Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

63ä. országos ülés 1916 június lí-én, szerdán. 51 mindaddig, míg ez a belátás és ez a kibékülési szellem áthatotta az összes nemzeteket; — és ez ellenségeinknél lassabban fog menni, mint nálunk, mert mi sohasem engedtük át magunkat a gyűlölet azon tobzódásainak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és jobbfelöl.) amelyek ellenségeink táborában dúltak; mi nem gyűlöletből viselünk háborút, mi önvédelemtől viselünk háborút (Ugy van!) és a háború után is a mi hangulatunk nem a gyűlöleté, hanem a kibékülésé — mondom, mindaddig, mig a kibékülés érik: egy megfcámadhatatlan, politikailag, katonailag, gazdaságilag megtámadhatatlan defenzív állásnak megteremtése a czélunk. Ebből a poziczióból, ebből a megtámadhatatlan, biztos poziczióból, amelyet csak a szövetségeseinkkel való szoros összeköttetésben találtunk, munkálhatjuk egyedül a művelt emberiségnek azt a rekonstrukczióját, amelyet nemzetünk rekonstrukcziójával együtt munkába kell vennünk az első órában, de, mint mondám, csak ugy, ha a bizonyosan még mindig lappangó rosszakaratoktól elveszszíik a támadásnak még lehetőségét is. Ezért és azért, mert a Németországgal való érdekszolidaritás nem múló természetű, mert Németországgal szemben politikai téren a magyar nemzet és a német nemzet között érdekellentéteknek úgyszólván lehetősége sem látható, s mert a fajoknak abban a nagy mérkőzésében, amely belejátszott ebbe a háborúba, a magyar nemzetnek csak a germán fajjal való szoros nekszusban látom biztosítottnak a helyét, mert az az egyetlen, amely nem törekszik Magyarország területi és nemzeti megbontására, hanem érdekelve van annak fentartásában: mindezeknólfogva én igenis a legmelegebben és a leghatározottabban hive vagyok a háború után való, a háborúból folyó ugy politikai, mint gazdasági szoros nekszus és összeköttetés létesítésének. Világosan kimondom azonban, hogy ez az összeköttetés, hogy ez a nekszus csak ugy lehetséges, mint egyenrangúak, mint egyenlők között. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi politikai, a mi közjogi, a mi állami, a mi kulturális és gazdasági önczéluságunknak teljes fentartása mellett. (Helyeslés a baloldalon.) így fogom fel a helyzetet és volt alkalmam ezt mostanában a mi nagy szövetséges társunknak sok jelesével tisztázni és meggyőződni arról, hogy ezt az álláspontot, ezt a szempontot ők legalább elvileg teljesen felfogják, teljesen méltányolják. Mást ők sem gondolnak, mást ők sem kivannak, mást ők sem képzelnek. (Ugy van I balfelöl.) De midőn aztán ez a dolog aprópénzre felváltatik, különösen a gazdasági érdekek iránti alkudozások terén, akkor természetesen előállnak a nehézségek, akkor természetesen lecsúszik az ember a nagy elvek hirdetésének magaslatáról a hétköznapi érdekek iránt való vitába és akkor természetesen mindenkinek résen kell lennie, mindenkinek elég okossággal kell birnia, hogy a következő elveket tartsa szem előtt: A maga érdekeit megóvja, a másikra azonban annyira tekintettel legyen, hogy saját érdekeinek megóvásában kerülje a másik érdekének megtámadását (Helyeslés a baloldalon.) Ez önmagában véve egy biztos formája a megegyezésnek, egy biztos formulája az egymásnak adandó azon előnyöknek, amelyek megférnek az egészséges önzéssel és az észszerüséggel. (Helyeslés a baloldalon.) Szóval, midőn önállóan intézzük is a mi gazdasági ügyeinket, nem intézzük azokat a másik érdekeire való tekintet nélkül, hanem ha érdekeink megóvásának többféle módja van, mi azt választjuk, amely szövetségeseink érdekeit nem érinti. Ezek előrebocsátása után hogy áll ez a tétel, helyesebben ez a feltevés, mert hiszen tételről nem is lehet szó ? Mindezek a dolgok teljesen a vajúdás stádiumában vannak minden oldalon és azért jó hozzájuk szólni, mielőtt kijegeczesedett álláspontok léteznének. Hogy áll az az összefüggés Németország közgazdasági törekvései közt és az Ausztriával kötend/3 vámunió hosszabb időtartama között? Állítják, gondolom, talán igaz is, de tudni nem tudom, hogy Németország gazdasági ügyeit, gazdasági külpolitikáját, kereskedelmi szerződéseit csakugyan tíz évnél hosszabb időre, mondjuk, 20 évig terjedő szerződésekkel akarja szabályozni. Hogy ezt ma miként fogja tenni, ez előttem rejtély. Az, hogy kereskedelmi politikát, hogy vámpolitikát ma észszerüleg nem lehet megcsinálni, az áll Németországra épugy, mint ránk nézve. De hát ez az ő dolguk és nem az én dolgom. Azonban nagy különbség van kereskedelmi szerződések és vámközösségi megállapodás közt. (Ugy van! balfelöl.) Én egész nyíltan megmondom, hogy én kereskedelmi szerződéseknek hosszú lejárattal való megkötését sem tartom észszerűnek és helyesnek. Nagyon ismerem azokat az érveket, amelyek mellette szólnak; a nagyobb stabilitást, a nagyobb beruházásoknak könnyebb eszközlését, stb., stb. Hiszen nincs az az álláspont, amely mellett súlyos érveket felhozni nem lehetne, de ezzel szemben áll megint a gazdasági élet bizonytalansága, a gazdasági élet fejlődésének és átalakulásának az a sokkal nagyobb gyorsasága, amely a mi korunkat a korábbi korszakkal szemben jellemzi, (Ugy van! ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és az a tény, hogy amennyiben valamely tiz évre kötött megállajüodás az azt megkötő mindenik fél érdekeire nézve kedvezőnek bizonyul, semmi képzelhető ok sincs arra, hogy az tiz esztendő múlva meg ne hosszabbittassék, (Ugy van! balfelöl.) és pedig ugy, hogy az észszerüség feltevése megadja a stabilitás kellékét, talán jobban, mint az olyan megkötöttség, amelynek kellő megalapozottsága nincs, amely azzal a veszélylyel járhat, hogy majd később az egyikre nézve elviselhetetlen 7*