Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. itt 7. Erélyes intézkedések szükségesek a műveletlenül maradt és parlagon heverő földek megművelésére. Ahol esetleg a tulajdonos hanyagsága okozná ezt, megfelelő hatósági intézkedésekkel kell a műveletlenül maradt földek megművelését biztosítani. 8. Országos beszerzési központot kell szervezni, amely a külföldről való behozatalt kizárólagos joggal végzi és e mellett egyes belföldi elsőrendű czikkek készletgyüjtését is bizonyos perczentuáczióval eszközli. 9. A hadsereg eddig rendszertelen beszerzéseit vezesse ugyancsak külön beszerzési központ. 10. Minthogy a közélelmezés kérdése különböző ministeriumok közt oszlik meg, az ügyek gyors és czélszerü elintézése ily módon lehetetlen : vegye a kormány fontolóra, nem volna-e helyes az összes Vözélelmezési kérdések összpontosítása, esetleg kapcsolatban a szervezendő országos beszerzési központtal egyetlen országos hatósági szervben, amely teljes hatalommal rendelkezhetik. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház ! Rakovszky István képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Gondolom, a t. ház megadja a képviselő urnak az engedélyt a felszólalásra. (Felkiáltások : Megadjuk! Halljuk !) Rakovszky István : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A régi házszabályok biztosították az ellenzék számára azt a lehetőséget, hogy olyan esetekben, midőn az ellenzék véleménye szerint különösen kényes természetű kérdéseket akart megvitatni, zárt ülést kérhessen. A mostani házszabályok ezt a lehetőséget nem adják meg az ellenzék számára a kormány hozzájárulásának elmaradása esetére, mert olyan számhoz kötik a zárt ülés elrendelésének kérését, aminő számú képviselőt nehezen tudunk előteremteni. Minthogy a most folyó tárgyalások alkalmával kényes természetű kérdések is szóba jöhetnek, én nem a mai, hanem a jövő ülések szempontjából tájékoztatásul azt kérdem a t. kormánytól, vájjon sziveskednék-e esetleg egynapi zárt ülést engedélyezni, annak tartásához hozzájárulni, hogy olyan kérdéseket, amelyek különféle tekinteteknél fogva a nagy nyilvánosság előtti megbeszélésre nem alkalmasak, egymás közt megbeszélhessünk ? Talán egy napot sem venne igénybe ennek a zárt ülésnek a megtartása és e zárt ülés révén beszédeinkből eliminálhatnánk olyan kérdéseket, ametyeket kötelességmulasztás nélkül nem mellőzhetnénk. Mindenesetre kérnék erre nézve választ, hogy tájékozódhassunk és hogy technikai berendezését beszédeinknek eszerint szabjuk meg. Ezért kérdem a t, ministerelnök ur és a t. többség nézetét. Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Nekem nemrégen volt alkalmam annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy a parlamenti tárgyalásokat zárt ülésben czélszerü és szerencsés dolognak nem tartom. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. Én azt hiszem, hogy a parlamenti tárgyalásoknak annyira a lényegükhöz tartozik a nyilvánosság es annyira a lényegükhöz tartozik az, hogy minden egyes elmondott szó hitelesen fikszirozva legyen, hogy az ettől való eltérést, megvallom, helyes és ozélhoz vezető dolognak nem tartom. Én tehát nem lennék abban a helyzetben, hogy a kormány nevében zárt ülés megtartására kérjem a t. házat. Megjegyzem mindjárt, hogy igazán nem képzelem, hogy ezekkel az előterjesztésekkel kapcsolatban most oly kérdések merülhetnének fel, amelyeket a t. képviselő urak a nyilvánosság elé valóknak nem tartanak. Amennyiben a t. képviselő uraknak ilyen felfogásuk van, igen valószínűnek tartom, hogy ez csak valami tévedésen, vagy félreértésen alapul. De mindenesetre hozzáteszem, hogy ha a képviselő urak bizonyos dolgokat, amelyeket fel akarnak hozni, közérdekből, . . . Rakovszky István: Igen! Gr. Tisza István ministerelnök: ... nem a nyilvánosság előtt kivannak felhozni, semmi akadálya nincs annak, hogy e kérdést a kormánynak, vagy a kormány egyes tagjainak tudomására hozzák, (Ugy van! a jobboldalon.) nem parlamenti zárt ülésben, hanem más bizalmas tanácskozásban. Ha ily tanácskozások nem járnak kellő eredménynyel, vagy nem hozzák meg azt a megnyugtatást és azt a felvilágosítást, amelyet a képviselő urak kivannak, semmi akadálya nincs annak, hogy utólag nyilvános ülésben hozzák szóba. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Szabad ehhez szólnom ? Elnök : Gróf Apponyi Albert képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni. Gondolom, a t. ház megengedi. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Altalánosságban természetesen osztozom — hiszen mindenki osztozik ebben — a t. ministerelnök ur azon felfogásában, hogy a nyilvánosság a parlamentarizmusnak lényegéhez tartozik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ha nem lehetnének, ha nem fordulhatnának elő oly kivételes esetek, amelyekben a parlament, — nem határozathozatal czéljából, mert hisz minden házszabályban ki van zárva, hogy zárt ülésben határozat hozassák, — mondom, ha nem fordulhatnának elő esetek, hogy a parlamentek oly kérdések bizalmas megbeszélése tárgyában, amelyek nemcsak az egyes pártokat és a kormányt, nemcsak egyes képviselőket és a kormány egyes tagjait,, de az egész parlamentet érdeklik, amelyekre nézve tehát a parlament minden tagjának hozzászólást biztosítani akarnak, mondom, ha nem léteznének oly tárgyak, amelyeknek ily parlamenti megbeszélése a nyilvánosság kizárásával kívánatos, — bár nagyon kivételesen, — de ha nem léteznének, akkor kérdem, miért engedi meg egyáltalán a házszabály a zárt ülést? Ha a házszabály a zárt 5