Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. 27 ságot megakadályozza és a közélel mezest biztosítsa és hogy termelésünket lehetőleg fokozza, hogy nemcsak hadseregünk zavartalan ellátása bíztosittassék, de egyszersmind, hogy azok, akik itthon az országunkban a hadsereg élelmezését és ellátását vezetik és azért dolgoznak, azok is találják meg megélhetésüket és különösen a kisemberek ne legyenek kitéve a kiuzsoráztatásnak. Tudjuk, hogy a drágaság, sajnos, kísérője minden háborúnak és ha kutatjuk a drágaság okait, elsősorban is el kell ismernünk, hogy nálunk egyik főoka pénzünk vásárló erejének hanyatlása, tovább a munkaerők megdrágulása, sőt a munkaerő majdnem teljes hiánya. Mert csak a termelés fokozásával és a fokozott termelés produktumainak piáczra hozatalával lehetne a drágaságra apasztólag hatni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fokozott igényekkel lép fel a közélelmezés terén a hadsereg is, ami természetes folyamánya a háborúnak és hozzájárul a dráguláshoz. De itt van még égy sajnos körülmény, a meg nem engedett spekuláczió és áruuzsora, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az árfelhajtás. amely ellen küzdeni kell és már itt hangsúlyozom, hogy kivált azért nem fogják az egyesült ellenzéki pártok a jelentést tudomásul venni, mert a kormány e téren, az uzsora ellen és a meg nem engedett spekuláczió ellen, nem tett meg mindent, amit meg kellett volna tenni és amit megtehetett volna. (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a vita tulajdonképen már az árdrágító visszaélésekről szóló törvényjavaslatnak tárgyalásakor kezdődött a földmivelésügyi minister ur egy beszédével, amelyben a minister ur maga is beismeri, hogy sok intézkedéssel elkéstek, amihez még hozzátehetjük, hogy a kormány igen sok intézkedése hiányos is volt és itt nem osztozhatom az előadó ur nézetében, hogy hát amint a háború előtt stratégiai téren sem tudtuk tulajdonképen, hogy milyen uj helyzeteket fog teremteni a háború, ép ugy közgazdasági téren sem voltunk kellően felkészülve e téren és így közgazdasági téren sem tudtuk és ismerhettük előre a tennivalóinkat. Bocsánatot kérek, erről lehetett szó a képviselőház első parlamenti háborús ülésszakában ; de ma, a háború tizennyolczadik hónapjában ? Bátor vagyok feltenni a kérdést : "Hát mikor fogják megtanulni, mikor fogják -megismerni a háborús közgazdaság követelményeit, ha az intéző körök mai napig sem ismerik kelíőn ? Ma már nincs helye a tájékozatlanságnak, annál kévésbbé lehet helye, mert hiszen ott van előttünk a német példa. A német intézkedéseket kell tanulmányozni, azokat le kell másolnunk és akkor lényegesen fogunk hozzájárulni a drágaság enyhítéséhez és lényegesen fogunk hozzájárulni a háború szülte közgazdasági visszaélések üldözéséhez. Vissza kell térnem és rá kell mutatnom itt a múlt gazdasági évre, ahol már nagy hibák történtek a múlt évi termés biztosítása tekintetében. Még az 1914—1915. év telén a gazdaközönség azzal a kérelemmel fordult a kormányzathoz, hogy a tavaszi munkára, a mezőgazdasági munkáTa és annak idején az aratásra bocsássanak hadifoglyokat rendelkezésre. Joggal tette a gazdaközönség, mert el kell ismerni, hogy a legtöbb munkást épen a mezőgazdaságtól vonta el a háború, tehát oda kellett elsősorban a hadifoglyok által nyújtott munkaerőt visszaadni. És mi történt ? Eleinte 1915 tavaszán 200-as csoportokban akarták a hadifoglyokat a gazdaközönség rendelkezésére bocsátani, pedig 200 munkást csak egy 2000 holdas és nagyobb gazdaság tud foglalkoztatni. A gazdaságok nagy része pedig kis- és középbirtokokból áll és igy ez az intézkedés igénybevehető nem volt. Később azután az aratás idején végre sikerült keresztülvinni, hogy 30-as csoportokba fogják a foglyokat a mezőgazdaságnak rendelkezésére bocsátani. Ez is túlnagy szám, mert tudjuk, hogy 30 munkást csak 500—600 katasztrális holdu birtok tud foglalkoztatni. A kisgazdaságokra nem gondoltak és azok nem jutottak foglyokhoz, munkaerőhöz, pedig tudjuk, hogy épen a kisgazdák nagy száma van távol a gazdaságtól. A nagygazdaságok könnyen pótolhatják a munkaerőt gépek beszerzésével, de a kisgazda a kézierőre van utalva és igy elsősorban arra kellett volna gondolni, hogy a kisgazdát lássuk el munkaerővel. De tovább megyek, midőn aratás előtt állottunk, a munkások nem jöttek, hanem csak Julius végén kapták a gazdák az első hadifoglyokat és augusztus elején, ugy hogy a kedvező időjárást nem sikerült kihasználni, a termés, az idő viszontagságainak is kitéve, napról-napra fogyott, pusztult és igy természetes, hogy a szép remények, amelyeket eleinte a terméshez fűztünk, mind kevesebbek lettek, úgyszólván teljesen szétfoszlottak. A foglyoknak a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátása terén teljes fejetlenség és rendszertelenség uralkodott. Eleintén adtak a gazdáknak az eltartásukért megtérítést, még pedig a nyári időszakban, amikor a gazda amúgy is szívesen ad nekik élelmezést, sőt megfelelő bért is : ellenben a téli időszakban, amikor a foglyokat nem nagyon veszik igénybe, megtagadták tőlük a megtérítést. Az erős aratási munka közben a foglyok ruházata tönkrement, a gazdák készségesen felajánlották, hogy megfelelő ruházattal látják el őket, azonban a fogolytáborokból megtiltották ezt és a fogolytáborok maguknak tartották fenn a foglyok felruházását. Hogy mi lehet a czélja ennek az intézkedésnek, azt nem tudom. A ruházat különben annyira elkésve érkezett meg a fogolytáborokból, hogy úgyszólván közbotrányt okozott a foglyok ruházata. A földmivelésügyi kormányzat a tavalyi tavaszi munkálatoknál nagy hibát követett el azzal, hogy a tavaszi vetőmagot késedelmesen bocsátotta a gazdák rendelkezésére. (Ugy van ! a baloldalon.) E részben a földmivelésügyi minister ur múltkori felszólalásában beismerésben volt •— ha ugyan k>4*