Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

6B1. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. 131 is már ily eredményeket tudnak produkálni, mit képzel a t. ministerelnök ur, ha a szövetkezés elterjed, ha az összefogás munkája gyümölcsöt érlel, micsoda eredményeket fognak felmutatni akkor, hasonlóan Francziaország kisgazdaságához, amelynek óriási kisgazdakulturája nemzeti vagyonának legnagyobb részét teszi! Én tisztelettel viseltetem eddigi telepítési és parczellázási eredményeink iránt. Külön is kiemeltem, hogy az u. n. Altruista Banknak csekély eszközökkel folyó munkálkodását is honorálni kész és hajlandó vagyok. Azonban arra hivatkozni, hogy itt nagy eredményeink volnának, hogy ezekben a keretekben tágításokkal lehet esetleg dolgozni és valamit elérni: az a ministerelnök ur által tegnap idézett Rip van Winkle álma lehet csak. Ha valaki, mint ő, azt mondja, hogy mi azt akarjuk, hogy ne hiába folyt legyen az oly pazarul kiontott honfivér, azt akarjuk, hogy a nemzetnek fiaink hősiessége által oly óriási áldozatok által megmentett biztonsága a jövőben épitő munkával a nemzet szebb és jobb jövőjének megalapozására fordittassék : akkor e valóban hangzatos eszméknek általános hirdetését, ugylátszik, nem szándékszik valóságra váltani a ministerelnök ur. Ha a ministerelnök ur ezen szép elvek valósítását, az életbe való bevitelét komolyan akarná, akkor nem a toldozás-foldozás előre is reménytelen munkájához folyamodnék. Akkor nem ugyanegy nagy épületnek építésével, amelyről a ministerelnök ur szól s amelyet én nem is akartam, hanem nagy konczepczióval és erős akarattal keresztülvitt olyan munkával jönne ide, amely tényleg eredményt igér. De a különbség közöttünk az, hogy mi e reformot a népért akarjuk, ő pedig ezt nem látja szükségesnek. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Csak egy pár egészen rövid rektifikáczióra szorítkozom. (Halljuk! Halljuk

I jobbfelől.) Mindenekelőtt a t. képviselő ur, ugylátszik, nem értette meg jól, amit mondtam. '(Halljuk! Halljuk !) Mert én nem azt mondtam, hogy a kisbirtok termelését nem lehet fokozni. Dehogy nem lehet. Egy hang (balfelől): Kell is ! Gr. Tisza István ministerelnök: Hogyne lehetne, kell is. Hanem azt mondtam, hogy a kisbirtok sohasem fog annyit termelni, mint a nagybirtok. S ezt nem szocziálpolitikai könyvekből kell megtanulni, de a t. képviselő ur nem fog gazdasági szakembert kapni olyant, aki ismeri a magyar viszonyokat. .. . Beck Lajos : En is ismerem ! Gr. Tisza István ministerelnök: ...s aki el ne ismerné, hogy a holdankénti átlagok mindig magasabbak lesznek a jól kezelt, tőkeerős kézben lévő nagybirtokon, mint a legjobban kezelt kisbirtokon. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőház ! A gazdasági liberalizmus kérdését a t. képviselő ur, ugylátszik, végkép eltemetettnek gondolja s ebben a tekintetben Anglia példájára hivatkozik. Azonban ezzel a példával nagyon sajátságosan vagyunk. (Halljuk! Halljuk !) Az angliai birtokpolitikában bizonyos szoczialisztikus izü tendenczia jutott bele. De mi ellen nyilvánult ez a tendenczia ? A gazdasági liberalizmus ellen ? Nem, t. ház. A gazdasági liberalizmus teljes negacziója : a kötött birtok ellen, az ellen, ami Angliában egyáltalában lehetetlenné tette a terület 99%-ára nézve a birtokvásárlást. Ott tehát nem a gazdasági liberalizmus, hanem ennek teljes negacziója volt az, ami bizonyos szoczialisztikus, szerintem egészen indokolt törekvések súlya alatt némileg korlátolt mértékben a maga általános és merev érvényesüléséből engedni volt kénytelen. Es ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy a gazdasági liberalizmus adott Magyarországon százezreknek Amerika felé vándorbotot kezükbe, (Felkiáltások balfelől: Igaz I Ugy van!) hát én azt hiszem, hogy nincs igy. Vándorbotot százezrek és milliók kezébe egyfelől a pénzszerzési vágy adott, és pedig a pénzszerzési vágy azért, hogy a gazdasági liberalizmus segélyével földet vehessenek Magyarországon . . . Laehne Hugó : Miért nem jönnek vissza ? Gr. Tisza István ministerelnök: És vándorbotot adhatott még egyes helyeken a magyar eriber kezébe a túlságosan kifejlődött kötött birtok. Egyes helyeken kétségtelenül a kivándorlást fokozó hatása volt a kötött birtoknak, de bizonyára nem a gazdasági liberalizmusnak. (Igaz! Ugy van a jobboldalon.) És t. ház, ha a képviselő ur az eredményekre hivatkozik, akkor, igenis, én is az eredményekre hivatkozom. Hivatkozom a magyar kisbirtokososztálynak arra az emelkedésére, ami a gazdasági liberalizmus uralma alatt a t. képviselő ur állítása és adatai szerint is bekövetkezett és hivatkozom arra a tényre, hogy a magyar nép megérett a gazdasági liberalizmusra, a magyar nép tud élni, a gazdasági liberalizmussal, akar vele élni, megköveteli tőlünk a gazdasági szabadságot és kikéri magának azt a népboldogitást, mely a gazdasági liberalizmus előretörésében és a nép állandó kiskorúságban tartásában nyilvánul. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt kivántam csak megjegyezni. (Élénk tetszés jobbról.) Elnök : Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. A kérdést ugy fogom feltenni : kivánja-e a ház az indítványt tárgyalás alá venni, igen vagy nem 1 (Felkiáltások : Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik az indítványt tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kimondom a határozatot, mikép a ház az indítványt nem kívánja tárgyalás alá venni. Most, t. ház, meg kell tennem indítványomat a következő ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Ezt megelőzőleg azonban táj ékoztatni szeretném 17*