Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-640

640. országos ülés 1916 Julius 5-én, szerdán. 231 1806-ban, mikor Napóleon megverte Jenánál a poroszokat, a berlini komrtiandaiis azt mondta, hogy: Der König hat eine Bataille verloren; die erste Pflicht des Staatsbürgers ist die Euhe. Ez a kor rég elmúlt; ez nem királyok, nem dinasztiák hadjárata; ez egy egész nemzet erőfeszítése és nem lehet sikerrel folytatni, ha az egész nemzet megnyugvással, lelkesedéssel nem vesz benne részt. Itt szerepe van az ellenzéki közvéleménynek, ép ugy, mint a kormánypártinak. Es ne tessék várni, hogy az ellenzéki ugyanazzal a bizalommal, ugyanazzal a megnyugvással nézze az eseményeket, mikor nemcsak hogy maga be nem foly az intézésükbe, de azt se tudja, hogy a hozzá közelálló bizalmiférfia tud-e a dolgokról; mikor látja, hogy teljesen ki van kapcsolva, ki van zárva. Ha minden jól megy, ha baj nincs, akkor türelemmel nézi, mert utoljára is reméli, hogy nemsokára vége is lesz. De amint baj van, akkor felizgul és minél nagyobb a baj, annál nagyobb lesz a nyugtalansága. (Ugy van! balról.) Pedig épen ilyenkor annál szükségesebb az összetartás, minél nagyobb a veszély és annál inkább szükséges, hogy az országnak minden eleme megnyugvással vegye a dolgokat, tudja, hogy az, akiben bizik, az is résztvesz az intézésben, az is tudja, hogy hogyan mennek a dolgok. Ha azt mondja, hogy nem kell kétségbeesni a fejlődés felett: tudja, hogy mit mond, mert betekintése van. Ha pedig ez nincs meg, ha minden irányítás, melyet mi adunk saját közönségünknek, csak ugy a tálalómon alapul, nem pedig a dolgok ismeretén, akkor nem lehet súlya. Nekünk tehát jogunk van kívánni, hogy bizonyos ellenőrzés gyakoroltassák. Tehetnők ezt ugy, hogy ezeket a kényesebb kérdéseket idehozzuk a nyilvános ülésbe. De azt hiszem, ez nem czélszerü. Először azért, mert a ház nincs mindig együtt és másodszor, mert ezeket a nagy kérdéseket itt megvitatni, megbeszélni, bárminő óvatossággal, nem lehet, a nélkül hogy az ügynek ne ártson, mert betekintést ad a mi viszonyainkba az ellenségnek, hangulatainkat feltárja; féligazságokkal lehet csak dolgozni, a teljes igazságot, az abszolút igazságot a nagy nyilvánosság előtt kifejteni nem lehet, e nélkül pedig használni az ügynek soha semmi körülmények közt nem lehetséges, legkevósbbé az ilyen súlyos, válságos időkben. Ezért kérjük és kívánjuk azt, hogy mód adassék nekünk arra, hogy az ellenzék bizalmiférfiai betekinthessenek a dolgok kohójába, oda, ahol történnek a dolgok, a mindenkori helyzetbe, hogy állandóan és rendszeresen értesülhessünk a történtekről, a helyzetről olyan időben, amikor még módja van az ellenzék bizalmiférfiainak arra, hogy az illetékes körök előtt, a döntő helyen, véleményüket kifejtsék. Eddig vártunk evvel. Ilyen kísérletek a múltban is történtek, bár nem vezettek sikerre. De vártunk, mert az események még nem szorítottak annyira, mint most. Most látjuk, hogy már a múltban is sokszor történtek oly dolgok, amelyek felől én most minden birálattól, minden részletezéstől tartózkodom, de amelyekkel szemben csak sajnálnom kell, hogy idejében és kellő helyen nem emelhettem óvást, nem emelhetett óvást az ellenzék, nem volt módunkban véleményünket nyilvánítani. És most minél inkább kicsúcsosodnak az események, annál fontosabb, hogy semminemű hiba ne történjék, annál fontosabb, hogy a nagy nyilvánosság teljes kizárása mellett az országnak minden eleme értesülve legyen, tudja, ismerje a hadiczélokat, tudja, ismerje a hadierőt, amely rendelkezésre áll, a kilátásokat, hogy ahhoz mérje azután a saját politikáját, aszerint törekedjék a nemzetre befolyást gyakorolni. (Helyeslés balfelöl.) A béke kérdése is olyan, amelyre kívülről befolyást gyakorolni képtelenség és lehetetlenség. (Igaz! Ugy van!) Mert békét hangoztatni és követelni oly perczben, amidőn azt megkötni nem lehet, szolgálat az ellenségnek. (Altalános helyeslés.) Azonban azt hiszem, senki sincs, aki ne érezné, hogy bűn az emberiség, bűn a haza, bűn minden nemzet ellen egy másodperczet is vesziteni, ha tisztességes, létérdekeinket megvédő békét kötni lehet. (Elénk helyeslés és taps.) Ezt mi nem vagyunk hajlandók vakon a kormányra bizni. Mi is tudni akarjuk, hogy nem mulasztunk-o el egy perczet; mi is tudni akarjuk, hogy mik a béke feltételei, mik a ezélok. Mert teljes meggyőződésem, hogy épugy tönkre lehet tenni ezt az országot a győzelem után egy rossz békével, mint ahogy tönkre tenné a vereség. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezt is azonban lehetetlenség a nyilvánosság előtt megtárgyalni. Ezek is oly kérdések, , amelyeknek vitatása az országra nézve igen nagy veszélyekkel jár. Es minket semmikép sem vigasztal, vagy semmikép sem tarthat vissza elhatározásunktól az a tudat, hogy hiszen a kormány felelős, utólag majd felelősségre vonhatjuk. Mit bánjuk azt mi, hogy utólag kivel mi történik! Ma dől el az ország sorsa; amit ma nem lehet csinálni, az többé helyre nem hozható; amit ma nem tudunk megelőzni, arra azután utólag bűnbakot keresni nem is érdemes. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Most kell minden erőt, minden tehetséget, ami az országban van, összefognunk, hogy elhárítsuk a veszélyeket és hogy minél, hamarabb érjük ^el azt a czélt: a jó békét. És az sem nyugtat meg egy j>erczig sem, hogy nem vagyok felelős és mi nem vagyunk felelősek, a kormány felelős, nézzük nyugodtan: hogyan vergődik nehéz felelősségében, ez nekünk csak előnyös lehet. Nem, t. ház, inert mi felelősek vagyunk szintén. Minden ember felelős Magyarországon