Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. országos ülés 1916 február 23-án, szerdán. 365 öiaguk előtt, hogy a mi katonáink ezekre lődözzenek. Ez a módszer nem alkalmas arra, hogy engem meggyőzzön, hogy a Hitelbank és a Magyar Bank ellen nem kell proczedálni. De van komolyabb része is a dolognak. Ne méltóztassék gondolni, hogy pártpolitikát akarok érinteni, de a példa rettentően alkalmas, tehát engedjék meg, hogy pillanatra pártember is lehessek. A Magyar Bankról akarok beszélni, a sóüzletről, de nem folytatom tovább. Ennek a leleplezésénél egyik főtényező, egyik koronatanú volt annak mostani elnöke, gróf Károlyi Imre ur. Most aztán az ember azt hinné, hogy ennek folytatása is van. Hát van! Én azt látom, hogy a t. gróf ur most is elnöke annak a banknak. Nekem jogom van tehát feltenni, hogy ennek az üzletnek a tantiémeit ő, mint elnök, felvette. Ez lehet felfogás dolga és én nem is kutatom, hogy mennyire helyes ez, mennyire nem. De engedje meg nekem Sándor Pál, t. képviselő ur, hogy engem ez ne akadályozzon meg abban, hogy én ezt az üzletet unfairnak tekintsem. De bármiképen álljon is a dolog, azt, hogy egyes társadalmi osztályok, hogy történelmi nevek viselői állittassanak oda, mint palládiumai annak, hogy ne merészkedjünk uzsorát feltélezni azért, mert ott grófok is vannak, én ezt a politikai etikát nem vagyok hajlandó elfogadni (Helyeslés balfelél.) és azért igenis kérem és követelem az igen tisztelt kormánytól, hogy ezen a téren sürgősen teljesitse kötelességét, mert később jogom lenne szemrehányásokat mondani, hogy nem tette ezt meg akkor, amikor a kórházak a fővárosban nem láthatók el disznóhússal, akkor, amikor a főváros területén ilyen nagy dimenzióban folytatott disznóhizlalás létezik, amely oly árfelhajtással jár, hogy az idevaló közönség a zsirt magának megszerezni nem tudta. A sürgős segítség ideje tehát elérkezett és én számitok rá, hogy a t. ministerium nem fog vonakodni ilyen jelenségek láttára attól, hogy a múltra nézve is megállapítsa a való tényállást, hogy mindenki le tudja vonni a konkluzumot ; hogy a jövőben meg fogja előzni, hogy ilyen milliókra menő árfelhajtásból származó nagy nyereségek háború idején veszélyeztessék a szegény nép megélhetését olyannyira, hogy annak afelett kelljen tanakodnia, hogy a gazdagoknak mindent szabad, minket pedig becsuknak egy métermázsa kukoriczáért is. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Mindezeket elmondva a következő interpellácziót intézem a t. kormányhoz (olvassa) : »1. Szándékozik-e a kormány a halállomány pusztulásának sürgős megelőzése, illetve elhárítása czéljából a gyárak és egyéb üzemek szennyvizei által okozott vizfertőzéseket megakadályozni s a nagy mérveket öltött orvhalászatnak gátat vetni ? 2. Tett-e a kormány, s ha igen, milyen intézkedéseket aziránt, hogy a tej szállításnál nyáron a nélkülözhetetlen jég azon esetre, ha a szügséglet természetes jéggel fedezhető nem lesz, olcsóbb mesterséges jéggel pótolva a termelőknek rendelkezésére álljon ? 3. Hajlandó-e a kormány a gyümölcsfáknak és a szőlőknek a férgek és darazsak ellen való megvédését azáltal lehetővé tenni, hogy az elemi népiskolai tanulók az ezen védekező munkára alkalmas időben — esetleg tanitóik vezetése alatt — ezen munkálatokra alkalmazhatók legyenek? A legutóbbi időben főleg az élelmiszerekben nagy mérveket öltött mesterséges ár-felhajtások azon jogos gyanúra adtak okot, hogy ezen lelkiismeretlen üzérkedésben egyik-másik nagyobb pénzintézet is részes. A hatóságokra és a kormányra annak a kötelezettségnek példás teljesítése vár, amely eredményében mindenkit, de különösen a hareztéren önfeláldozással küzdő itthonmaradatottaiban pedig a megélhetésnek és nélkülözésnek nehéz gondjaival próbára tett munkáspolgárságot is meggyőzze arról, hogy a sujtótörvények szigora a gazdagokat és a hatalmasokat is utoléri s a jogrend megőrzésére hivatott s e czélból kivételes hatalommal is felruházott kormány nem fogja megtűrni, hogy a haza és a király védelmében kiontott vér, mint üzleti koczkázat vagy esély az itthonmaradatottak által jogtalan gazdagodásra sőt uzsoráskodásra felhasználtessék. A Rothschild-bankháznak főleg Londonra és Parisra támaszkodó nemzetközi jellege ezen okokon kivül is kötelességévé teszi a hatóságoknak és a kormánynak, hogy a nevezett bankháznak üzleteit kettőzött óvatossággal és éberséggel figyeljék és ellenőrizzék. Daczára mindezeknek és daczára annak, hogy a most nevezett bankház áruosztályának a zsirral, szalonnával és czukorral folytatott üzletei szembeszökővé teszik az ezen üzletekben beállott mesterséges árdrágulás, s a nevezett pénzintézenek feltűnően nagy üzleti nyeresége közötti összefüggést, a székesfőváros hatósága eddig semmi olyan köztudomásra jutott intézkedést nem tett, amelylyel az 1915. evi november 23-án 4207. sz. alatt kelt összministeriumi rendeletnek 4. és 11. §-aikban nyert jogosítványai alapján a múltra nézve a megtorlás, a jövő szempontjából pedig a megelőzés iránti eljárást folyamatba tette volna. Mindezek alapján tisztelettel kérdem a miniszterelnök úrtól: 4. Hajlandó-e a kormány a hivatkozott rendelet alapján sürgősen intézkedni, hogy az élelmiszerekkel űzött árdrágitó visszaélésekre utaló jelenségek alapján jogos gyanú alá került pénzintezeteknek keszletei, raktárai es üzleti könyvei megvizsgáltassanak és a vizsgálatnak eredménye a képviselőháznak bejelentessék ?« (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Elnök : Az interpelláczói a ministerelnök utján kiadatik az összkormánynak. Következik Posgay Miklós képviselő ur interpeUácziója a 42—50 éves népfölkelők behivásának elhalasztása tárgyában a honvédelmi minister úrhoz.