Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

637. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. 123 elősegítette a másik végletbe való átmenetet, az egészségtelen birtoktömörülést. A jelszavakban ne igen bizzunk tehát, azok változnak. Nem a jelszó a lényeg, hanem a tartalom. Hiszen látjuk, hogy kivált Anglia, mely politikájában annyira konzervatív, mennyire szerette változtatni jelszavait. Hisz csak Disraeli azon szavára kell emlékeztetnem, amelyet Peelről mondott, hogy fürdés közben lepte a whigeket és vitte el ruhájukat, sajátította ki reformjaikat. És vájjon a mezőgazdasági politikában nem változtatták-e a jelszavakat, mikor szükségét látták ? Nem láttuk-e, hogy 1907-ben a konzervatív párt szakítva a múlttal, a mezőgazdasági politika terén a radikálisabb eszmét hirdeti, a tulajdonjogba adandó kisbirtok elvét, holott az azelőtt radikálisabb reformot követelő liberális párt most a kevésbbé radikális bérletrendszert kívánja. A jelszó tehát üres semmiség, ha tartalma nem jelent életet. Mezőgazdasági birtokpolitikánknak pedig, ha demokratikus akar lenni, csak egy tartalmat adhatunk: hogy a termelő erőt fokozzuk és a kenyeret gyarapitsuk. És ha több kenyeret fogunk mi termeim és mindenkit hozzá tudunk juttatni a földhöz, akkor a mezőgazdasággal foglalkozó nép szaporodásával, kultúrája fokozásával a rozogák helyébe hatalmas uj oszlopokat fogunk állítani, melyek majd fentartják az állami életet. De kérdem újra, megtette-e ezt a múlt század gazdasági politikája ? A földbirtokot felosztotta és tömöritette, eksztenzive és intenzive kimerítette. Emellett a népesség folytonos szaporodásával természetesen a parlagon heverő földek feltörése s eke alá való vonása nem haladhatott arányban. Az állami intervenczió próbálkozott a középbirtok konzerválásával, de rendszertelensége és szerény anyagi eszközei folytán sikert el nem érhetett, így született meg az a gondolat, melyet nyíltan hirdettek Marxnak és később Kautskynak nyomán is, hogy a kisbirtok életképtelen és a konzervativek egyfelől, a szoczialisták másfelől oda akarták már vinni a megásott sirba, hogy elhantolják. Es mi volt a következmény ? Hogy a nagybirtok tartja ugyan magát, de a középbirtok meg van létében támadva és a kisbirtok itt áll annyi mostoha, annyi szomorú elbánás daczára, annyi csekély termés, annyi nyomorúság daczára is épen, életerősen, duzzadóan, annyira, — hogy egy pillanatra egy statisztikai adatot is hozzak ide — hogy növénytermelésünk 60%-a ma 50 hold alatti kisbirtokunkból kerül ki és a háború előtti szarvasmarhaállományunknak 66%-a a kisbirtok kezén volt. Es hozzátehetem, t. ház, jóslás nélkül is, hogyha a nagy üzem a háború befejezése után észbe kap, áttér az intenzív gazdálkodásra, a rendelkezésére álló nagytőkéjét megmozdítja és befekteti a földbe, hitelét igénybe veszi és termelésének intenzivitását fokozza is, ezzel már régi szerepét nem nyerheti vissza, mert mezőgazdasági termelésünknek gerincze, ereje, legfőbb tényezője ma már a kis- és a középparasztbirtok és ennélfogva ezen tény konstatálásával önmagától megadatik a válasz arra a kérdésre, amelyre felelnünk kell és ez az, hogy Magyarország mezőgazdasági jövőjének legfőbb pillére akkor lesz lerakva, ha kisgazdaságainkat egészséges egységekké tudjuk kikerekíteni; ha azokat meg bírjuk szaporítani s ha ezáltal egy, a mainál sokkal számosabb mezőgazdasági osztályt tudunk teremteni. (Élénk helyeslés balfelöl és a szélsőbaloldalon.) T. ház, az ellenzéknek nem lehet feladata, hogy e kérdések megoldására annyiban konkrét javaslatokkal álljon elő, — amire joga van az indítvány alakjában — hogy azokat törvényjavaslat formájába öltöztetve bocsássa a képviselőház rendelkezésére, de köteles őszinteséggel ki is jelentem, hogy erre ma a legjobb akarata és szándéka mellett is maga a kormány sem lenne képes és pedig két oknál fogva. Először azért, mert nem ismeri a mai tényleges birtokmegoszlási viszonyokat, mert azok a nagy és, hozzátehetem, túlnyomólag egészségtelen parczellázási láz bekövetkeztével az utolsó 21 év alatt lényegesen megváltoztatták térképünket, (Ugyvan ! Ugyvan ! halfelól.) másodszor, mert épen ennek következtében még kormányunk sem lehet abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, milyen igényekkel lép elő a birtokot szerezni akaró kisgazda ma Magyarországon ; hogy milyen természetűek ezek az igényei, hogy bérlet avagy tulajdon szerzésére irányulnak-e és főkép, — s erre nagy súlyt helyezek — hogy önkéntes felajánlás alakjában ma a meg nem mozdítható latifundiumok mily része állana az állam akcziójának rendelkezésére. Nagyon jól tudom, hogy ilyen reform egyszerre készen nem pattanhat ki a t. kormány köréből. Azt is tudom, hogy nehéz egy nagy konczepczióju reformot teremteni, de talán épen a külföldi példák sikertelensége mutatja, s egy nagy konczepczíóju magyar tervnek, a Darányi-féle legutolsó telepítési akczió tervének életképessége bizonyítja, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbahldahn.Jhogy lehet, ha kell, egy nagyszabású s a kérdés minden részletére, kiterjedő telepítési akcziót megkonczipiálni s azzal az ország szine elé lépni. Ehhez azonban mindenesetre két dolog szükséges : elsősorban is egy megfelelő statisztikára van szükség. Az 1895. évi törvényczikk elrendelte annak összeállítását és ezt foganatosították is ugy, hogy azon év november 20-ika és 30-ika közt végrehajtattak a felvételek s a statisztika jelentékeny része 1907-re el is készült. Nagyon jól tudom, — s ezért minden ily irányú ellenvetésnek elébe akarok vágni, midőn konstatálom, — hogy ma ez sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mint az államgépezet békés funkczionálásának idején. Tudom azt is, hogy a felvételre alkalmas és hivatott megyei és más tisztviselői kar ma olyanynyira elvan foglalva a legfontosabb és legszükségesebb teendők ellátásával, hogy sokkal kevesebb ember állana ma ily munkálat elvégzésére rendelkezésre, azonban azt hiszem, hogy midőn ily életbevágó kérdésnek megoldásáról és, amint később lesz 16*