Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

110 636. országos ülés 1916 j B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: Megtörtént! Mezőssy Béla: ürülök azon, ha megtörtént és nagyon fogok örülni, ha az aratás zavartalan keresztülvitele biztositható lesz, de én tudom, hogy a mi vidékünkön az ilyen kérelmekre eddig csak azt a választ kaptuk, hogy »kérel­mük előjegyzésbe vétetett«. Az aratás pedig már a kapu előtt áll! A honvédelmi minis­teriumban azt az informácziót kaptam, hogy az Ml* ti TP ás zavartalan biztosítását ugy tervezik, hogy u. n. repülő munkás-osztagokat fognak délről északnak felfelé szállítani. Ez szépen festhet papiroson, de az élet erős tollvonást húzhat ezen keresztül. Mert ha egy munkás-osztag megkezdi a munkát Szabadkán, vagy Zimony­ban és elkezd esni az, eső, akkor hiába van ott beosztva papiroson. És ha a gazdák nem kap­ják meg azt az osztagot, amelyre számítanak, ebből olyan nagy zavarok keletkezhetnek, ame­lyek következményei kiszámíthatatlanok. Én, ha parancsolja t. földmivelési minis­ter ur, szolgálhatok adattal; megtörtént a múlt évben, amikor pedig egész mások voltak a ren­delkezésünkre álló honi erők és mások a ren­delkezésünkre álló munkásosztagok, hogy két nagy katonai czentrum kellő közepén, Debreczen és Nyíregyháza között egy birtokon heteken keresztül kipergett a gabona és a búza, amíg végre négy hét elteltével az üres szalmát levágták. Nagy nemzetgazdasági, nagy hadászati érdek fűződik ahhoz, hogy az aratás zavartalan lefo­lyása biztosítható legyen. Én újból igen kérem a t. kormányt, hogy tekintélyének egész súlyá­val hasson oda, hogy a rendelkezésre álló munka­erő a gazdaközönségnek, habár csak ideiglenesen is, átbocsáttassék. A javaslatot magát nem foga­dom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Mihályi Péter jegyző: Gróf Esterházy Móricz! Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! Bocsá­natot kérek, hogy a vita ezen előrehaladott stádiumában még egyáltalán szót kérek, annyival is inkább, mert egy nagyon is részletkérdéssel akarok foglalkozni, de szükségesnek tartom, hogy alkalmat adja a t. földmivelésügyi minister urnak arra, hogy ebben a kérdésben bennünket minél előbb tájékoztatni szíveskedjék. Vonatkozik pedig tiszteletteljes kérdésem a tűzifára, illetve ennek árára. A t. földmivelés­ügyi minister ur múlt évi október 28-iki átira­tában bizonyos előnyöket helyezett kilátásba Budapest székesfővárosának tűzifával való ellá­tása tekintetében, de ezzel szemben kikötötte azt, hogy ezen tűzifát vaggononként 380 koro­náért kelljen Budapesten eladni. Én szerintem ez a 380 koronás ár is túlmagas volt, ha tekin­tetbe veszszük, hogy az illető termelő közmunka­erőt és sok egyéb könnyebbséget élvezett. De végre is feltételezem, hogy ezt a 380 koronás árat a fogyasztóval és termelővel tör­tént alapos megbeszélés után állapította meg. június lS-én, csütörtökön. Erre azután következett a második átirat a jövő évi tüzifaszükséglet tárgyában. Ez április 28-án kelt, az előbbi október 28-án. Itt már a fa ára loco Budapest 450 K-ban van megálla­pítva. Már most tekintettel arra, hogy a tűzifa ára az országban, sajnos, makszimáíva nincs, előállhat az az eset, hogy valaki tavaly 380 K-ás tűzifát kapott, azt szépen raktáron tartja és most a második átirat alapján 450 K-ért adja el, tehát anélkül, hogy bárminő közgazdasági tevékenységet fejtett volna ki, nyer vaggonon­ként 70 K-át. Ennek csak ugy lehet elejét venni, ha a földmivelésügyi kormány minél előbb elrendeli, hogy azok a termelők, kereskedők, szóval mind­azok, akik a tavalyi október 28-iki rendelet alapján akár Budapest, akár más város vagy közintézmény részére kaptak közerőt: az ez átirat alapján termelt tűzifát pontosan számolják el, igazolják, hogy e mennyiségeket tényleg leszál­lították az illető községek, iskolák és kórházak részére — gondolom e három kategória volt megállapítva — melyekkel szemben kötelezve voltak. Mert ha e nyilvántartást a minister ur nem viteti keresztül, igenis előállhat és majd­nem apodikticze állithatom, elő is fog állani az az eset, hogy e téren is igen indokolatlanul súlyos anyagi hátrányok okoztatnak a fogyasztó­közönségnek. Tisztelettel kérek erre nézve meg­nyugtató választ. (Helyeslés balról.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Teleszky János pénzügyminister: T. Ház! Legyen szabad egész röviden reflektálnom azokra, miket Mezőssy t. képviselő ur az osztálysorsjáték­ről előadott. Azt mondta, hogy indokolásomból ugy látja, hogy én ezt a javaslatot contre coeur terjesztettem elő. Ebben bizonyos mértékben igaza van. Contre coeur terjesztettem elő, nem mintha e javaslatért nem ép oly mértékben vállalnék felelősséget, mint bármely más javas­latomért, hanem mert ismerem azt az ellen­szenvet, melyet az osztálysorsjáték részvény­társaság intézménye iránt a ház egyes tagjai, egyes pártok is, talán nem kizárólag objektív indokból táplálnak, és tényleg szerettem volna, ha a mostani időszakban, mikor az ember lehetőleg kerüli a kontroverziákat, ilyféle kérdés felvetését mellőzhetem. De a helyzet ugy áll, mint indokolásomban is egész őszintén elmondom, hogy én igenis az osztálysorsjáték házi kezelésbe vételének vagyok hive. S mindjárt hangsúlyozom, hogy, ebben nincs nézeteltérés köztem és akkori hivatali elődöm között, ki az intézményt meghonosította és ak­kor a vállalati utat látta czélszerünek. Ha az én ministerségem alatt kellett volna bevezetni ez intézményt, tán én is a vállalati kezelés mellett lettem volna, mert más az intézmény bevezetése és más egy már bevezetett intézmény további fentartása. De épen mert bevezetett intézményről van szó, igenis nyugodt és nor-

Next

/
Thumbnails
Contents