Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

342 630. országos ülés 1916 február 19-én, szombaton. szabad megengedni, hogy azon forduljon meg egy ország sorsa, hogy egy ember nem tudja elvégezni azt a munkát, melyre feltétlenül szüksége van. Megvallom őszintén, meg vagyok győződve róla, hogy a minister ur egyénileg minden munkabírását, fizikai erejét és egész szellemi képességét a hivatalában áldozza föl, de ha ez nem elegendő, azért senkire követ nem dobunk, legfeljebb azt az erkölcsi kötelességet rójjuk reá, hogy engedje át helyét annak, aki azt jobban betölti. A háború után is még óriási gazdasági bajok lesznek minden országban, nálunk ép ugy, mint a külföldön, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a békekötés pillanatában fog csak kezdődni az igazi gazdasági harcz, akkor fog csak kezdődni az uj elrendezkedés. Hiszen mindazokon a helyeken, ahova mi, a központi hatalmak, elvittünk ipari és mezőgazdasági czikkeket, részint mezőgazdasági üzemben, részint ipari üzemben, uj termelési területek nyíltak meg és gondoskodnak a szükségletek fedezéséről. Ezek az uj angol és franczia és más gyárak nem csuknak be a háború után, továbbra is üzemben maradnak és előre kell számolni avval, hogy a termelésben, iparban és mezőgazdaságban egyformán, a munkapiaczon egészen más lesz az elosztódás és mások lesznek a szükségletek. De a fogyasztásnak is uj igényei, megváltozott arányai lesznek; a vámokról, az uj piaczokról fogalmunk sincs, a hitelélet fellendülése csak akkor fog kezdődni és nem szabad óriási tájékozatlanságban, rendezetlenségben és felfordult állapotban találnia a leszerelés pillanatának Magyarország mezőgazdaságát, mert nekünk azokat a nagy tömegeket, amelyek remélhetőleg visszajönnek, rögtön, minden rázkódtatás nélkül el kell helyeznünk termelő munkában. (Helyeslés balfelol.) Ez pedig olyan nehézségekkel jár és olyan erőpróbát követel az emberektől, annyi bölcseséget, belátást kivan, melynek, tapasztalataink szerint, nem minden ember képes megfelelni — minden sértés nélkül legyen mondva. Össze kell vonni a nemzet minden erejét, hogy a nagy időkben teljes erővel meg tudjuk állani helyünket. (Helyeslés balról.) Itt van egy másik nagy kérdés, kedvencz kérdése a belügyminister urnak, amely, minél tovább húzódik a háború, annál nagyobb móreteket ölt. Csak röviden akarok erről szólni; különben is már hosszabbra terjedt felszólalásom, mint amennyire óhajtottam. Ez a csecsemőés gyermekvédelem ügye. Tudom, hogy kevés ember tett annyit ezért, mint a belügyminister ur és ha számba vesszük azt, hogy 1913-ban 22.000 volt a vele született gyengeségben elhaltak száma, 22.000 volt a bélhurutban elhaltak száma, 17,800 halt el tüdőgyulladásban, 22.000 tüdőhurutban, 2900 tuberkulózisban, 2900 kanyaróban, 5500 vörhenyben, 1700 szamárhurutban, 3000 roncsoló toroklobban, mielőtt elérte volna az első esztendőt: azt kell mondani, hogy most, a világháborúban, mikor a felnőttek pusztulása óriási arányokat ért el, semmi másban nem találhatunk erre korrektivumot, mint a gyermekhalandóság százalékának csökkentésében. És ezen a téren lehet a háború alatt is eredményeket elérni, mert a külföldön a gyermekés csecsemőhalandóság százalékát rövid idő alatt 200 pro milleből le tudták csökkenteni 65-ig pro niille. Magyarországon mi ezen a téren vezetünk, kivéve Oroszországot; a többi államokban a gyermekhalandóság mindenütt kisebb. Magyarországon minden ezer halott közül 1913ban 500 olyan volt... Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat — most a ministerelnöki jelentéseket tárgyaljuk a kivételes hatalom igénybevételéről. Elismerem, hogy ez igen tág tér és természetesen nehéz szorosan megkötni a szónokot, se magát meg nem kötheti, se a ház vezetősége nem teheti ezt; de mégis oly kérdéseket, melyek a napirend tárgyával semminemű összefüggésben nincsenek, ne méltóztassék felhozni. Azt hiszem, maga a t. képviselő ur is belátja, hogy a házszabályok értelmében arra a tárgyra, amiről most már egy ideje beszél, nem terjeszkedhetik ki. (Helyeslés jobbfelöl,) Huszár Károly: Szerettem volna erről a kérdésről egyet-mást elmondani, mert tudom, hogy ez a belügyminister urnak kedvencz dolga, amiben tényleg gyakorlati eredményeket ért el. Az egész három mondatból állt volna, de ha a házszabályok nem engedik, tehát elállók tőle. A gyermekhalandóság különben szoros összeköttetésben van az élelmiszerdrágasággal, ezt akartam egyetlenegy mondatban elmondani, de most már nem fogok erről beszélni, csak a drágaságról; azért pusztulnak a gyermekek, mert a tej ós az élelmiszer drága; az asszony munkában van és nem tud reájuk vigyázni — erre akartam konkludálni. Elnök: Most már méltóztatott elmondani. Huszár Károly: Nagy hibát követett el a kormány akkor, amikor tejhiány és tejdrágaság volt, hogy nem makszimálta az árat és nem makszimálta a vajnak és mindazoknak az élelmiczikkeknek az árait, amelyek tejből állíttatnak elő. A különbség két, három, négy sőt 500% azzal az árral szemben, amelyen a tejet értékesíteni tudják. A tej a mostani viszonyok közt egyike a legfontosabb és legértékesebb táplálkozási czikkeknek és ekkora áremelkedést érnek el azzal, hogy vajra vagy sajtra feldolgozzák a tejet. Elérkezett az ideje annak, hogy a kormány határozottan fellépjen, ugy mint Németországban, hogy a vaj és a sajt árát makszimálja. Konkrét esetről tudok, hogy a faluban 10 krajczár volt a tej ára és annak következtében, hogy a vaj ára makszimálva nincs, egy élelmes, ügyes szenzál kiszagolta, hogy a faluban nagy tejkészletek vannak, ott letelepedett, feldolgozza ott saját üzemében a tejet vajjá és egyik napról a másikra a falusi lakosság részére 36 fillért fizet a tejért, ott kinn a falun és emellett ret-