Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

400 644. országos ülés 1916 azokat a szempontokat felállítani, mint a nyilvános vállalatok tekintetében. De ha fel is állítanám, meg vagyok győződve, hogy elsősorban a t. túloldal, nevezetesen a t. néppárt részéről, amelynek nevében Simonyi-Semadam t. képviselő ur vetette fel ezt a kérdést, volna ez igen nagy megtámadásnak kitéve, mert ez mást nem jelentene, mint azt, hogy minden magánszemély a jövedelemadóra és a vagyonadóra annyit fog fizetni, amennyit maga akar és hogy ebből épen a t. néppárt milyen következtetést vonna le, arra nem akarok kiterjeszkedni, de annyit mondhatok, hogy egy ilyen rendelkezést az urak kifogásolnának a legjobban. (Igaz ! Ugy van !) Rakovszky István : Ez a legjobb bizonyítvány, amelyet ki méltóztatik állitani ! Teleszky János pénziigyminister: Én nem akarok rossz bizonyítványt kiállítani, ezt ráhagyom a t. képviselő urakra ! (Derültség. Zaj.) Másképen áll azonban részben a kérdés a magánszemélyek mérlegét illetőleg a tekintetben, amit Esterházy Móricz t. képviselő ur volt szives kifejteni. A jövedelmi adóról szóló törvény e tekintetben egészen helyesen intézkedik és azt mondja (olvassa) : »... azoknál, akik kereskedelmi vagy szabályszerű üzleti könyveket vezetnek és üzletük (üzemük) nyereség- és veszteségszámláját hitelesített alakban bemutatják s ha továbbá ez a könyvvitel kielégítő vagy ha az ellene felmerült nehézmén yeket akár a kivetési, akár a jogorvoslati eljárás során megejtett vizsgálat megfejtette; a mező- és erdőgazdaság, a kereskedés és ipar, bányászat és áltálában az általános kereseti adó alá eső foglalkozások jövedelme, ezek mérlegének tekintetbe vételével állapítandó meg.« Tehát elismeri a törvény a magánszemélyeknek is a mérlegnyujtási jogát, természetesen, mint ahogy előbb mondtam, különböző természetű dolgokról lévén szó, különbözőképen mérlegeltetik a dolog az állam részéről, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál. Mig a nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál preczizen meg van mondva, hogy a mérleg feleslegéből, vagy veszteségéből kell kiindulni és ehhez a törvényben preczizen felsorolt tételeket kell hozzáadni, vagy pedig kell abból levonni, addig a magánszemélyekre nézve a törvény első kritériuma az, hogy a könyvvezetés megfelelő legyen. Ez természetes, mert hiszen a magánszemélyek egy része nem esvén a kereskedelmi törvények alá, az adótörvényben kell biztosítani a könyvek megfelelő voltát; másfelől intézkedni kell, bogy a mérleg megfelelő legyen. Vagyis "a magánszemélyekre nézve a mérleg vizsgálata jobban belemegy a mérleg tartalmába, inint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál. Ezeknél, ismétlem, annak hozadékadó jellegéből kifolyólag és abból kifolyólag, hogy inkább külső ismérvek irányadók, a mérleg vizsgálata inkább formális, mig a magánszemélyeknél, ahol a valódi vagyont akarjuk elérni, a mérleg vizsgálata inkább materiális. De természetesen az adótörvénynek itt is feltétlenül ilius 13-án, csütörtökön. számolnia kell azzal a körülménynyel, melyet előbb voltam bátor előadni, hogy tulaj donképen egy olyan egészen precziz mérleg, amely sem egy fillérrel kevesebbet, sem egy fillérrel többet nem tüntet fel a valóságnál, nem lehetséges s ezzel a ténynyel természetesen számolnia kell a pénzügyi adminisztrácziónak. Tehát itt már egy bizonyos eltérés a valódi érték és a mérlegszerű érték között a magánszemélyeknél is megvan, csak természetesen ez nem mehet olyan nagy mértékben, hogy az a törvény kijátszásának volna minősíthető. Az is természetes, t. ház, hogy, mérlegszerű jövedelem megállapításáról lévén szó, mindazok az értékcsökkenési és egyéb tartalékok, amelyek egy szabályszerű kereskedelmi mérleg vezetésének általános korolláriumát képezik, a magánszemélyeket ép ugy megilletik, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, ha tényleg könyveket vezetnek és ha ők a mérleg alapján kívánják megadóztatásukat, ugy hogy én azt hiszem, törvényeink e részben teljesen megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Felvetette még a t. képviselő ur azt a kérdést is : mily fokú ez a titkos tartalékolás. Hát ez rendkívül különböző, s erre feleletet adni igazán nem lehet. Ez függ a vállalatok vezetésétől: minél szolidabb, annál nagyobb lesz a titkos tartalék stb. Függ másodszor az illető évektől, függ a vállalat természetétől, hogy vájjon olyan vállalkozásokba ereszkedik-e bele, melyeknek jövedelmezősége hullámzó vagy olyanokba, melyeké kevésbbé hullámzó. Ami azt a kérdését illeti a t. képviselő urnak, hogy ez kiterjed-e a safe deposit-ekre is, igazán nem tudom, hogy mit méltóztatik ez alatt érteni. Az illető vállalatoknál más egyének által safe deposit-ban elhelyezett összegek bevallása, vagy be nem vallását méltóztatik-e érteni % Mert ha igen, e tekintetben azt a felvilágosítást nyújthatom, hogy a safe deposit-ban magánfél által elhelyezett összeg a vállalat által adózás szempontjából semmiképen be nem jelentendő. A félnek megvan a kötelezettsége, hogy bejelentse. De hogy megteszi-e, vagy nem, rá tudunk-e jönni, vagy nem, hogy eltitkolta, az természetesen más kérdés. Legtöbbször csak az illető félnek életstandardjából, s nem egyszer csak idők multával lehet következtetni, hogy vannak olyan tőkéi, amelyek nem láthatók s amelyek lehetővé teszik, hogy ő ilyen vagy olyan lábon élhessen. Hisz minden személyes adórendszer csak az évek bizonyos sora után közeledik a valósághoz, mert bizonyos elrejtett vagyonok az első években nem fedezhetők fel, de idők során épen az életstandardból, továbbá örökösödés beállta esetén rendszerint mégis felfedezhetők. Hát mondom, ezekre a vállalatoknak nincs bevallási kötelezettsége. Gondolom, ezt nem is méltóztatnék kívánni egyik oldalról sem, mert ezzel semmi ezélt nem érnénk el, csak azt, hogy ezen vagyonok nem az országban, hanem másutt rejtőznének el. Ha ezt méltóztatik érteni...