Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

324 629, országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. azzal a lelkesedéssel, hogy a benne rejlő egész munkaerőt kihasználná. Az ő munkája mégis csak egy hizonyos perczentjét teszi annak, amit a mi magyar, tót, vagy német munkásunk végez. Most tehát kevesebb munkásunk van, az is gyengébb és sokkal drágább mint a régiek. Ha még ehhez azt az ottmaradt egypár cselédet, aki abban a gazdaságban a lelket tartja, avval keserítik el, hogy kevesebb főzölisztet adnak neki, akkor ő, aki egész életében megszokta, hogy négy-öt métermázsa búzából és öt-hat métermázsa rozsból éljen, annyival kevesebbet fog dolgozni, hogy sokkal, de sokkal kevesebb lesz a jövő termés, mint volt a tavalyi. Igen nagy riadalom és kereset van mostanában lisztek és egyebek iránt. Itt kénytelen vagyok kiegészíteni azokat, amiket Polónyi t. képviselőtársunk tegnapelőtt mondott. Igaza van: a határon rengeteg sok gabona ment át. Mert van ugyan fogyasztási adóvonal nálunk és vannak, akik a határt őrzik, csakhogy oly hibák történtek e téren, hogy bizony egyetlenegy napon több ment át az ország határán Ausztriába gabonából, legújabban tengeriből, mint amennyit önök ma Budapesten s a vidéken azzal a nagj rekvirálási apparátussal össze fognak szedni. Őrizték, de oly ügyetlenül, hogy tízezer vaggon számra ment ki Ausztriába a gahona, amit a határon átcsempésztek. Akkor nem vigyáztak, most pedig, mikor itt van a baj, kapkodnak a megmaradt maroknyi gabona után, s ezzel oly vcgzácziót visznek véghez, mely azt a nyugalmat, amit a sajtó kezelése tekintetében a bizottsági jelentés oly fontosnak tart, sokkal jobban megbolygatja, mint kívánatos lenne. Több óvatosság nem ártott volna. Saját igazolásomra bátorkodom még egy kérdésre kitérni: 1904 őszén írtam egy czikket a Magyarországba, a közellátás, közólelmezés, a drágaság kérdéséről. Ott egy kissé drasztikusabb, radikálisabb eljárást sürgettem az akkori felfogáshoz képest. Megismételtem e véleményemet itt. a házban is. Említettem többi közt, hogy tessék vigyázni a czukorra. Mert ezzel a czukorral ugy áll a dolog, hogy — amint tegnap is egy szónok kiemelte — Magyarország czukortermelésének körülbelül kétharmada ekszportra került. Ez most természetesen megszűnt. Tehát ez a kétharmada a termésnek itt maradt Magyarországon. Ha ezt, amint akkor szorgalmaztam, megfogják, rekvirálják, elraktározzák, akkor Magyarország ebből az 1914—15-iki termésből három évre el lett volna látva czukorral. Sajnálom, hogy nem történt, habár az igen t. minister ur is nagyon integetett nekem, amikor e kérdést pedzettem. Hallottam, hogy az az egyik bizonyos hadikassza úgyszólván csak a czukrosoknak, a czukorgyárosoknak adott kölcsönöket r oly czélból, hogy elraktározhassák készleteiket. És ime most, amikor az 1915—16-iki kampány itt van, mégis ott állunk, hogy rémitő nehézségeink vannak a czukorral s annak ára nagy mértékben felment, noha a logika az lett volna, hogy a kínálat és kereslet természetes szabályai szerint a czukor ára leszálljon. Az ilyen machinácziók adnak azután oly vitákra alkalmat, aminőket itt a házban és a házon kivül is bőségesen hallottunk. Befejezésül legyen szabad még előttem szólott igen t. barátomnak, Nóvák és Posgay t. képviselőtársamnak vitájára a rjapok és tanitók dolgában reflektálnom. Állapítsuk meg a tényt: Magyarország összes felekezeteinek papjai fényesen megállották helyüket az egész vonalon. Sokkal többen jelentkeztek a harcztérre, mint amennyire szükség volt és ott be is váltak fényesen. Tudok olyan papról, akit az olasz harcztéren a Signum Laudissal tüntettek ki. Simontsits alelnök ur is, gondolom, ismeri az illetőt. Viszont azok a papjaink — minden felekezet papjai — akik itthon maradtak, azok a szamaritanizmus, a humanizmus, a szegény özvegyek és árvák támogatása, a hadsegélyezés, sőt a hadi kölcsönök aláírása, terén is igen szép tevékenységet fejtettek ki. Ám az is egészen bizonyos, hogy nekünk nem szabad a háború alatt a közoktatást teljesen elhanyagolnunk. Én azonban azt hiszem, hogy a kormány el fogja találni a helyes középutat és fel fog menteni a tanitók és kántorok közül annyit, mint amennyire itthon szükség van. Ezek elmondása után, azt hiszem, bővebb indokolást nem is igényel, hogy én a t. kormány négy jelentését a magam részéről tudomásul nem veszem, ellenben Laehne és Mattá t.

r barátom határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a 'baloldalon. A ssónoJcot számosan üd- • vödik.) Elnök: Miután a najnrend tárgyalására meghatározott idő letelt, a vitát mára félbeszakítom és leszek bátor megtenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, február 19-én szombaton délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki első tárgyul a Magyarország és HorvátSzlavón- s Dalmátországok közti közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyézéséről szóló 1868: XXX. t.-cz. 62. §-ának kiegészítésére vonatkozó ma általánosságban és részleteiben elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasását, (Helyeslés.) második tárgyul pedig a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki jelentések tárgyalásának folytatását. (Helyeslés.) Mielőtt azonban ezen napirendi javaslatomat vita, illetőleg határozathozatal alá bocsátanám, legyen szabad kapcsolatosan tájékozásul egy körülményre utalnom. (Halljult! Halljuk!) Le-