Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631, országos ülés 1916 leírjak. A tisztekkel szemben szintén hasonló komiszságokat engedett meg magának. Más alkalommal egy honvéd elmaradt a csapattól lábfájás miatt. A csendőrök ráakadtak, bekísérték és ő letartóztatta. Pár héttel később ismét elfogtak egy katonát a csendőrök, akiről bebizonyosodott, hogy hetek óta bujdosik. Kisült, hogy cseh és természetes, hogy kapott kenyeret és elengedték. Száz és száz ily esetet láttunk. Nem csoda, ha az ember végül elkeseredik.« Erre Hollán ezredes a következő jelentést adta be (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Mellékelve előterjesztek egy a Pester Lloydban megjelent uj ságközleményt, mely Urmánczy Nándor képviselőnek a magyar képviselőházban f. hó 19-én megtartott s személyemet érintő interpelláczióját tartalmazza. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczióban részben valótlan, részben elferdített vádak vannak a harcztéren teljesített szolgálati működésemet illetőleg. Urmánczy képviselő ur, mint ő maga is mondja, vádjait két hozzáérkezett levélből meríti, ezek a levelek nem származhatnak tisztektől, mert még gondolatban sem akarom tisztikaromat azzal a feltevéssel sértem, hogy e levelek írói tisztek lettek volna, tehát csak legénységi egyénekről lehet szó, kik valamely nem épen helyes indulat által vezéreltetve, jónak látták bosszúvágyukat ilyen módon kitölteni. Bátorkodom a felhozott sérelmekre áttérni. Szemrehányás tárgyává tették, hogy 35 éve szolgálok Magyarországon és a magyar nyelvet nem bírom : ez a vád részben helytáll, — mert nyelvek megtanulására kevés a tehetségem : Urmánczy képviselő ur legyen meggyőződve, hogy e tehetség hiánya nekem a kelleténél több kellemetlen órát szerzett. Ami a »Kossuthfctzen« szót illeti, be kell vallanom, hogy szókincsem e kifejezéssel csak a nevezett képviselő ur interpelláoziójának elolvasása után bővült. A szalagügy : —• egy zászlóról mit sem. tudok — talán abban a körülményben leli magyarázatát, hogy egy kisebb legénységi osztag a mögöttes országrészből bevonulván, a szabadságoltak szokása szerint sapkabokrétákkal és szalagokkal agyonra volt díszítve és egy bandérium szingazdag képét mutatta ; ezt a legénységnek kifogásoltam és e túlgazdag diszt — mint a háború komolyságával össze nem egyeztethetőt — (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) azzal a megj egyzéssel tétettem le, hogy ezt tegyék el alkalmasabb időkre. Az, amit egy tisztán magyar osztály menetére felhozhatott, az költött dolog, mert nem tudnám, hogy jutnék én hozzá osztályok felett rendelkezni és velük a vonat számára az utat rendbe hozatni, — ezt az utóbbit a hadtestvonat saját eszközeivel végzi. Ha azonban a levélíró a legénységnek nagyobb erőfeszítését igénylő ama teljesítményre czéloz, mely 1915 Julius 20-án történt, amidőn a hadtestvonat csak az esti órákban vonult be február 23-án, szerdán. 351 Skierbieszov állomásra és ott a 6. hadtestparancsnokság azon sürgönyi parancsát vettem, hogy az éjjel átvonuló lőszeroszlopokat feltétlen segítsem át egy nehéz útszakaszon, miután a lőszernek rendeltetési helyére való érkezésétől igen sok függ, csak sajnálni lehet, hogy a levélíró nem bír érzékkel a végrehajtott fontos feladatot illetőleg s panaszosan emliti fel az erős munkát. Ez alkalommal a legénység szidalmazásáról szó sem lehetett, miután a munkára vonatkozó parancsokat csak az illető alparancsnoknak adtam ki és én a legénységgel össze sem jöttem. Az, amit a levélíró a vegyes osztályról felemlített, egyenesen mese, ha csak arra az esetre nem czéloz, amidőn a Tomaszov melletti csatában, 1914 szeptember elején a kocsikon szállított sebesülteknek egy teljes hónapra járó szivar- és szivarka-illetékemet kiosztottam : az, hogy milyen csapatokhoz tartoztak a sebesültek, az nekem mindegy volt és azt nem. is tudnám megmondani, de a sebesültek hálás pillantásai mindig emlékezetemben fognak maradni. Lehet azonban az is, hogy a levélíró arra czéloz, hogy én néha egyik vagy másik kocsist vagy katonát, ha kötelességüket lelkiismeretesen teljesitik, czigarettával jutalmazom meg; ha erre czéloz, akkor csak azt mondhatom, hogy az ilyen alkalmakkor sohasem kérdezem, hogy az illető magyar, lengyel, vagy cseh-e, én a jutalmazással csak buzditólag akarok hatni. Egy honvéd és egy cseh katona letartóztatásáról és ez alkalommal állítólagos pártoskodásomról fölhozottakhoz nincs mit jelentenem, mert ha marodőrök letartóztatása előfordult, ugy ezek a hadtestvonat parancsnokság térparancsnoka által továbbszállításukig szabályszerűen élelmeztettek. Intézkedési jogom ilyen egyénekre nézve nekem nem volt és nincs. Végül megjegyzem, hogy Urmánczy képviselő ur az egész tiszti kart megsérti, ha feltételezi róla, hogy alávalóságokat tür meg tőlem. Az elkeseredéstől eltekintve, melyet ez az interpelláczió nekem okozott, sajnálkoznom kell afelett, hogy az országházban nem épen megbízható források alapján egy 35 éves szolgálati időre visszatekintő törzstiszt nyilvánosan megtámadtatott, akit eddig mindig dicséret ért és aki máiharmadik éve a harcztéren nehéz és felelősségteljes kötelességét törhetetlen szolgálatkészséggel és önfeláldozással tejesiti. Hollán ezredes.« Ezt a jelentését az ezredesnek a cs. és kir. hatodik hadtest parancsnoksága továbbította a főparancsnokságnak a következő bekiséréssel: »Hollán ezredes e jelentését, amely tőle beérkezett, anélkül, hogy erre felszólittatott volna, azzal a kéréssel terjesztem elő, hogy a hadsereg főparancsnoksága járjon közbe, hogy egy, az ellenség előtt álló és érdemeket szerzett tiszt megvédelmeztessék. A hadtest parancsnokság kész Urmánczy urnak alkalmat nyújtani, hogy a legelső vonalakon is személyesen győződjék meg, hogy hogyan bánnak a magyar csapatokkal.«