Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

396 644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. Jegyen, tökéletesen mindegy, hogy egy nagy vállalatot kereskedelmi társaság czég alatt vezetik-e, vagy az egyén a saját neve alatt vezeti. Ebben semmiféle közgazdasági különbség nincs. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kérdése csak mérlegileg más kérdés. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál sok a gazda, a részvényeseknek kell a számadás, mert ennek az alapján tudják meg, bogy az igazgatóság jól vezeti-e az ügyeket, vagy nem. A magánember, ha ugyanazt az üzletet viszi, nem szorul erre, mert ő maga végzi. Semmi különbség nincs adóbázis szempontjából, közgazdasági alapon sem. Mind a kettőnek ugyanazt a konczessziót kell megadni és akkor elesik a titkos tartalék odiózus kérdése. Méltóztassék kikeresni és megállapítani, mi az, amit körülbelül a részvénytársaságoknál szükséges e jelszó alá foglalni és akkor tessék konczedálni a magánszemélyeknek is azokat, mert hogy hová vezet a nagy tőke kultusza, méltóztassék megengedni, hogy azt a t. pénzügyminister urnak saját kimutatása szerint illusztráljam. A minister ur szíves volt egy szép összehasonlítással szolgálni az ő törvényjavaslata £ mellé, amelyben az összes pénzintézetek összesített veszteség- és nyereség-számlái alapján egy országos vagyonmérleget csinált. Elmondja, hogy 680 intézet van 200.000 koronán alul és ezek adókulcsa a jövedelmükhöz képest 33%; 496 intézet, amelynek tőkéje 200.000— 400.000 korona közt van, szintén ilyen az adókulcsa. A 400.000—1,200.000 korona közti intézetek adókulcsa már csak 30%. Az 1,200.000— 2,000.000 korona adókulcsa 29%. A 2—4 millió korona közti intézeteké 25%, a 4—8 millió korona közti intézeteké 20%, 8—12 miihóig már csak 18% és a 12—25 milliós intézeteké már csak 13%. Huszár Károly (sárvári) ; Fejetetejére állított progresszió. Rakovszky István : Megfordított fejetetejére állított progresszió. Bukfencz ! Simonyi-Semadam Sándor: Folytattam a 25 millió koronán felüli intézeteknél és megállapítottam, hogy a Hazai Takarékpénztár csak 11%-át fizeti jövedelmének. Rakovszky István : Igazságtalanság ! Simonyi-Semadam Sándor: A Leszámítoló bank szintén 11%-ot, a Kereskedelmi bank 9%-ot, a Magyar általános takarékpénztár 8%-ot, a Magyar bank 7'5%-ot, a Hazai bank 5%-ot. (Mozgás.) Az első rész, amit elmondtam, a hivatalos kimutatásból van, a második részt a Compassból magam állítottam össze. Látjuk tehát, hogy a nagytőke, amennyiben konczentrálódik és kumulálódik, végeredményében jövedelméhez képest minimális adót fizet és ez akkora degresszióval jár, amelyet el sem tudtunk képzelni, ha pedig ez így van, akkor ne méltóztassék rossznéven venni, ha mi az igazság követelményét vetjük fel a nagytőkével szemben, (Uyy van ! a baloldalon.) nemcsak a bankokkal szemben, egyáltalán minden veszedelmes konczentráczióval szemben, mert érezzük, hogy á nagytőke szertelen konczenträcziója antíszocziális és ez megczáfolhatatlan, mert hiszen a minister ur kimutatásán alapszik. A választ el tudom képzelni, hogy a bankoknak az adótörvények alapján vannak adómentes jövedelmeik, de méltóztassék revideálni az adót és méltóztassék konstatálni, hogy e táplálása és ápolása a nagytőkének hova vezet és a háborús időben ki lehet mutatni, hogy mentől nagyobb a pénzkonczentráczió, annál kevesebb adót fizetnek. Rakovszky István : A kötelességteljesítés pedig az országot terheli. Simonyi-Semadam Sándor: Nem tudom, hogy a pénzügyminister ur ismeri-e a gólem misztikus történetét. Egy rabbinak volt egy góleme. A gólem egy agyagból készített ember volt, aki e misztikus erejénél fogva el tudta végezni a háztartás összes teendőit, de akit nem volt szabad kibocsájtani, mert nem volt esze, nem erkölcsi érzéke. A gólem nagyon szépen nőtt a rabbi házában, pompásan elvégzett minden munkát, a rabbi gyönyörködött benne, hogy mily szépen fejlődik, de aztán észrevette, hogy a növekedés nagyon rohamos és egyszerre csak annyira nőtt, hogy a rabbinál magasabb volt és a rabbi jól tudta, hogyha nem fogja elérni a gólem homlokát és nem tud odáig nyúlni, ahová az élet jelét bevéste, akkor a gólem őt meg fogja ölni és ki fog szabadulni és óriási pusztítást végez. Amikor ezt konstatálta, felhasznált egy alkalmad és lehuzatta czipőjét a gólemmal és amikor lehajolt, letörölte homlokáról az életjelét, a gólem nagy agyagmasszája összeomlott és a szegény rabbit agyonütötte. A t. minister ur a nagy tőkekonczentráczióval szintén egy ilyen hasznos gólemet nevel és táplál, és addig, amíg csak a háztartás keretében van és hasznos munkát végez, gyönyörködhetik benne és nagyon szép, üdvös dolog. Én leszek az utolsó, aki a nagy bankok hasznos és üdvös munkája ellen szólok. De méltóztassék figyelni, hogy feje fölé fog nőni, és akkor majd nem tudja letörölni a gólem homlokáról az élet jelét, és be fog áUni az az alkalom, amelynek első nyomát itt látom az adózásnál. Nem tudom megérteni, hogy miként lehetséges az, hogy egy szegény országban, mint aminőnek Magyarországot szokás mondani, a 12 millión felüli tőkénél az adó a 10%-on aluli degresszióval lefelé halad, és akkor minden uj törvényjavaslatnál, nemcsak ebben a vagyoni adóban is, nagy konczessziókat adunk a tőkének. Rakovszky István : Nem tudom megérteni. Simonyi-Semadam Sándor: Nem keresem a misztikumot, amint Rakovszky István t. képviselőtársam kereste, mert a misztikumot látom magában a nagytőke konczentrácziójában, a nagy hatalomban, amelynek keUő időben korlátot kell szabni, mert különben bajt okoz és mint a prágai getthóban beszélik, hogy a gólem minden 33 évben kiszabadul és óriási pusztítást visz végbe és akkor a gólem által okozott minden bajért a zsidókat vádolják. (Derültség.) Figyelmeztetem a t. minister urat, hogy nem jó ily nagy erőkkel játszani