Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-634

634. országos ülés 1916 június 9-én, pénteken.' 1 13 terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot tűzze ki. (Helyeslés.) Méltóz­tatnak hozzájárulni ezen javaslatomhoz ? (Igen !) Akkor elfogadottnak jelentem ki. Az ujabban bejegyzett interpellácziókra ugyané napon, vagy a napirend letárgyalása után, vagy este 8 órakor fog sor kerülni. (Helyeslés.) Következik gróf Apponyi Albert ur sürgős in­terpellácziója. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Mielőtt interpelláczióm megindokolására térnék át, legyen szabad néhány általános természetű megjegyzést tennem, amely interpellácziómra vonatkozik ugyan, de annak inkább előzményeit és külső körülmé­nyeit érinti, mint tartalmát. Először is megjegyzem, hogy, bár az interpel­láczió megtételére saját elhatározásom alapján szántam magamat rá, mégis az interpellácziót po­litikai elvbarátaim helyeslésével terjesztem elő (Ugy van ! bal felől.) és végkonkluzióival a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, egyetért, ami ter­mészetesen nem zárja ki, hogy a megindokolás az­után teljesen egyéni legyen. Ezt azért jegyzem meg, nehogy minden egyes érvem és kijelentésem olyan­nak tekintessék, mint amely a párt nevében tör­ténik. De tévedés volna ebből a körülményből azt a következtetést vonni, mintha azoknál a pontoknál, ahol netalán igen határozott álláspontot kell el, foglalnom, e határozott kijelentéseknél enyhébb álláspont is volna pártunkban. (Ugy van! bal­felől.) Ha itt a nüánszokban eltérés van, ez legfel­jebb abban az irányban foroghat talán fenn, ha egyik-másik elvbarátom az enyémnél még határo­zottabb álláspontot óhajt az érintendő kérdésekben elfoglalni. A második kijelentés, amelyet tenni óhajtok, az, hogy interpelláczióm, bár a kiegyezési ügyek­kel kapcsolatos, nem vonatkozik azokra az elvi álláspontokra, amelyek e tekintetben a pártokat elválasztják. Amint ismeretes, a ház ezen oldala az önálló gazdasági berendezkedés és a külön vám­terület alapján áll elvileg és ehhez ragaszkodik, holott más pártokhoz tartozó képviselőtársaim legalább előnyben részesitik a vámközösség alap­ján való kiegyezést. Ezt a kérdést én ma nem aka­rom szóvá tenni, efelett nem akarok vitát indi­tani, ennek majd megjön az ideje. Amit én ma érinteni akarok, az csak két kér­dés : az egyik az, hogy egyáltalán időszerü-e, (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) lehetséges-e ugy köz­gazdasági, mint közjogi szempontból a kiegyezés gyűjtőneve alatt foglalt kérdéskomplekszust ma véglegesen megoldani, a második pedig az, hogy állást kívánok foglalni azzal a gondolattal szem­ben, amely most már az osztrák közgazdasági kö­rök egy hivatalos képviseletének emlékiratában nyilt kifejezést nyert: t. i. az eddig szokásos tiz évnél hosszabb, husz-harmincz esztendőre kiterjedő kiegyezés gondolatával szemben. Ez az a két tárgy 3 amelyre interpelláczióm vonatkozik, nem érintve egyelőre azokat az elvi eltéréseket, amelyek a ki­egyezés megkötésének mikéntjére nézve köztünk fennállanak és amelyekről, mondom, a csatát, az ütközetet annak idején el fogjuk fogadni, de ma provokálni én legalább nem szándékszom. Meg akarom indokolni azt is, hogy interpel­lácziómat miért kértem sürgősen beadhatni. Nem egyéni fontoskodásból, hanem csupán azért, mert annyira erős a hitem mind a két irányban, amelyet kifejteni szándékozom : először a tekintetben, hogy a mostani közgazdasági és közjogi helyzet nem alkalmas a kiegyezési kérdések egész komplekszusá­nak megoldására, (Ugy van! balfelól.) másodszor a tekintetben, hogy a vámközösségre helyezett, az eddiginél hosszabb, mondjuk: 20 vagy 30 éves kiegyezés minden körülmények között perhor­reszkálandó, hogy ennek a meggyőződésnek a magyar parlament találkozásának lehetőleg első napján óhajtottam már kifejezést adni (Elénk helyeslés balfelól.), óhajtottam kifejezést adni nem­csak ennek a hasnak, nemcsak a kormánynak helyzete miatt, hanem óhajtottam a kötelesség­szerű őszinteség czimén kifejezést adni az osztrák közvéleményre való tekintettel is. (Helyeslés a bal­és szélsőbaloldalon.) Én, mélyen t. ház, részt vettem és részt venni szándékozom -ezentúl is oly magánbeszélgetések­ben osztrák politikai tényezőkkel, melyeknek czélja a két állam közt hosszú évszázadokon át mindig újból és újból felmerült és soha gyökeresen meg nem oldott félreértések kiküszöbölése és ezzel a mi állami önállóságunk teljes elismerése alapján a két állam közti erkölcsi kohézió megerősitése. Kötelességem ennek folytán erről a helyről, ahon­nan elhallatszik a szó mindenüvé, figyelmeztetni azokat a lajtántuli barátainkat, akik bona üde közreműködni akarnak erre, hogy ennek mik az előfeltételei, hogy ennek mik lehetnek az aka­dályai ; figyelmeztetni kellő időben, s ezzel, azt hiszem, nemcsak hazánk ügyét szolgálom, hanem mindazok törekvéseit is, kik őszintén akarják, hogy általunk elfogadható alapon létesüljön a a benső megértés, a kohézió a két állam közt, mely egy uralkodó alatt áll és a kölcsönös védelmi kötelezettség által van egymáshoz kapcsolva. Ezek azok az indokok, amelyek miatt én ezen interpellácziómat sürgősen óhajtottam megtenni. Amint jeleztem, az interpelláczió megokolása két részre oszlik. Először szólni akarok arról, hogy vájjon egyáltalában alkalmas-e a helyzet és a par­lament arra, hogy a kiegyezési kérdésnek kom­plekszumát megoldja, másodszor szólni akarok az eddiginél hosszabb, húsz vagy huszonöt éves ki­egyezés kérdéséről. (Halljuk ! Halljuk !) Ami az elsőt illeti, nekem az a meggyőződé­sem, hogy a mai időpont még közgazdasági szem­pontból sem alkalmas arra, hogy a kiegyezési komplekszumba tartozó közgazdasági kérdések a véglegesség jellegével, tehát hosszabb időre újból rendeztessenek, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) mert minden állam és minden nemzet közgazdasági és pénzügyi helyzetének terén, egész Európának, sőt lehet mondani, az egész világ

Next

/
Thumbnails
Contents