főleg abból az okból, hogy egy, a háborúval kapcsolatos nagyon fontos kérdést a vita körébe vonjak és hogy egyes kérdésekre nézve véleményemet elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam mai beszédében már ráutalt a közélelmezési kérdések rendkívüli fontosságára és tényleg nemcsak a főváros lakói, de a vidékiek is tapasztalhatják, hogy a háborúnak egyik legnagyobb de egyúttal legnehezebb problémája is ennek a kérdésnek helyes megoldása.. Előrebocsátom, hogy ennél a kérdésnél tartózkodni kell a kritika egyoldalúságától, mert számba kell venni a rendkívüli nehézségeket, amelyekkel a kormányzásnak épen ez az ága jár. Mert eltekintve attól, hogy egy teljes nóvummal állunk szemben egy egészen uj adminisztráczió megalapozásával, másrészt maga az a tény, hogy eltérve a rendes nemzetgazdasági élet folyásától, a kereslet és kínálat közti viszonytól, az árak szabályozásába és az áruk elosztásába állami hatalommal kell befolyni, ez már magában véve lehetetlenné teszi, hogy e téren normális viszonyok alakuljanak, ugy, hogy a legelőrelátóbb és a legbölcsebb kormány sem lesz képes elhárítani, hogy napról-napra ne találkozzunk az élet nehézségeivel, amelyek szükségkép elkeseritően hatnak azokra, akiket érin-