Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

36 620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. életünk az individualitás rendszerére van felépítve. Ezen nehézségek elől abszolúte nem zárkózom el, sőt talán túlságosan hosszadalmasan méltattam és emeltem ki azokat, hogy annál nagyobb nyomatékkal mutathassak rá azokra a hibákra és mulasztásokra, amelyek ezen általános okok mellett a drágaságot fokozták. Azon közgazdasági intézkedések, amelyeknek helyes vagy helytelen volta csökkentette vagy fokozta a drágaságot, szerintem három csoportba foglalhatók össze. Először azon rendelkezések, amelyek magára az árura vonatkoznak, másodszor azok, melyek a forgalomra vonatkoznak és harmadszor azok, amelyek a valutára vonatkoznak. Az áru tekintetében vitán felül áll az, hogy a hadsereg szükséglete minden körülmények között biztositandó, továbbá hogy a szükségelt mennyiség lehetőleg kevés és hatékony hatósági intézkedés mellett és a közönségnek •— hogy más szót ne használjak — lehető kímélése mellett jusson megfelelő és egyenletes mennyiségben a forgalomba. Mert azt igazán megtanulhattuk az elmúlt 18 hónap alatt, hogy hiába makszimálunk, hiába rekvirálunk, ha nem biztosithatjuk azt, hogy a meglévő áru tényleg a forgalomba és a piaczra is kerüljön (Helyeslés a baloldalon.) és ha nem adunk módot, hogy bizonyos közszükségleti czikkek elő is állíttassanak. Ez egyéni nézetem. Ez utóbbi különösen az elsőrendű iparczikkek tekintetében bir nagy fontossággal. Beszerzési központ, ármegállapitási bizottság, eladási kényszer, szóval akármiféle hatósági intézkedés mindaddig csak fél rendszabály marad, amig nem biztosítjuk azt, hogy az az áru tényleg a piaczra és forgalomba is kerüljön, és meg nem értetjük az ipari termelés terén is a gyárosokkal azt, hogy még a polgári fogyasztásra szánt ipari termelés terén" is mint ultima ratio ott van és ott lehet az állami szoczializmus. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Ezen a téren annyira hiányosak a t. kormány eddigi intézkedései, hogy teljes joggal kérdezem a t. kormánytól, miképen fogja fel a közgazdasági kérdések ezen komplekszumát ? De áttérve a mezőgazdasági termelésre, kénytelen vagyok kissé hosszasabban, talán hosszadalmasan is foglalkozni egy áruczikkel, amelyről, igaz, a négy ministeri jelentés igen bőven számol be, mert annyi rendelettel egy czikk sem boldogittatott, mint épen a tengeri, melyről viszont a bizottsági jelentés alig tesz említést, Tesz róla említést, hanem mint jelzőről, nem mint főnévről, bár agrár állam és nem maritim állam vagyunk. A kormány nyilatkozatai e részben eddig, tudtommal legalább, hiányosak. A tengerit a 3511. számú rendelet múlt évi szeptember végén helyezte zár alá. Ez a rendelet helyesen magában foglalja egyúttal azokat az intézkedéseket is, melyek mellett hizlalni lehet és szabad és tengerit be is lehet szerezni, meg lehet venni 1916. április l-ig. Azért emelem ki, hogy kebyes rendelkezés volt, hogy ezt mindjárt az alaprendeletbe felvették, mert a szemes gabonänemüeknél ugy áll a dolog, hogy négy különféle rendeletet adtak ki, négy rendelettel volt bajunk, akkor, mikor az állat etetéséhez akart a gazda hozzálátni. Mondom, ezt kiemelem a tengeri-rendelet javára, hogy a hizlalás feltételei is az alaprendeletben vannak megállapítva. De mi történt a gyakorlatban? Az történt, hogy ugyanannak a rendeletnek egy másik szakasza, a 3. §. alapján megbízatott a törvényhatóság első tisztviselője, — amint már Laehne Hugó t. képviselőtársam is rámutatott — hogy vagyoni felelősség terhe alatt a törvényhatóságra kirótt tengeri-mennyiséget biztosítsa. Hogy miféle alapon történt ez a kivetés, az előttem rejtély, vájjon a múltból vett átlagszámitással-e, vagy pedig sperativ alapon. Szóval, tény az, hogy a kivetés alapján megindult — persze, anyagi felelősség lévén kimondva, a legnagyobb erélylyel — a rekvirálás. Számos megyében, — nem akarom állítani, hogy mindenütt, ismerek olyant, ahol nem történt, de számos megyében — tengeri egyáltalán nem is volt. Ebből azután előállott az a helyzet, hogy a jóhiszemű vevő, aki ugyanezen rendeletnek 5. §-a alajuán vett tengerit véletlenül abban a vármegyében, ahol a 3. §. alapján az egészet zárlat alá helyezték, nem kapta meg az árut. Hogy pedig ez tejtermelés vagy hizlalás és zsirtermelés szempontjából mit jelent, azt felesleges bővebben magyarázni. (Ugy van! balról.) Amit azonban nem felesleges felhozni, — és ezt ajánlom a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe — az, hogy azt a tapasztalatot, melyet már a szemes gabonänemüeknél tettek, a tengerinél sajátságos módon nem értékesítették. Hivatkozom e részben a bizottsági jelentésre, mely mindenesetre hiteles. Ez azt mondja .»Minthogy a Haditermény Részvénytársaság a konkurráló vásárlási jogosultságok miatt a közszükségleti czélokra szükséges gabonamennyiségeket kellő időre nem szerezhette be, a ministerium kimondotta, hogy 1915. november l-jétől fogva« — szóval, utal a 3925. számú október 30-án kiadott rendeletre, mely a szemes gabonanemüekre kimondotta, hogy monopóliumba vétetnek a Haditermény részére. Tehát október 30-án a kormánynak és az illetékes tényezőknek tudniok kellett, hogy konkurráló vásárlási jogosultságok mellett szemes gabonát közszükségletre nem tudnak beszerezni és mégis, daczára ennek a tapasztalatnak, csak január 21-én léptetik életbe azt a rendelkezést a tengerire, amelyet a szemes gabonára már október végén léptettek életbe, daczára annak, hogy matematicze tudni lehetett, hogy itt ugyanaz a helyzet fog bekövetkezni, mint a szemes gabonánál, amire különben a bizottsági jelentés is utal, hogy t. i.