Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

48 é35. országos ülés 1Ö16 sikernek ellensúlyozására, további kifejlődésének megakasztására, sőt eddigi eredményeinek meghiúsítására is a kellő intézkedések folyamatban vannak és azoknak sikere remélhető. Már most ha igy megállapítjuk az egész helyzetnek a képét, akkor a következő eredményekre jutunk: (Halljuk! Halljuk!) Csapatainknak s szövetségeseink csapatainak a gorlicei áttörés óta, tehát több mint egy év óta egymást követő szakadatlan diadalainak lánczolata egy ponton megszakadt. Nyilvánvaló, hogy az ellenség erre a pontra konczentrálta erejének színe-javát és nagy tömegeit. Nyilvánvaló, hogy czólja az volt, amit a mi hadvezetőségünk a gorlicei áttörésnél akart elérni s el is ért, t. i. a vele szemben álló egész arczvonal megbontása és hátraszoritása. A gorlicei áttörés ezt a czélt elérte. A gorlicei áttörés folytán az egész orosz arezvonalat vissza kellett vonni ós feltartóztathatatlanul haladt előre a mi oífenzivánk, amig vissza nem szorította az orosz tömegeket messze az orosz birodalom belsejébe. Ezzel szemben konstatálni kell, hogy a gorlicei áttörésnek a mi egyik ellenségünk által megkísérelt utánzata eddig legalább ezzel a sikerrel nem járt, hanem ami sikert elért, az bár ránk nézve súlyos ós sajnos, eddig csak helyi jelentőséggel bír s teljes kilátás van arra, hogy ezen a helyi jelentőségen túl ne fejlődhessék; sőt, hogy ez a helyi jelen- " tősége is meghiusittassék. (Helyeslés.) így áll, t. képviselőház, a helyzet előttünk. így egész hidegen, nyugodtan, a visszásságokat semmikép sem titkolva s egész világ előtt precziczirozva; azt, ami részünkről történt s azt, ami az ellenség részéről történt, ezen két nagy áttörési kísérletet egymással szembeállítva — teljes bizalommal nézhetünk a jövőbe s megállapíthatjuk még azt is, hogy amennyiben az a remény valósul, melynek a ministerelnök ur felelősségének tudatában kifejezést adott, ezt a helyi sikert is minden valószínűség szerint megállíthatjuk, következményeit meghiúsíthatjuk. Hát akkor majd, e nehéz napok után, ha ezek számlája le lesz zárva, annál teljesebb kudarczával számolhatunk be annak az áttörési kísérletnek, mely az ellenség részéről a legnagyobb erővel, a legmesszebbmenő czélokkal indíttatott meg. És ha ezzel kapcsolatosan továbbhaladhat a mi oífenzivánk Olaszországban; hogyha ezzel kapcsolatosan tovább fejlődik szövetségeseink francziaországi hadjárata: akkor, t. ház, ennek az igen kellemetlen epizódnak átélése után majdan megállapíthatjuk, hogy újból egy kedvező fordulatot vett a harcztéri helyzet a mi előnyünkre és akkor beállhat pillanat, melyben közelebb juthatunk ahhoz a ránk nézve elfogadható békéhez, amely nekünk további nyugodt fejlődésünknek, támadások ellen védett helyzetünknek biztosítékait nyújtja. És akkor, t. ház, amikor majd ezek az esejunius ld-én, szerdán. menyek — amint reméljük — ekként fejlődtek, akkor lesz talán megint ideje annak, hogy békeszózatok innen is felhangozzanak. De most, t. ház, azon fogadtatás után, melyben az ezen parlamentben és a német birodalmi gyűlésen körülbelül fél évvel ezelőtt elhangzott- békülékeny nyilatkozatok részesültek, azt hiszem, a béke ügyének kedvező fejlődéséhez csak az által közeledhetünk, ha a legerősebben hangsúlyozzuk tántoríthatatlan kitartásunkat (Ugy van! TJgy van!) azoknak a czéloknak az elnyerésében, amelyekért a háborút viselnünk kellett és amelyek elérése nélkül nekünk békét kötnünk lehetetlen. (Elénk helyeslés.) Mert amidőn erről az oldalról — s ezalatt nem ezt a pártot vagy a parlament egyik oldalát értem, nem is a magyar parlamentet egyedül, hanem a mi szövetségeseink összes faktorai részéről: tehát itt egyes ellenzéki szónokok részéről, a ministerelnök ur részéről, a német Eeichstagban a birodalmi kanezellár részéről — majdnem precziziroztattak azok a feltótelek, amelyek mellett a középeurópai szövetség békét kötni hajlandó és amikor erre viszonválaszul állandóan és minden oldalról, a hadviselő felek mindegyike részéről csak azt hallottuk, hogy ők a háborút mindaddig folytatják, míg a mi szövetségünket, míg Németország katonai erejét, mig a mi monarchiánkat össze nem törték: hát akkor tényleg ugy áll a helyzet, hogy a békéhez vezető közelebbi lépés a mi részünkről semmi egyéb nem lehet, mint népünket felvilágosítani arról, hogy azokban az iszonyú megpróbáltatásokban, amelyeket már 22 hónap óta elvisel és amelyektől őt megmenteni, megkímélni a mi legforróbb óhajtásunk, ki kell tartania mindaddig, amig észre nem térnek azok, akik egyedüli okozói annak, hogy az emberáldozatoknak minden oldalon tovább kell meghozatniok, hogy az üdvös és mindenki által óhajtott békéhez közelebb jutni nem lehet. (Elénk helyeslés és taps.) Ezek, mélyen t. képviselőház, az eddigiek tanúságai a harcztéri helyzetet illetőleg és a háború és béke kérdésében. Es én nem hiszem, hogy ebben a tekintetben ebben a hazában véleménykülönbség legyen, nem hiszem, hogy ebben a tekintetben habozás és különbség legyen köztünk, hogy népünkkel szemben ezt a kötelességet teljesítenünk kell. (Igaz! Ugy van! a hág minden oldalán.) Hiszen én sokkal jobb szeretném, ha Magyarország népe elé azzal a biztatással és azzal az Ígérettel léphetnék, hogy megszabadítjuk őt nemsokára attól a nyűgtől, amelyet viselnie kell. Nagyon természetes, hogy ennyi hónapig, majdnem két évig tartó háborús állapot után, ennyi áldozat után a kedélyek érzik annak súlyát; nagyon természetes, hogy a háború megkezdésének pezsgő, mámoros hangulata nem tarthat állandóan, hanem ennek helyébe kell hogy lépjen az a bár csendesebb, bár kevósbbé demonstrálóbb, de változatlanul szilárd, erős elhatározás ugy itt, mint a nép összes