Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 július 13-án, csütörtökön. 415 tokát csak akkor adóztatja meg,- lia többnyereség van, mig a magánszemélyeket megadóztatja akkor is, hogyha nincs még vagyonszaporodásuk, de a vagyonuk értéke nem csökkent többel, mint 10%-kal, tehát aki vagyonilag lejjebb szállt a háború alatt, az a magánszemély a német törvény értelmében adó alá esik, mig a nyilvános számadásra kötelezett vállalat csak akkor esik adó alá a német törvény szerint, mint nálunk, ha többnyereség van. Ez mindenesetre sokkal messzebbmenő disparitásos kezelése a magánszemélyeknek és a vállalatoknak, mint ami náluk van, már pedig a német kormányra és közvéleményre senldsem mondhatja, hogy a tőkének féktelen uralmát volna hajlandó meghonosítani. De van egy másik, igen jelentékeny diszparitás is. Mig a fokozatos adókulcs Németországban a vállalatokra, ugy mint nálunk, a vállalatokra és a magánszemélyekre egyaránt, évente alkalmaztatik, az év többnyeresége alapján, addig a magánszemélyekre nézve a német törvény értelmében a progresszív adókulcs együttesen alkalmaztatik a háború előtti vagyonállapotnak a háború alatti egész szaporodását véve tekintetbe, tehát az egész vagyonszaporulat kumuláltatik, öszszesittetik a. három évre nézve és igy ily módon alkalmaztatik a progresszív kulcs, ami mindenesetre a magánszemélyek másik igen hátrányos kezelését jelenti az adótörvényékben. Ezeket voltam bátor megjegyezni s tisztelettel kérem a t. képviselőházat, hogy a törvényjavaslat szóbanforgó paragrafusát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos: Szót kérek. Elnök: A vita be van zárva. Vázsonyi Vilmos: Kérem, fölállottam. Elnök: A vitát már bezártam, a. pénzügyminister ur felszólalása előtt megkérdeztem, hogy kiván-e valaki szólni és minthogy senki sem kívánt szólni, a vitát bezártam. A minister urnak joga volt szólni. . . (Felkiáltások : Félreértett szavait akarja helyreigazítani.) Vázsonyi Vilmos: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. Elnök: Ha a t. ház megengedi, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása czimén szólhasson, (Helyeslés.) akkor méltóztassék szólni. Vázsonyi Vilmos : T. ház ! Rövid felszólalásra kértem engedélyt, azért, mert nem kívánom a dolgok menetét zavarni azzal, hogy egy másik paragrafusnál reflektáljak arra, amit a minister ur mondott. Kérem- a t. ház kegyes engedehnét, hogy röviden tehessek néhány észrevételt félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén. A t,, minister ur azt .mondotta, hogy azt mondtam volna délelőtt, hogy a nyereségek, jövedelmek, amelyek a háború alatt szereztettek, nélkülöznek minden etikai alapot. Nem emlékszem pontosan, lehetséges, hogy a beszéd hevében talán hasonló kifejezést használtam, de felszólalásomnak nem ez volt az értelme. Azt mondtam, hogy én e javaslat és a rendkívüli megadóztatás etikai alapját találom abban, hogy e háborús nyereségek alapjukban véve nem tekinthetők jogosultaknak. Ez nem teszi azt, hogy e nyereségeknek, vagy jövedelmeknek megszerzése nem etikai utón történik. Valami tisztességes, be-; csületes utón lehet megszerezve, annak daczára, magasabb szempontból nézve a dolgot, lehetek azon az állásponton, hogy nem tartom jogosnak, hogy bárki is a háború gazdasé.gi viszonyainak következménye képen gazdaságilag előnyösebb helyzetbe kerüljön, mint béke idején. Ezt a súlyos megadóztatást, hol az állam csendes társi viszonyában jelenik meg minden üzemben, ezért tartottam etikailag jogosulatlannak. En a hadseregszállitókat sem kívánom despéktálni; nem kívánok ilyen olcsó érvekkel dolgozni. Nem tartom jogosnak és helyesnek, —megragadom az alkalmat, hogy ezt kijelentsem — hogy bárkinek tisztességes munkáját én becsmérlő szavakkal illessem. (Helyeslés.) A tisztességes hadseregszállitókkal szemben ez a legjogosulatlanabb, legigazságtalanabb lenne, mert ők, ha helyesen teljesitik kötelességeiket, akkor tulaj donképen előmozdítják a háború czéljait. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Tehát ez a czélzat éntőlem teljesen távol állott. Én, hogy ugy fejezzem ki magamat, filozofikus alapon, magasabb szempontból akartam deklarálni azt, hogy a háborús nyereséget általában nem tartom jogosultnak ; ezért tartom etikailag jogosiütnak annak megadóztatását. Annál kevésbbé lehetett .szándékom, hogy az összes háborús nyereségeket és többletjövedelmeket ilyen despektáló módon tárgyaljam, mert épen én hangsúlyoztam, hogy bizonyos jövedelmeknek enyhébb kulcs szerint való megadóztatását kívánom. Annál kevésbbé volt szándékom ezt megtenni, szemben az osztrák iparral, szemben az osztrák kereskedelemmel, mert Ausztriának nemcsak abban van diszparitása velünk szemben, hogy az osztrák ipar és kereskedelem nagyobb mértékben vesz részt a hadseregszállitásokban, mint amely megilletné, aminek az indoka nem annak az iparnak fejlettségében, hanem talán egyéb okokban és czélzatos intézkedésekben is található fenn, (Ugy van!) hanem abban is, hogy a t. osztrák szállítók egyáltalán. nem állanak oly szigorú szabályok alatt, mint a magyarok. Ausztria egyáltalában nem volt hajlandó a büntetőjog terén paritásos alapra lépni és a t. brünni posztókereskedők pl. abban a posztóperben, amelyet hónapokon keresztül tárgyal a katonai bíróság, mint távollevő vidáman nevető extráneusok szerepelnek, treszórukban a nagy nyereséggel, ahelyett, hogy a vádlottak padján volnának szívesek helyet foglalni. Ausztria a maga szállítóit semmiféle irányban ujabb büntetőjogi korlátozások alá. nem vonja ;