Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-633

4 633. országos ülés 1916 tett létünk megmentése érdekében önvédelemből ragadtunk fegyvert, váratlanul csaptunk reájuk, de a folyó év tavaszán el fog jönni a megtorlás ideje (Halljuk ! Halljuk !), midőn a megfelelő előkészítés, az erők megfelelő átcsoportositása és egységes terv mellett — amelynek létrehozatala érdekében különféle utazó hadvezérek tanácskozásain kivül ez év elején egy ellenséges fővárosban igen kimerítő konferenczia tartatott —• a központi hatalmak kezéből a szárazföldön elért sikerek kifognak ragadtatni, meg fog semmisittetni a porosz militarizii us, monarchiánk testéből értékes részek fognak odaajándékoztatni azoknak, akik igényt tartanak rá, vagy akik hajlandók ennek fejében oldalukon közreműködni és el fog érkezni — miként a tengeren az ő vitathatatlannak tartott tengeri uralmuk, melyet ők a tengerek szabadságának neveznek — a világszabadság, a kis népek szabadságának ideje és el lesz seperve, meg lesz semmisítve a központi hatalmak által elért sikerek eredménye. (Halljuk ! Halljuk !) Ma, t. ház, hatodik hónapjában vagyunk ennek az esztendőnek. Nyitott szemmel néztük az eseményeket, amelyek azóta lefolytak és eltekintve attól, hogy északkeleti hatalmas szomszédunk, Oroszország fenn Dunaburgnál, lenn a besszarábiai fronton, de az arczvonal egyéb részein is ismételten tiszteletreméltó áldozatkészséggel tett kísérleteket arra nézve, hogy a harcztéri helyzetet megváltoztassa, sőt most e napokban, talán ez órában is, óriási erőfeszítéseket tesz ezen czél elérése érdekében — és eltekintve attól, hogy Szalonikiben a különféle ellenséges jelentések szerint a vegyes entente csapatoknak hullámzó százezreit szállították partra Szerbia felszabadítása czéljából, amely csapatok harczi készségét és fegyvereinek súlyát azonban eddig csak a semleges Görögország szenvedte, mondom, ezektől az eseményektől eltekintve, mit láttunk ? (Halljuk ! Halljuk !) Láttuk azt, hogy a német birodalom hadserege német erővel, német alapossággal, német következetességgel és tervszerűséggel és német rettenthetlenséggel támadásba ment a nyugati front több pontján, de főként Verdun körül és bár lassan, lépésről-lépésre, de feltartózhatatlanul halad kitűzött czélja felé, melylyel szemben — szinte az ellenfélből is részvétet váltva ki — halomra hullanak a jobb sorsra érdemes Francziaország fiai, maga ez a nemzet pedig idegen érdekek szolgálatában vakon halad az elvértelenedés, a kimerülés felé. (ügy van !) Láttuk Gal'ipolit, láttuk Kut el Amarát, hol az angol világhatalomnak egy tekintélyes ekszpedicziós seregét tette a török hadsereg a hadjárat tartamára ártalmatlanná. Láttuk azokat a mozdulatokat, amelyeket bolgár és német barátaink legutóbb a Balkánon végrehajtottak és amelyek előre is több mint kétségessé teszik a Szerbia felszabadítására Szalonikiból kiinduló offenzívát. (Vgy van!) Láttuk végül, hogy az a német flotta, amelyet fenhéjázó gőggel patkányoknak neveztek el az angolok, amelyek nem mernek előbújni rejtekjimius 7-én, szerdán. helyökből és nem mernek a nyílt tengeren megütközni az ő tengeri haderejükkel, igenis előjött az ő rejtekéből, támadólag lépett fel a túlnyomó erőben lévő angol harcziílotta zömével szemben (Tetszés.) fölényes győzelmet aratott e flotta fölött, olyan érzékeny csapást mért rá és olyan érzékeny károkat okozott az angol flottának, amelyet még ez a tengeri világhatalom is érzékenyen fog megszenvedni és amely győzelem érdekes bepillantást enged vetni a jövő tengeri szabadságába, de ugy, ahogy azt mi képzeljük. (Élénk tetszés.) Természetes, hogy az egész német nép és az egész nagy Németbirodalom, mely lángelméjü császárja kezdeményezésére az utolsó évtizedekben óriási áldozatokat hozott flottája fejlesztésére, örömünnepet ül a kivívott fényes diadal felett. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy mi is hűséges szövetségestársakként igaz barátsággal osztozunk a német nemzet ez örömünnepében. (Helyeslés.) Kérem is a t. ház engedelmét, hogy emez érzelmeinknek a birodalmi gyűlés elnökéhez intézendő táviratban kifejezést adhassak. (Elénk helyeslés.) De legközvetlenebbül érintenek bennünket, t. ház, azok az események, melyek a legutóbbi hetekben a déltiroli arczvonalon lejátszódtak (Halljuk 1 Halljuk !) s melyek örömteljes rezgésbe hozzák minden magyar ember szivét, (ügy van l) Amily megbotránkozással töltötte el lelkeinket a hitszegő árulás azon állam kormánya részéről, mely 30 évig élvezte — s nagyon életrevalóan használta ki — a szövetségünk által nyújtott biztonság előnyeit (ügy van !) és amely e szövetség védőpajzsa alatt fejezhette be zavartalanul állami és nemzeti konszolidáczióját, rendezhette financziáit, lendülhetett fel gazdaságilag s nőhetett meg nemcsak súlyban, de kiterjedésben is : ép oly elégtételül szolgált nekünk, (Halljuk! Halljuk !) hogy közel egy évig, a szívósságnak és halált megvető bátorságnak fenséges példáit nyújtó védelmi harcz után — még az orvul végrehajtott hátbatámadás évfordulója előtt — támadásba mehettek át csapataink és a náluk már megszokott hősiességgel, de a még náluk is külön kiemelést érdemlő leküzdésével szinte legyőzhetetlennek hitt terepnehézségeknek, — rövid három hét alatt nemcsak megkezdték a betolakodott ellenség kiűzését a határterületről, hanem folytonos csapásokkal kergetve maguk előtt az ellenfelet, mélyen behatoltak annak földjére, •— egész csoportjait a legmodernebbül kiépített pánczélerődöknek foglalták el — s oly nagyszámú foglyot, de főként löveget és hadiszert ejtettek zsákmányul, mely ámulatba ejti még a legvérmesebb reménykedőket is. (Igaz ! ügy van !) Isten ostorának szerepét vette át kitartásban, erőben, vitézségben és hősies szellemben páratlan hadseregünk (ügy van !), mely hadvezetőségünknek bölcs és előrelátó vezetése mellett napok alatt olyan eredményt ért el, mely ritkítja párját a haditörténelemben. (Igaz! ügy van !) Az öröm, a büszkeség, az elégtétel napjai ezek