Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

420 644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. mélyeknél pedig a jövedelem alapján, ami már maga csinálhat, még pedig érzékeny differeneziát, nézzük azt, hogy az adókivetés és megállapítás hogyan történik. Itt már háromféle esetet különböztetünk meg. Először beszélünk a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról; másodszor azokról, akik szabályszerű könyveket vezetnek; harmadszor azokról a szerencsétlen természetes személyekről, akik könyvet nem vezetnek, vezetni nem is tudnak. Most már azt mondja a t. pónzügyminister ur: a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a törvény az, hogy azoknak mérlege és a mérlegükben foglalt adatok, a nyereség- és veszteségszámla úgyszólván csak formális vizsgálódás alá kerül. Azoknál a második csoportbelieknél, akik könyveket vezetnek, szintén a mérleg s a könyvekből kitűnő adatok jönnek tekintetbe, csakhogy már ott valamivel erősebben vizsgálja meg a kincstári közeg, illetve a bizottság az adatokat, amelyek kitűnnek. De már a harmadik kategóriánál, akik szabályszerű könyveket nem vezetnek, sőt vezetni nem tudnak, úgyszólván a kincstári képviselő csinálja meg a nyereség- és veszteségszámlát. Már pedig nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy épen a nyereség- és veszteségszámla elkészítésénél lehetséges a legkönnyebben bizonyos nyereségek eltüntetése vagy oly dolgoknak nyereség gyanánt feltüntetése, melyek, ha jobban megcsináljuk a számlát, valóságos nyereséget nem képeznek. Hogy én is az állatvilágra hivatkozzam, Brehm a maga nagy munkájában kifejti, hogy pl. a tigris nyereség- és veszteségszámlája az emberrel szemben a tigrisre kedvező. Kihozza, hogy a tigris működése az emberre nézve voltakép hasznos. Közgazdasági kérdésekkel hozza ezt kapcsolatba, de végtére is ez az eredmény. Ha tehát ily számlákat készítünk, azokban nagyon rigorózusan, gondosan fel kell venni minden oly dolgot, mely az illető adózónak javára vagy esetleg terhére szolgál. Most már ahelyett hogy azt a természetes személyt, akiről felteszszük, hogy nem tudja a maga könyvét vezetni, nyereség- és veszteségszámlát csinálni, a t. kormány kíméletben, támogatásban részesítené, árra nézve a legszigorúbb rendelkezéseket tartalmazza ez a szakasz. Kimondja, hogy akik jövedelmeikről részletes vallomást nem adnak, azok a 4. §. negyedik ós ötödik pontjában meghatározott kedvezményekben nem részesülnek. Ez a negyedik és ötödik pont azon esetekre vonatkozik, midőn bizonyos értékcsökkenés, veszteség, beruházás figyelembe veendő, továbbá mikor a vagyon leltári átlagának elkészitésérői van szó. ííem hiába szólok ehhez a kérdéshez, t. ház és t. pénzügyminister ur; mert tudom tapasztalatból, hogy az ezen jövedelmekről adandó részletes vallomás mily szigorú megbirálásban részesül az adófelszólamlási, helyesen adókivető-bizottság, valamint a pénzügyi közegek részéről. Itt én nagyon szeretném azt, ha ebben a paragrafusban, vagy magában a törvényben az eljárás részletesen megállapittatnék, ha meg volna mondva, milyen legyen az a vallomás, mit értünk részletes vallomás alatt. Mert engem ez a kifejezés nem elégit ki, és épen ez a főoka annak, hogy ehhez felszólalok. A t. pénzügyminister ur a jövedelmi adó bevallására vonatkozólag kibocsátott egy nyomtatványt; ennek a nyomtatványnak általános részei vannak, amelyek lényegesebb részletezésbe nem mennek bele. Például a tőkevagyonból folyó jövedelem egy rovat alá tartozik, az adó is egy rovat alá van véve. Ha a részletezések nincsenek meg magában a blankettában, akkor a legnagyobb valószínűség szerint a fél sem fogja részletezni vallomását. Már most az a fél, aki bizonyos nyereségeket, veszteségeket stb. el akar számolni, ha lelkiismeretesen tölti is ki ezeket a blankettákat, abba a helyzetbe kerülhet, hogy esetleg mégis kifogásolni fogják egész számítását mint nem elég részleteset és akkor ez a paragrafus eltiltja attól, hogy a felszólamlási bizottság előtt megvédhesse álláspontját és igénybe vehesse a 4. § 4. ós 5. pontjában foglalt kedvezményeket. Lehet, hogy a t pénzügyminister ur nem ismeri a dolgot erről az oldaláról. Azért ezt figyelmébe ajánlom, hogy akár magában a törvényben alkalmaztassák olyan módszer, hogy szorosan körül legyen irva, mik annak a félnek kötelességei, akár maga a rendelet bocsáttassák ki oly módon, hogy meg legyen mondva, hogy aki pedig a pénzügyminister által kibocsátott blankettaszerü bevallást szabályszerüleg kitölti, az mindezeket a jogokat érvényesítheti és nem lehet tőle azt kívánni, hogy magában a vallomásban már részletesebb adatokat terjeszszen elő, mint amilyeneket tőle kivannak. Ilyen körülmények között mindenesetre engedtessék meg, hogy a fél a maga igazát az adófelszólamlási bizottság előtt annak rendje és módja szerint érvényesíthesse. Ezt kívántam ezzel a paragrafussal kapcsolatban előadni. Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs. Kérdem, kiván-e valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden megnyugtassam Csermák t. képviselő urat, hogy én egészen ugy fogom fel a kérdést, ahogy ő ekszponálta. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a dolog sorrendje fordítva álí, mint ahogy ő felállította. 0 ugy állította fel, hogy legjobban járnak az adó szempontjából a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, azután azok a magánszemélyek, akik könyveket vezetnek és mérleget adnak és végül legrosszabbul járnak azok a magánszemélyek, akik sem könyvet nem