Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-639

639. országos ülés 1916 Julius é-én, kedden. 139 a ház asztalára a törvényjavaslatokkal leendő együttes tárgyalás és elintézés czéljából. Méltóztatnak igy határozni. A házszabályok 229. §-a értelmében bemuta­tom mindazon inditványok és interpellácziók jegyzékét, amelyekre nézve a ház még nem hatá­rozott, illetőleg amelyekre felelet még nem adatott. Méltóztatnak tudomásul venni. Következik a napirend és pedig annak első pontja : a közszolgálati alkalmazottak ujabbi há­borús segélyéről a pénzügyminister törvényja­vaslata általánosságban. Az előadó ur kivan szólni. Antal Géza előadd: T. ház J Visszaélnék a t. ház türelmével, ha a közszolgálati alkalmazot­tak ujabb háborús segélyéről szóló törvényjavas­latot részletesen megokolva óhajtanám a t. háznak elfogadásra ajánlani. Hiszen ez a törvényjavaslat egyszerű meghosszabbítása az 1915. évi XXII. törvényczikknek, amely törvényczikk a törvény­hozás egyhangú határozatával jött létre s azok az okok, amelyek az 1915. évi XXII. törvényczikk létrejöttét indokolttá tették, ma sokkal fokozottabb mértékben állanak fenn, (Igaz ! Ugy van !) mert a közszolgálati alkalmazottak helyzete ma sokkal súlyosabb, mint amilyen volt ezelőtt hat hónappal e törvény meghozatala alkalmával. Epén azért, t. ház, méltóztassanak megengedni, hogy nem kivánom — feketét feketére festve —• a közszol­gálati alkalmazottak mai helyzetét az elsőrendű életszükségleteik óriási áremelkedésével kapcso­latban vázolni, hanem a törvényjavaslatot, mint ezeknek, ami elismerésünkre minden tekintetben méltó közszolgálati alkalmazottaknak a helyzetén javítót, általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy csak két momentumra hívjam fel a t. ház figyelmét. Ezek egyike vonatkozik arra, hogy ez a törvényjavaslat intézkedik a közszolgálati alkalmazottaknak nyúj­tandó beszerzési előlegekről is, amelyeket a múlt év őszén a kormány sua sponte a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében folyósított és amely beszerzési előlegek visszafizetése alkalmával tapasztalt dolgok indították a kormányt arra, hogy ebben a törvényjavaslatban a beszerzési elő­legek makszimális határát megállapítsa és ezt a makszimáhs határt a nyújtandó segély 50%-ában javasolja a törvényhozás által megállapitandó­nak. Mindenesetre czélszerü és igen jelentős intéz­kedése a törvényjavaslatnak a beszerzési előle­gekre vonatkozó rendelkezés, mert hiszen, ha ezek az előlegek idejekorán folyósittatnak, a köz­szolgálati alkalmazottak abba a helyzetbe jutnak, hogy a nyár végén, illetve az ősz elején beszerezhe­tik azokat az elsőrendű életszükségleteket, amelyek beszerzése később és különösen részletenként sok­kal tetemesebb költségbe és sokkal nagyobb ne­hézségekbe kerülne. (Helyeslés.) A másik mozzanat, amire a t. ház figyelmét felhívni kivánom, az, hogy a törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottak ujabbi háborús segé­lyét épen ugy a fizetések 20%-ában kívánta meg­áUapitani, mint ahogy az az első háborús segélynél történt. A pénzügyi bizottság, tekintettel a törvény meghozatala óta eltelt időben előállott rendkívüli áremelkedésekre, ezt a segélyt ebben a mérvben elégtelennek találta, arra, hogy a legelemibb szük­ségletek is kielégíthetők legyenek és épen ezért azzal a kérelemmel fordult a pénzügyminister úrhoz, hogy az állam pénzügyi teherviselő képes­ségének a legszélsőbb határáig elmerive,tegyen ujabb számításokat, hogy a segély mérve mikép volna ugy felemelhető, hogy a közszolgálati alkalmazot­tak ezzel a segélylyel legalább a legszükségesebb életszükségletek beszerzéséhez hozzájuthassanak. (Helyeslés.) Épen ezért abban a meggyőződésben, hogy a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban tett kijelentése szerint hajlandó elmenni a legszélsőbb határig, ameddig az állam teherviselő képessége megengedi és abban a meggyőződésben, hogy a pénzügyminister ur az ujabb számitások alapján a törvényjavaslat 1. §-ára, tehát épen a segély mérvének megállapítására vonatkozólag itt a ház előtt megnyugtató javaslatot fog előterjeszteni; annak különös hangoztatása mellett, hogy a tör­vényjavaslat a közszolgálati alkalmazottaknak a háború ideje alatt tanúsított igazán páratlan és a legnagyobb elismerésre méltó hazafias buzgó­ságát nem anyagilag honorálni, de erkölcsileg a legteljesebb mértékben elismerni kívánja, a javas­latot a pénzügyi bizottság nevében a részletes tár­gyalás alapjául általánosságban elfogadásra aján­lom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök .' A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Készséggel teszek eleget a kormány nevében a pénzügyi bizottság ama határozatának, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak a folyó év novem­ber hó 1-től járó ujabb háborús segélye mérvének felemelésére vonatkozólag a vonatkozó törvény­javaslatnak az országgyűlésben való tárgyalása alkalmával javaslatot terjeszszek elő. (Élénk helyeslés.) Készséggel teszek ennek eleget, mert a kormány van elsősorban abban a helyzetben, hogy megítélhesse azt az igazán kiváló, odaadó és önfeláldozó munkásságot, amelyet a magyar köztisztviselői kar és az összes közszolgálati alkalmazottak az immár csaknem két év óta tartó háború alatt kifejtettek (Elénk tetszés.) és ha nem voltam abban a helyzetben, hogy erre vonatkozólag továbbmenő javaslatokat tegyek akkor, amikor ezeknek a javaslatoknak megtétele tisztán a saját felelősségemre hárult volna és amikor tudom az állam pénzügyi helyzetét, amely igen komoly és igen nagy óvatosságra int, másrészt — mond­hatom — örömmel ragadtam meg az alkalmat arra, hogjr a pénzügyi bizottság és az egész köz­vélemény óhajtásának megfeleljek akkor, amikor az alkalmazottak továbbmenő segélyezésére nézve javaslatokat teszek, daczára annak természete­sen," hogy ezzel ennek pénzügyi kihatása nem 18*

Next

/
Thumbnails
Contents