Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
112 636. országos ülés 1916 június 15-én, csütörtökön. szélső mérték, amelyen túlmenve a részvénytársaság szempontjából nem indokolt a szerződés meghosszabbítása, mert okosabban teszi, hogyha egy év múlva likvidál, mint hogyha a szerződóst meghosszabbítja. Azt hiszem, hogy ezen szempont figyelembevételével jól cselekedtem akkor, midőn ezzel a törvényjavaslattal ebben a formában léptem a képviselőház elé (Helyeslés a jobboldalon.) és nagyon kérem a t. túloldalt, hogy tegye félre azt az ellenszenvet, amelylyel ezen vállalat iránt viseltetett, mely ellenszenv, ismétlem, nem teljesen objektív, mert méltóztassék elhinni, hogyha ez a vállalat nem nagyon komoly és nem nagyon tisztességes munkát végzett volna a magyar osztálysorsjáték külföldön való elhelyezése tekintetében akkor, midőn ennek a lehetősége még megvolt, akkor ez a vállalat nem szerzett volna olyan jövedelmezőséget, aminőt szerzett és a vállalatnak ez a jövedelme a vállalatnak igazán kiérdemelt és tisztességes munkájáért azt megillető haszna volt. De mindettől eltekintve, kérem a t. házat és a t. túloldalt, hogy méltóztassék azt az ellenszenvet félretenni és azokból az igazán tisztán objektív indokokból, amelyeket most szerencsés voltam előadni és amelyek ezen törvényjavaslat előterjesztésében kizárólag vezettek, belenyugodni abba, hogy a törvényjavaslatot annak idején a t. ház tárgyalja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Á földmivelósügyi minister ur kíván szólani. B. Ghiilány Imre földmivelésiigyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Hall juh!) Engedjék meg, hogy elsősorban egészen röviden gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur imént elhangzott felszólalására feleljek. (Halljiűc! Halljuk!) A t. képviselő ur figyelmembe ajánlotta azt, hogy az 1915. évben az 1915/16. évre szóló téli faszükséglet biztosítására kiadott útmutatások és a fővároshoz intézett átiratok egy 380 koronás árat állapítottak meg, mig az uj, tehát az 1916/17. évi tüzifaszükséglet biztosítására vonatkozó átirat ezt az átlagárat 450 koronában szabta meg. A t. képviselő ur azon aggodalmának adott kifejezést, hogy ha nem fognak ellenőriztetni azok a vállalkozók, akik bizonyos kedvezményekben részesültek azért, mert kötelezték magukat meghatározott mennyiségű fát a fővárosnak ilyen áron szállítani, akkor ezek a vállalkozók könnyen ez idén szállíthatják a tavalyi kedvezmények segélyével kitermelt fát és igy illetéktelen módon 70 koronás többletnyereségre tehetnek szert. Erre nézve kijelenthetem, hogy csakis azok részesültek ezekben az igen csekély kedvezményekben, akik részére a főváros ezt kérte és akikre nézve igazolta a főváros azt, hogy ők ezen kötelezettségüknek eleget is tettek. A fővárost illetőleg tehát ez a kérdés teljesen tisztában van, az uj konczessziók pedig csak azoknak adattak, akik eleget tettek múlt évi kötelezettségüknek és a főváros által ellenőriztetnek. Ezt a rendeletet, amely azonban, hangsúlyozom, nem annyira rendelet, mint inkább útmutató átirat volt, később, miután a fővárosnál bevált, figyelmébe ajánlottam az ország többi törvényhatóságának és közintézményeinek is és tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak abban, hogy itt már az ellenőrzés mindenesetre lazább, tagoltabb és szétszórtabb lesz és hogy ezen a téren kell valami intézkedést tenni, hogy azokat a kedvezményeket ne vegyék igénybe illegitim módon olyanok, akiknek azokra igényük nincs. Mindenesetre intézkedni fogok, hogy ilyen vagy amolyan módon ezen vállalkozók is ellenőrzés alá helyeztessenek. T. ház! Mezőssy Béla t. képviselőtársam felhívta a honvédelmi minister ur figyelmét és az én figyelmemet arra, hogy igen sok hadifogoly dolgozik még hadi gyárakban és egyes ipari vállalatokban, akiket nézete szerint most az aratási munkákhoz igenis igénybe lehetne venni. Megnyugtathatom a t. képviselő urat arra vonatkozólag, hogy a honvédelmi minister ur már régen intézkedett, hogy katonai kiküldöttek vizsgálják meg ezeket a gyárakat; ezek megállapították azon munkások számát, akik ott feltétlenül szükségesek és intézkedés törtónt arra nézve, hogy azokat a munkásokat, akik a hadimunkánál, ha átmenetileg, is nélkülözhetők, onnan az aratási munkálatokhoz vezényeljék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Arról is biztosithatom a t. képviselő urat, hogy minden emberileg lehetőt el fogunk követni arra vonatkozólag, hogy éji ugy a szabadságolások, mint a katonai munkálatoknál rendelkezésünkre álló munkaerők révén mentül több munkáskezet az ország gazdaközönségének biztosithassunk, de kénytelen vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani azt, hogy ez a világháború milliókra menő számú munkaerőt vont el és az igy előállott hiányt a rendelkezésünkre álló munkaerővel teljes egészében nem j>ótolhatjuk. Nem marad más hátra, mint az, hogy a gazdaközönség és a hatóságok a rendelkezésükre álló eszközökkel az otthoni erőnek teljes kihasználásával biztosítsák aratásunknak zavartalan menetét. Meg vagyok győződve arról, hogy amint sikerült e nehéz problémát a tavaszi vetési és egyéb gazdasági munkánál megoldani, sikerülni fog az aratásnál is. (Helyeslés.) Biztosíthatom ismételten a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) hogy amennyi munkaerőt a kormány az aratás czéljaira összehozhat, annyit iparkodni fogunk előteremteni és a gazdaközönségnek rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés.) Végül legyen szabad JSTávay Lajos t. barátom elhangzott felszólalásának egy félreértésére felhívnom a t.^ ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy vagy a t. képviselőtársam tévedett, vagy én értettem félre, de kétségtelen, bogy a ház tanúsága szerint
