Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
462 645. országos ülés 1916 minister ur tervezetén, mert a pénzügyminister urat eddig legalább nem ismertem olyan embernek, hogy a kisemberek rovására, a nagyoknak előnyére szerzett jogokat semmisítsen meg, egész társadalmi osztályokat kárositson meg és ridegen megfoszsza a munkásnép millióit keserves munkája gyümölcsének élvezetétől. Nem is akarom hinni, hogy a minister ur ezt czélozta volna, de hogy javaslata ezt fogja eredményezni, azt ki fogom mutatni. A kisbirtokosságnak a szesztermelés terén való fokozatos megkárosítása és jogfosztása nem ezzel az intézkedéssel kezdődik; megkezdődött az már régebben. Tudjuk, hogy 1888 előtt megvolt a lehetősége és joga a kisbirtokosságnak is, hogy lisztes anyagból is főzhessen szeszt az ő primitív kisebb eszközeivel, szóval a kisüstön. Ezt a jogát gyakorolta is, annak hasznát élvezte is. Miben áll az a jog, vagy miben áll az a haszon ? Számszerint kimutatható, hogy aki kukoriezáját szesznek kifőzheti, kukoriczája értékének legalább is kétszeresét megkapja a szesz árában, azután a szeszfőzésből visszamaradt mellékterményekkel, a moslékkal stb. olyan állattartást vagy hizlalást rendezhet be a gazda magának, amely felülhaladja földjének összes jövedelmeit. Olyan mellékjövedelme ez a gazdának, amelyet nem lehet összehasonlítani más mellékjövedelmekkel. 1888-ban a kisgazdáknak ezt a régen szerzett és gyakorolt jogát mégis minden kárpótlás nélkül elvették és ráruházták az ipari és mezőgazdasági nagy szeszfőzdékre és szeszgyárakra. Egyszerűen elvették a kisember jogát és jövedelmét és odaajándékozták a nagy ipari és a nagy mezőgazdasági szeszgyáraknak. Tessék akárkinek megczáfolni ezt az állításomat. A kisbirtokosságnak ez a folytonos megkárosítása, jogfosztása, ugy látszik, ezzel a most beterjesztett törvényjavaslattal nyert betetőzést. Elvették a szerzett jogokat, most ujabb jogokat akarnak elvenni, ennek ellenében nem adnak kárpótlást a kisbirtokosságnak ós az intéző hatalomnak egyáltalában eszébe sem jut, hogy ennek a kisbirtokosságnak is ugyanolyan kárpótlás járna, mint bárkinek jár Magyarországon. A kárpótlás kérdésénél bátor vagyok megemlíteni, hogy tisztában vagyok azzal, hogyha most, amikor a nagy mezőgazdasági és a nagyipari szeszgyárak száma Magyarországon már igen jelentékeny és ezek igen nagy termelést produkálnak, nagyon sok hasznot hajtanak gazdájuknak, ha most szüksége mutatkoznék annak, hogy ezeket a szeszgyárakat mostani tulajdonosuktól elvegyék, akkor minden kormány első kötelessége lenne illően kárpótolni ezeket a szerencsétleneket azért, mert szerzett jogaikat elvesztik. (Igaz! Ugy van! balfdöl.) Am ha kisgazdákról van szó, akkor nincs érzéke a kormánynak a kárpótlás iránt, hanem előáll a jogfosztással. A regálejogok megváltása idejében történt, hogy felmerült a gondolat, hogy Julius 14-én, pénteken. csak azoknak az italmérési jogát váltsa meg a kormány, aki italmérési joga után adót fizetett. Tisza Kálmán akkori ministerelnök azt mondotta, hogy az illetők megérdemelnék ugyan, hogy megbüntessék őket, de szerzett jogot kártérítés nélkül hagyni nem szabad és azért megadandó nekik is a teljes kárpótlás. (Ugy van! balfélől.) Ily mértékkel mér a kormányzat 1848 óta, mert 1848 óta, amikor jogot adtak a jobbágyoknak, csak visszafejlődés van és az államhatalom részéről következetesen történnek kísérletek, hogy jogokat vonjanak meg tőlünk kárpótlás nélkül. Az igen t. előadó ur jelezte, hogy ez egy átmeneti idő lesz az egyedáruságra. Ezalatt az átmeneti idő alatt pedig ugy látszik a t. pénzügyminister ur az összes termelési módozatokat ki akarja venni a kisgazdák kezéből és át akarja ruházni a nagytermelőkre, ugy hogy mire a megváltás jön, a kisgazdák ne kaphassanak semmit. Okom van rá, hogy erre a súlyos vádra következtessek. Amint hogy elvették a kisgazda jogát, hogy lisztes anyagokból kisüstökön főzhessen és átruházták az ipari és nagybirtoki szeszgyárakra, ugy fognak majd előállani az egyedárusitással is s akkor aztán majd a nagy gyáraknak fizetnek csak kárpótlást, de nem azoknak a kisembereknek, akiktől elvették, úgyszólván elrabolták, mert ezek nem kapnak majd egy fillért sem. En csodálkozom a t. pénzügy minister ur javaslatán és nem is akarom hinni, hogy ezt akarná czélozni. Teleszky János pénziigyminister: Nem is! Szabó István (nagyatádi): Én azt láttam a mostani tárgyalásoknál, hogy a t. pénzügyminister ur nem tisztán a többségre támaszkodik, hanem meghallgatja a más oldalról jövő érveket is. Ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy figyelmeztessem őt, mik lesznek ezeknek az intézkedéseknek következményei. Milyen módon történik most a szesz előállítása ? Vannak a nagy szeszgyárak, az ipari, mezőgazdasági szeszgyárak, szeszfinomitók, kisüstök és az 1908 : XXVIII. t.-cz. értelmében a szövetkezeti kisüstök, bár ezek csak tervbe vannak véve és lesznek központi uj szeszfőzdék. Itt vannak a nagy szeszgyárak, amelyekre ráruházták azt a kisgazdáktól elvett jogot, hogy lisztes anyagokból főzhessenek. Aki olyan szerencsés volt, hogy szeszgyárat állithatott fel, annak a kormányzat a kontingens megadásával olyan jövedelmet biztosított — még a szeszfőzés jövedelmétől el is tekintve — hogy a kontingens értékével jóformán amortizálhatja a szeszgyár felállításának költségeit. 1914-ben ennek a javaslatnak benyújtásánál történt, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója beterjesztett a képviselőházhoz egy memorandumot az iránt, hogy a kormány a kisüstökön váló főzést szüntesse meg, mert ez akadálya a nagy mezőgazdasági szeszgyárak érvényesülésének. En
