Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
645. országos ülés 1916 Julius lé-én, pénteken. 443 mindenesetre szerettem volna, hogyha az igazságügyminister ur is látta volna a szöveget. Hiszen ma-holnap az általános polgári törvénykönyv fog napirendre kerülni és óhajtandó, hogy azok a terminus technikusok, amelyek ott előreláthatólag megállapittatnak, már most érvényesüljenek. Ilyen pl. az egyenes leszármazó kifejezés. Nem tudom, mi ez, azaz hogy jogilag el tudok rajta igazodni, de a tartalom vitás. Ha csak azt mondom, hogy leszármazók, már az is többet mond, mint egyenes leszármazó. Minek az egyenes, ha benne van, hogy leszármazó ? Mindenesetre feltételezem a minister úrtól, hogy ezen kifejezés használatának van jelentősége, de nem tudom mi; azt nagyon hibáztatom, hogy e kedvezményt csak az egyenes leszármazókra méltóztatik kontemplálni és csatlakozom azon kivánsághoz, amelynek Bakonyi Samu t. képviselőtársam adott kifejezést. A t. minister ur szintén tudja, hogy az az illetéktétel, amely ide vonatkozik, általában is vitás és amidőn az illetéktörvény 95. tétele B. pontja a) és b) alpontja felel meg e kontemplált intézkedésnek, meg kell állapitanom, hogy a különbség mégis rendkivül messzeható és lényeges. Az első különbség az, hogy a felmenőkre, szülőkre, nagyszülőkre nem méltóztatik e kedvezményt kiterjeszteni. Nem tudom, miért nem, hiszen a régi iUetéktörvény, amely sok tekintetben lehetett hibás, de egy tekintetben kitűnő volt, t. i. logikus volt, ezzel a logikával nagyon helyesen állapitotta meg, hogy illetékkedvezményben nemcsak a gyermekek, unokák, nemcsak a leszármazók, hanem a felmenők ugyanazon juson részesitendők. Már most nem értem, — érzelmi motívumokról nem is beszélek — hogy miért méltóztatik a szülőket, nagyszülőket, szóval a felmenőket kihagyni. Azért, mert az osztrák kihagyta ? Mert az osztrák kihagyta. Ebből nem következik, hogy mi is kihagyjuk. Nálunk úgyszólván a törvényes osztályrészre vonatkozó jogrendszerünkkel van ez összefüggésben, amely e 95. tételben szintén kifejezésre jut és kár volna e rendszert megbontani és ha az osztrák csak ennyire becsüli a szülőket, én, magyar szaokás szerint, többre kivánom becsülni és azért arra kérem a minister urat, hogy a régi gyakorlatnak megfelelően az eddigi jogrendszernek megfelelően is e kedvezményt nem csupán a leszármazókra, hanem a felmenőkre is méltóztassék kiterjeszteni. De e pontnál nemcsak erről van szó, hanem azon messzemenő fontos kérdésről, amelyet Bakonyi Samu t. képviselőtársam emiitett meg. Nem tudom, hogyan fogja a t. pénzügyminister ur megoldani azt a kontroverziát, amely a 95. tétel B. pontjának b) alpontjára vonatkozólag a mai judikaturában fennáll. Méltóztatik tudni, hogy az értelmezés különböző. Érdekes, hogy a legliberálisabb felfogás az 1868-iki törvényben foglaltatik, amely átvette a Bach-korszak intézményét s amely legmesszebbmenőén terjesztette ki a kedvezményt; azóta már több irányban visszaesés történt és e pont meglehetősen vitás a közigazgatási bíróság előtt. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur, különösen ebben az esetben, amidőn ily halottak hagyatékáról és örököseiről van szó, a legliberálisabban fogja értelmenzi ezt a rendelkezést, ennélfogva a legmesszebbmenő módon fogja kiterjeszteni azt a kedvezményt, amely a leszármazókra és felmenőkre vonatkozik és leszármazók alatt nem -csupán a törvényes gyermekeket, hanem más leszármazókat is fog érteni, megnevezve külön a mostoha gyermekeket, mert hiszen az eddigi törvény szerint az illetékkedvezmény mostoha gyermekekre is kiterjed, mondom, nem csupán a mostoha gyermekekre, nem csupán a házasságon kivül született gyermekekre, de másféle gyermekekre is méltóztatik kiterjeszteni a kedvezményt, ugy, ahogy az 1868. évi t.-cz. átvette a Bach-korszakbeli rendeletben foglaltakat. Ez a súlyos kifogásom van az illetékmérséklések feltételéire vonatkozólag. A másik súlyos kifogásom, amelyet Bakonyi Samu t. képviselőtársam is hangoztatott, hogy nem helyes dolog, hogy e mérséklés csak akkor vehető figyelembe, ha a haláleset a háború után hat hónappal bekövetkezett. Ez meglehetősen önkényes előfeltétel. Ez is az osztrák rendeletből van véve, csakhogy figyelmeztetem a t. pénzügyminister urat, hogy az osztrák rendelet 1914 Julius 29-ről datálódik, amikor még egyáltalában nem lehetett tudni, hogy mennyiben fogjuk mi jutalmazni tudni, vagy mennyiben birjuk bizonyos kedvezményben részesíteni mindazokat, akik a nemzetmentő háborúban résztvesznek. Ma, amikor maholnap második esztendejét fejezzük be a háborúnak, ma már nem hat hónapot kell megállapítanunk, annál is kevésbbé, mert a valóságnak nem felel meg. Amint Bakonyi Samu t. képviselőtársamis kifejtette, vannakbetegségek, amelyeknél igenis megállapítható, hogy a haláleset közvetlenül ezek következtében állott elő, de nem állott elő hat hónap alatt. Ha az osztrák itt szűkkeblű volt a maga hőseinek örököseivel szemben, itt én követni nem fogom, nem tudom és ennélfogva szintén amellett vagyok és igen kérem a t. házat, méltóztassék ezeket az argumentumokat jóindulattal mérlegelni és méltóztassék oly módosításba belemenni, amely mindenesetre sokkal nagyobb időben állapítja meg az időszakot, amelynek határáig a mérséklés igényelhető. Még egy megjegyzésem van az illetékmérséklésekre vonatkozólag. A minister ur azt mondja, hogy a további eljárást ő fogja rendeletileg szabályozni. Ez az az eset, amikor elismerem, hogy ugy is kell csinálni. Csak arra kérem a t. minister urat, hogy a végrehajtási rendeletben méltóztassék intézkedni arra nézve is, hogy ne külön kérelem alapján legyen a mérséklés igénybe vehető, hanem már a rendeletben méltóztassék intézkedni, hogy a hagyatéki eljárás során a fél legális módon igazolhassa az illetékmérséklésre vonatkozó igényét, nehogy akkor, mikor már a hagyaték letárgyaltatott, legyen kénytelen külön folyamodással élni s igazolni, hogy a mérséklés előfeltételei fenforog56*
