Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

637. országos ülés 1916 Csak az ellenzék padjain, nemcsak szabadon gon­dolkozó munkapárti korifeusok hirdessék ezt az eszmét, de az állam konszolidálásának és a háború után ránk háruló óriási terhek fedezésének szük­ségességéből a ministerelnök és a pénzügyminister­nek is hazafias kötelessége ennek a hirdetése. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E megoldás konkrét előterjesztésére térek át. (Halljuk ! Halljuk !) Szerény nézetem szerint első­sorban természetesen az államnak kell az egész te­lepítési és parczellázási akcziót kezébe vennie. De hozzáteszem, hogy feltétlenül szükségesnek tar­tom, egy, a társadalom minden osztályából létesített csekélyszámu ellenőrző és tanácsadó telepítési bizottság melléadását. Ne méltóztassék azt hinni, hogy e gondolatnak megpenditésére engem csupán az e kormány iránti bizalmatlanság vezet. Én azt tartom és hirdettem mindig, hogy minél jobban vá­lasztjuk el a politikát más, főként gazdasági kér­dések keresztülvitelétől és megoldásától, annál jobb. Miután pedig Magyarországon a mindenkori kormány keze, még a legtisztább vezetés mellett is kell hogy e telepítés irányításában politikai czélzat­tal is belenyúljon, azt hiszem, a mindenkori kor­mánynak, amefyet nem hatalmi és nem pártpoli­tikai czélok vezetnek, ilyen nemzetet mentő akczió keresztülvitelénél örömmel kell megosztania a fe­lelősség tudatát a társadalom azon független ele­meivel, amelyek mintegy biróságképeu működ­nének és az akczió fénye érdekében teljes erejüket latba vetnék. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon. Felkiáltások : Ez a nemzeti munka!) Az elvégzendő munkát két részre osztom, az előkészítő munkára és az erre következő munkára. Az előkészítő munka keretébe, nézetem sze­rint, az államnak kötelessége az előkészítés tartarra és ideje alatt elsősorban is tárgyalni ugy a szabad, mint a kötött birtokok tulajdonosaival azon birto­kok telepítésre alkalmas területrészeinek bérletbe vagy tulajdonba való önkéntes átengedése iránt s e munkálatokról kimutatások felvételét volna köteles készíttetni. Másodszor köteles volna az előkészítő munká­lat keretében tervet készíteni a kincstári és ala­pítványi birtokaink telepítésre alkalmas részeinek miként való felhasználásáról, tárgyalni és meg­állapítani, hogy a községi és városi birtokoknak eddig még bérbe nem adott területei miként és hogyan volnának valamely formában vagy maguk a községek és egyéb tulajdonosok által, vagy az állam kezébe való utalás utján bérbeadandók, vagy örök áron eladandók. Ugyanígy kezelendők a közbirtokossági területek erre alkalmas részei is. Kötelessége volna továbbá az államnak ugyan­csak az előkészitő eljárás folyamán megfelelő telepítési alapot létesíteni és itt méltóztassék meg­engedni, hogy erre rövid megjegyzést tegyek. Akkor, amikor milliárdokat és milliárdokat ál­dozunk, akkor, amikor budgetünk keretei azelőtt nem álmodott arányokban nőnek és tágulnak, akkor az ilyen akczió számára néhány száz mil­liónyi befektetés, és hangsúlyozom, nem feláldozás­junhis 16-án, pénteken. 125 ról, hanem befektetésről van szó, nemcsak a leg­nagyobb nemzeti kötelesség, de egyszersmind az állam számára a legjövedelmezőbb befektetés. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert eltekintve attól, hogy egészséges kautel­lákkal való körülbástyázásával az intézménynek a járadékbirtok intézményének behozatalával semmiféle rizikó, vagy legalább csak igen csekély rizikó hárul az államra, másfelől ezáltal oly meg­termékenyítő erővel hatna nemzeti vagyonunk e jelentékeny részére, amely évtizedek és évszá­zadok folyamán százszoros kamatot hoznak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekben kontempláljuk az előkészitő mun­kálatokat. Ha azután, és ez a munkálat másik része, ez előkészitő munkálatok eredményekép a kormány által kezdeményezett önkéntesen való birtokeladás nem volna keresztülvihető, az önkén­tes felajánlás nem volna elegendő és bizonyos helyeken a föld semmikép nem akarna megmoz­dulni, akkor az államot igenis fel kell jogosítani arra, hogy a szükséges helyeken és mindig csak a szükséges arányokban, a kötött és telepítésre alkalmas nagyobb hozadéki! latifundiumokat, amelyeknek hozadéka azonban a közelben fekvő hasonló természetű szabad birtokok hozadékával nem egyenlő hozadéku és hangsúlyozom, a szük­séghez mérten vagy bérbeadásra, vagy örökáron való eladásra kisajátítsa. E hozadék megállapítására és a mozgósítás sikerére több eszköz kínálkozik, amelyekre a t. ház szives engedélyével néhány pillantást vetnék. (Halljuk ! Halljuk !) \ Gondolhatnánk arra, hogy az uj vagyonadó­val összhangba hozva, melyről most javaslat ter­jesztetett be, egy nagyobb, uj hozadéki földbirtok­adót létesítenénk, esetleg progresszive egy föld­érték-adót, amely azonban csupán a nagyobb hozadéku ingatlanokra volna kivetendő és a föld­adónak és uj vagyonadónak megszüntetésével egyedüli terhét képezné ezeknek a birtokoknak. Ezt az adót azután három évről három évre ujabb becslés és földértékelés alapján s ugyanilyen idő­közökben a tulajdonosoktól bekért bevallások alapján lehetne esetleg kivetni. Ez egyszersmind kulcsát nyújtaná annak, hogy ezen önkéntes be­vallások alapján egyfelől, másfelől egy vegyes bizottság becslése alapján, melyben képviselve lenne az illető földbirtokos és az állam is, kon­statálható volna az, vájjon az ilyen megmozdulni nem akaró latifundium ugyanolyan hozadékkal bir-e, mint a körülötte fekvő szabad birtok vagy nem és kényszeritendő-e vagy nem a felparczellá­zásra, illetve a 30—Í0 évre való bérbeadásra az illető nagybirtokos ? Gondolhatnánk arra, a gondolatra is, amely némileg rokon ezzel és amelyet a ház egyik kiváló tagja, a pénzügyi bizottság­előadója, Hegedüs Lóránt pendített meg legutóbb közreadott könyvében. Ö a községi és közbirtokos­ság kérdését a kincstári, hitbizományi és holtkézi birtokokra egyformán a következő módon kívánja megoldani, (Olvassa) :

Next

/
Thumbnails
Contents