Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. országos ülés 1916 február 23-án, szerdán. 355 akadályozni, hogy e ragályok ne terjedjenek, ugy hogy a czivil lakosságnak csak igen kis százaléka esett azoknak áldozatul. T. ház ! Van azonban egy nagy baj, amely akkor fogja az országot veszélyeztetni, amikor a demobilizáczió megtörténik, amikor fegyverbe állított testvéreink hazajönnek. T. i. van még egy ragály, amely a háborúval vele szokott járni és soha el nem marad és ez a luetikus betegségek. Ebben az egy pontban a hadügyi kormányzathoz kell fordulnom és azt kell kérdeznem, van-e providenczia arra nézve, hogy az elbocsátott harczosok, mielőtt hazakerülnek, megvizsgáltassanak és a lehető legszigorúbban, minden melléktekintet félretételével listába vétessenek és az otthonuknak megfelelő hatósági orvosnak listával együtt adassanak át? Nem kell kitérnem arra, mit jelent a luetikus betegségek széthurezolása. Nem ez a generáezió, hanem a jövő generáczió élete és egészsége forog itt koczkán. Én azt hiszem, nem lesz lehetetlen megtalálni a katonai adminisztráczióban azt a módot, hogy a betegségek széthurezolása megakadályoztassék, vagy legalább is minden beteg állandóan kellő orvosi felügyelet alá kerüljön. Ez esak kis kitérés, a katonai kérdésekkel ezzel végeztem. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a hazatérők gazdasági szükségleteire. A mezőgazda, ha hazajön, megtalálja a földjét, a házát, a kenyérkereseti bázisát, a munkája körét. Talán nem abban a rendben, amint elhagyta, talán nem abban a művelési állapotban, hanem kissé elhanyagolva, állatlétszámban megfogyatkozva, de megtalálja munkája körét és felveheti élete fonalát ott, ahol elhagyta. De lesz neki egy nagy igénye, s ez az igény hitel. Ma gyarországon alig van földbirtok, amelyen teher ne volna. A hadbavonultaknál a moratórium bölcsen és okosan felfüggesztette a fizetési kötelezettséget. Ennek konzekvencziája az, hogy a földbirtokon lévő összes terhek kétévi annuitása kerül hátralékba. Ez perczentuáczióban 16%-át jelenti legalább azon terheknek, amelyek az ingatlanon vannak. A gazda hazajön, termése még nincs, vagy talán már nincs, mert nem tudjuk, milyen mely időben fog kirepülni a béke galambja. Az azonban bizonyos, hogy a föld hozadéka sehol a világon nem adja ki értékének 16%-át. Tehát a gazda nem fogja megfizetni tudni hátralékos kamatterhet. A kisgazdát kevésbbé sújtja ez ; a középbirtokot sújtja legjobban, mert a középbirtok jobban meg van terhelve, a középbirtok a háborútól legtöbbet szenved, legnagyobb az állatállomány-vesztesége, jobban érzi a munkahiányt. Itt tehát előáll az első igen fontos kérdés, a mezőgazdasági hitel kérdése. Nem hiszem, hogy nagy összeget mondanék, amikor egy milliárdra teszem a magyar mezőgazdaság hitelszükségletét. Ha visszanézünk az 1913. év mezőgazdasági hitelmozgalmaira, konstatálnunk kell, hogy az egyedül jó, okos és gazdaságos hitel, t. i. a záloglevél-hitel megcsappant. 1913-ban már 700 milliónyi kölcsönt nem zálogleveles kölcsönben adtak, ugy hogy a készpénzkölesön emelkedett a záloglevélkölesönnel szemben, mert zálogleveleinknek nem volt piacza. A zálogleveles intézetek igazán jóltevői a mezőgazdaságnak és elsősorban arról kellene gondoskodni, hogy a záloglevelek elhelyezhetők legyenek, vagy amennyiben nem lesznek elhelyezhetők, olyan könnyitéseket kell adni, amelyek a záloglevél-intézeteknek lehetővé teszik, hogy áldásos működésüket ismét felvehessék. Az igazságügyminister ur resszortjába tartozik törődni azzal, hogy a hátralékok ne momentán legyenek követelhetők. A kivételes rendelkezések keretében eddig is az igazságügyministerium rendelkezései voltak azok, amelyeket legkevesebb gáncs ért, és amelyek aránylag legjobban beváltak. Azonban a pénz adása nem az igazságügyminister dolga ; ez a pénzügyi kormányzat, talán az összkormányzat feladata. Egy lépéssel tovább megyek, az ipari munkásság és az iparosok ügyére. Az iparos jár legrosszabbul, a kisiparos, annak nem lesz műhelye, klientélája, anyaga, munkása, sőt nem lesz munkája sem.Hasonlóképen rosszul jár az ipari munkásosztály, mert nem fog találni munkaalkalmat. (Ellenmondás a jobboldalon.) T. képviselőtársaim mezőgazdasági munkásokra gondolnak csupán, mert azok bőven és rögtön fognak találni munkaalkalmat, az iparos azonban nem. (Ellenmondás a jobboldalon.) Végtelenül örülnék, ha t. képviselőtársaim beleszólásával a munkát megoldottnak tekinthetném. Könnyű valamire azt mondani, hogy lesz munka elég, de hiszen anyag sem lesz, amelylyel dolgozzon ; feladat lesz elég, de hogy a munkásságnak lesz-e munkája, azt majd a jövő fogja eldönteni. Ha lesz munkája, akkor tárgytalan az én félelmem, de mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy legyen munka. Elsősorban vannak az állami közmunkák és elsősorban gondolok az építőiparra, amelyek a legtöbb munkaalkalmat nyújthatják. Már most, ezek csupán egyes megvilágítások ; jól tudom, hogy nagyon messze vagyok attól, hogy megvilágithassam ezeknek a nagy feladatoknak egész anyagát s egyáltalában nem gondolom azt, hogy egy interpelláczióban mindezt el lehessen mondani. De azt hiszem, elég felhivni a gondolkodókat arra, mily fontos az, hogy anyaghiánynyal ne kerüljünk az átmenetbe és hogy azokra a külföldi forrásokra, melyekre béke előtt számíthattunk, sem pénzbelileg, sem iparilag nem számithatunk. Ezért szükségesnek látom, hogy oly korán szerveztessék az átmenet, hogy mulasztások ne történjenek. (Helyeslés balról.) Mert végre is, az a harezos férfi, aki vérét, egészségét vitte a hazáért a harezba. megérdemli, hogy amikor hazajön, ne várja őt és családját a kétségbeesés és nélkülözés. (Helyeslés balról.) Ezért intézem interpelláczióniat a t. ministerelnök úrhoz, hogy nem véli-e, hogy szükséges már most gondoskodni — különös tekintettel 45*