Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
104 636. országos ülés 1916 tották mint azokat, kik a fronton küzdenek. (Igaz! Ugy van!) Ha hozzávesszük ezekhez a testi szenvedésekhez a lelki aggodalmaknak azt a kálváriáját, amelyen mindannyiunknak át kellett menni, és ha figyelembe veszszük azt is, hogy a hadviseléssel kapcsolatosan milyen sok oldalról és milyen intenzivitással támadták meg a testi épséget és egészséget ugy a fronton, mint itthon a fertőző betegségek legkülönbözőbb válfajai; mindannyiunk előtt világos lesz, hogy az egészségügyi regenerácziő terén tömérdek feladat vár a bekövetkező béke idejére, amelyek megoldásához már most kell nagy erélylyel hozzáfognunk. Pótolni kell az örökre elköltözöttek hiányát, pótolni kell a csökkent munkaképességűek munkateljesítésében feltótlenül előálló hiányt, azután egészségben, erőben, munkaprodukczióban fel kell fokoznunk az itthonmaradottak teljesítőképességét, és a most felnövő nemzedék, valamint a jövő nemzedék erejét, egészségét, munkabírását már most meg kell szilárdan alapozni. (Igaz! Ugy van!) íme egész tömege az egészségügyi teendőknek az, mely a bekövetkező béke időszakától várja megtestesitését. A szocziális higiéné egészen a legújabb időkig mostoha gyermeke volt közéletünknek. Ennek a nagy világháborúnak kellett eljönnie, hogy belássuk mindannyian a szocziális hygiene nagy fontosságát, hogy megértsük azt, hogy erős, egészséges, munkabíró, ellenálló nemzedéket nevelni egyenesen létérdeke az államnak, a nemzetnek. Ennek a nagy háborúnak kellett bekövetkeznie, hogy átérezzük mindannyian a közegészségügy óriási fontosságát és hogy állam és társadalom is áldozatoktól vissza nem riadva, energikus és aktiv munkába lépjen a közegészségügyi követelmények megvalósításának terén. Csecsemőhalandóságunk a háború előtt is felháborítóan nagy volt. (Halljuk! Halljuk!) A tuberkulózis a háború előtt is megtizedelte sorainkat, a venerikus megbetegedések a háború előtt is rágódtak nemzetünk élete fáján és az alkoholizmus pusztításait a háború előtt is szenvedtük. Mindezeknek a nagy nemzeti ártalmaknak dúló méreteit ijesztően megnövesztette a világháború, de amely egyszersmind imperative rámutatott azokra az óriási erkölcsi és anyagi károsodásokra, amelyek ezeknek a nagy nemzeti ártalmaknak szinte korlátlan dulásából a közre, a nemzetre és az államra háram ólnak. A csecsemőhalandóság nagysága mindeddig szomorú jjrivilégiuma volt Magyarországnak. Ennek végtelenül káros hatását csupán csak az az egy körülmény enyhítette némileg, hogy viszont a születések arányszáma nagyon előnyösen alakult hazánkban. Sajnos, a nagy világháború folyamán ez az egyetlen egy ellensúlyozó körülmény is hatályát vesztette, mert köztudomású az, hogy hónapok óta a születések száma nagyban visszamegy, és hónapok óta a haláloinius 15-én, csütörtökön. zások száma nagy mértékben felülmúlja a születések számát, ugy hogy a depopulácziő aggasztó jelenségei mutatkoznak. Ennek az állapotnak mihamarább véget kell vetni. A születések számának meggyarapodását a béke visszatérése és a gazdasági megélhetés körülményeinek megjavulása idézheti elő. Azonban ettől függetlenül kötelességünk minden rendelkezésre álló eszközzel közrehatni arra, hogy a gyermekhalandóság lehetőleg csökkentessék. A bekövetkező béke korszakának egyenesen becsületbeli kötelessége, hogy egyszersmindenkorra és végérvényesen megszüntesse Magyarorországnak azt a szomorú privilégiumát, amelyet a gyermekhalandóság terén eddig felmutatott. (Igaz! Ugy van!) A tuberkulózis rombolásai régi sajgó sebe közegészségügyünknek. Pedig már szinte három, négy évtizede annak, hogy az orvosi tudomány teljesen tisztában van a tuberkulózis jelentőségével, felfedezte az orvosi tudomány, hogy a tuberkulózis sem egyéb, mint fertőző betegség, hogy a tuberkulózis által megfertőzött szervezetet is meg lehet gyógyítani, ha idejébc-n hozzáfogunk és hogy főleg a profilakszis, a fertőzés megelőzése terén szorgalommal, munkával, odaadással igen áldásos eredményeket lehet elérni. (Ugy van! jobb felöl.) Hiszen — hogy egyebet ne említsek — Németország három évtizednek szorgos, nagy munkájával és költségével is a tuberkulózis halálozások számát épen 50°/o-kal csökkentette. Hazánkban is megindult a tüdővészellenes akcziő, az állam tisztességesen igyekezett a maga feladatainak megfelelni, azonban költségektől való félelmében mindezideig nagyarányú egyetemes küzdelemnek megindításától sajnosán tartózkodott. A társadalom is igyekezett a magáét megtenni sok buzgalommal, szorgalommal és odaadással. Mutatott is fel eredményeket, ezek az eredmények azonban természetesen a baj óriási méreteivel szemben csak nagyon mérsékeltek. Most közbejött a nagy világháború, amely ismét mélyen visszavetett bennünket a tuberkulózissal való fertőzés veszedelmének terén. Köztudomású, hogy 15 és 50 év között minden csak valamikóp használható férfi katonasorba jutott. Ezzel egész légiója a tüdővész által már fertőzött egyéneknek, akiknek lappangó tüdővészük volt, továbbá egész sora az olyan egyéneknek jutott katonasor alá, akik nem voltak ugyan tüdővész által fertőzve, akiket azonban szervezetük gyengesége és ellenállóképességük hiánya egyenesen predesztinált a tüdővész által való fertőzésre. Az eredmény az, hogy az ellenállóképesség hiánya és a nagy hadi fáradalmak együttesen a hadsereg soraiban számtalanoknál kifejlesztették a tüdővészt, amely különben vagy lappangó maradt volna szervezetükben, vagy pedig egyáltalában nem fejlődött volna ki fertőzés hiányában. (Ugy van ! jobb felől.) Ezzel az óriási veszedelemmel szemben a
