Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-644

644. országos ülés 1916 Julius 13-án, csütörtökön. 391 bonitásnak nagyobb veszedelmét, amelyet a t. pénzügyminister ur tegnap hangsúlyozott, el sem tudom képzelni. Ezt tartottam kötelességemnek válaszképen elmondani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni! Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! Haller t. képviselő ur módosítást nyújtott be a tekintetben, hogy a részvénytársaságok és egyéb nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókulcsának megállapításánál a nyereségek ne a saját tőkéhez, hanem kizárólag az alaptőkéhez viszonyittassanak. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. képviselő urnak ezt a javaslatát elfogadhassam, mert maga az már, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok progressziv megadóztatása nem ugy, mint a magánszemélyeknél, a jövedelem, vagy a jövedelemtöbblet összegéhez, hanem a nyilvános számadásra kötelezett vállalat rentabilitásához köttessék, ha ez az elvi álláspont helyes — és ezt igyekeztem tegnap bővebben kifejteni, ugy hogy szükségtelennek tartom az érveket újból felsorolni és a külföldi törvényhozások példájára újból hivatkozni — akkor kétségtelen, hogy ez az elv helyesen csak ugy valósitható meg, hogy ha nyereséget, vagy a többnyereséget a dolgozó tőkéhez arányosítom, már pedig az természetes, hogy a részvénytársaságnak nem az a dolgozó tőkéje, amely az ő alaptőkéjét képezi, hanem dolgozó tőkéje mind az a vagyon, amely a részvényesek rendelkezésére áll, ugy hogy e tekintetben tulaj donképen még a titkos tartalékok számításba is volnának veendők, mert ezek a titkos tartalékok is kereső tőkéjét képezik a részvénytársaságnak. És bocsánatot kérek, ez egy pont, ahol nem méltóztatott észrevenni a t. túloldalon azt, hogy itt épen ezek a gazdag részvénytársaságok, amelyek igen nagy titkos tartalékokkal dolgoznak, a törvényjavaslatban nem favorizálva vannak, hanem ellenkezőleg, súlyosabb elbánásban részesülnek, mint azok a vállalatok, amelyek titkos tartalékokkal nem bírnak, mert jóllehet, a titkos tartalékok is keresnek, tehát a rentabilitás előidézésében ezeknek a titkos tartalékoknak is megvan a maguk részesedése, azért a rentabilitásnak a törvényes adótételek megállapítása szempontjából ezek a titkos tartalékok a törvényjavaslat értelmében figyelembe nem vétetnek. Ez a helyzet lesz a nyilvános vállalatok évi rendes megadóztatása tekintetében, ahol a rentabilitáshoz képest szintén pozitív kulcsot javaslok a törvényjavaslat azon részében, amelyben a rentabilitás megállapításánál a titkos tartalékok figyelembe véve nincsenek. Ezt azért bátorkodom felhozni, hogy méltóztassanak látni, hogy igenis ott, ahol helyes és indokolt egy intézkedés, én nem zárkózom el előle akkor sem, ha épen azokra a nagyvállalatokra nézve kedvezőtlen a megoldás, amelyeknél a t. túloldal szónokai állítása szerint őket oly nagyon védem, amely védelmet, azt hiszem, ezek a nagyvállalatok nem nagyon köszönnek meg. Azonban azt, hogy a kimutatott, tartalékok, amelyek általában az előző éveknek oly keresményéből származnak, amelyek a részvényesek között kiosztva nem lettek, hanem az tovább dolgozó tőkének meg lett tartva, de amely a mi specziális hazai viszonyaink között túlnyomó részben az alaptőke felemelése alkalmával a részvényesek által befizetett felpénzből erednek, tehát egészen olyan természetű, mint az alaptőke, hogy ezeket a tőkéket a rentabilitás megállapításánál tekintetbe ne vehessük, azt teljesen lehetetlennek tartom. Méltóztassék elhinni, ezzel nemcsak nagy vállalatokat, de igen sok, nagyon üdvös tevékenységet kifejtő kisebb vidéki részvénytársaságot is méltatlanul sújtanánk. Még csak azt jegyzem meg, hogy a német birodalmi törvényjavaslat is ugyanezen az alapon áll és a hadinyereség szempontjából a rentabilitás megállapításánál a vállalatoknak nemcsak alaptőkéjét, hanem mérlegszerűen kimutatott tartaléktőkéjüket is figyelembe veszi. Ami illeti Haller t. képviselő urnak azt a megjegyzését, hogy itt nem ugyanazon számadatok szerepelnek mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatása terén, erre tegnap csak azért reflektáltam, mert közbeszóláskép az ő beszédébe mondtam azt, hogy azon 13 vagy 15 milliót keveslem, mert annál több a kereset. A t. képviselő ur teljesen felderítette az eltérést és ehhez magam csak hozzájárulhatok. Itt t. i. két okból keletkezett a különbség. Az egyik az volt, hogy a t. képviselő ur más évnek adatait vette mint én, mert én az 1915-ikit vettem ; de különösen azon másik okból, hogy az általános jövedelmi pótadóról nem emlékezett meg, de ezt nem poentirozta annyira, hogy a laikus, aki olvasta a beszédet és csak a számokat nézi, ne azt a benyomást nyerje, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok csak azt a 13 vagy 15 milliót fizetik, holott azon túl még ezen összeg 30%-a is terheli őket. A számadatok különben azon felvilágosítások szerint, amelyeket méltóztatott megadni, ugy látom teljesen helyesek és kongruensek is. Ami a t. képviselő urnak a részvényesek helyzetére vonatkozó megjegyzését illeti, teljesen igaza van : minden jól fundált vállalatnak az a törekvése és kell hogy ez legyen a törekvése, hogy részvényeseinek lehetőleg egyforma, egyenletes osztalékot adjon. Hogy ebben mennyire egyetértek vele, bizonyítja az, hogy tegnap épen ezt a körülményt s ennek szükségességét állítottam oda mint egyik indokát annak, hogy minden jól vezetett vállalat gyűjt titkos tartalékot, olyant, amelyből ő részvényeseinek biztosítja a megfelelő állandó osztalékot akkor is, hogyha a vállalat kedvezőtlen évvel zárul, és hogy ez különösen annál inkább kötelessége egy vállalatnak, minél inkább kénytelen természeténél fogva riszkáns üzleteket lebonyolítani. Nagyon örülök, hogy e tekintetben a t. képviselő úrral egyetértek, s ebből mégis azt a követ-